2012. január 27., péntek

Maradék főtt krumpli - gnocchi

Gondolom mindenkinek ismerős látvány a lábos alján száradó maradék főtt krumpli. :) Nálunk eddig elsősorban krumplis lángosként került újrahasznosításra, ami egy nagymamám-féle kaja, persze olyan sosem lesz, mert gyanítom, hogy ő zsírban sütötte, meg anno tejföllel ettük, én meg rászoktattam a porontyokat a lekváros kenegetésre. Pár éve Aggteleken hétvégéztünk barátokkal, ahol épp falunap volt a hideg, nagyon esős pünkösdi hétvégén, azért egy birkanyírást meg tudtunk nézni és mindemellé igazi, nagymama-féle zsírban sült krumplislángost sütöttek a nénik és házi, saját szilvalekvárral tálalták!!! Az extrém verzióban szilvalekvár ÉS olvasztott zsír került a lángosra. :)

Ez volt a kitérő rész, jön a visszatérő rész. :)
Szóval maradt némi főtt burgonya. (A lehető legmagasabb fokú maradék-felhasználás is újévi céljaim egyike. :)
Este volt, gondoltam mégse nyomom le a gyerekek gyomrát éjszakára egy kis zsiradékban sült könnyed krumplislángossal, legyen nudli. Igazi gyerekeim vannak, imádnak mindent, ami tészta, főként a nokedlit és a nudlit. Na de nudli mégsem OK, nem akartam már, hogy lekvárosat egyenek. Akkor jöhet a nudli ikertestvére - a gnocchi. Hozzá pedig a Manókonyha c. könyv Házi gnocchi receptje, kicsit átdolgozva. Természetesen akkor is elkészíthető az étel, ha nincs maradék főtt burgonyánk, hanem kifejezetten ebből a célból főzzük meg. :)

Hozzávalók (teljes adag):
350 g főtt burgonya (nekem 270 g volt, ennyi maradt :)
150 g (durum) liszt v,. rétesliszt + a formázáshoz egy kevés (nálam ez 90 g volt a krumpli mennyiségéhez viszonyítva)
2 db tojássárgája (nekem 1 db)

Mártás:
60 g tejföl
fokhagyma

A megfőtt burgonyát áttörjük, (ha kihűlt) hozzáadjuk a tojássárgáját és a lisztet. A liszt mennyisége kicsit változhat, ha a krumpli lisztesebb vagy éppen kevésbé az. Ízlés szerint sózhatjuk. Összegyúrjuk a tésztát. Én ezt követően kb. 1-1,5 cm átmérőjű gilisztákat sodortam a tésztából, majd 1,5-2 cm-s darabokat vágtam le belőle (legközelebb kisebb darabokra fogom formázni). A recept tippje, hogy villával kicsit nyomjunk rá a gnocchikra, akkor elvileg jobban megül rajta a mártás. Közben feltettem sós vizet forrni, majd kifőztem benne a gnocchikat. Figyeljünk a sztenderdekre, lehetőleg egyidőben tegyük a darabkákat a vízbe, hogy egyszerre készüljenek el. Megvárjuk, míg feljönnek a víz tetejére, majd még egy percig főzzük őket. Közben egy egyszerű mártást készítettem: a tejfölhöz hozzányomtam egy gerezd fokhagymát és serpenyőben éppen csak átmelegítettem, kislángon, lassan, nehogy kicsapódjon. Hozzáadtam a kifőtt gnocchikat, átforgattam, tálaltam. A Manókonyha receptben snidlinges sajtmártás van és baconchips. :) És a fotója is szebb. :)





Manókonyha

Ezzel a címmel jelent meg ősszel Ugrai-Nagy Tünde, az Ízbolygó gasztroblog írójának gyerekeknek szóló szakácskönyve. Már nem emlékszem pontosan, hogy annak idején hogy jutottam el az Ízbolygóra, mindenesetre egy régi egyetemi kapcsolat révén személyesen is találkozhattam Tündével. Receptjeit szívesen olvasom, sokszor kerülnek kipróbálásra, ajánlom mindenkinek. Amellett, hogy kétgyermekes anyaként magánovit vezet, lelkes híve és élharcosa a kisgyermekek kiegyensúlyozott táplálkozásának, a gyerekek bevonásának az ételkészítés örömeibe. Innen már talán nyilvánvaló, hogy miért igyekszem figyelemmel követni a munkásságát. :)

A Manókonyha c. könyv megjelenésekor gyorsan lecsaptam rá.
A könyvben 63 db recept található, mindegyik olyan, amit a gyermekünkkel közösen el tudunk készíteni (és remélhetőleg ők is szívesen fogyasztják el az eredményt :)). A könyv  egy klassz "Konyhai kisokos" fejezettel kezdődik, néhány kötelező trükköt bemutatva. A receptek 8 fejezetbe lettek elosztva - ötletek tápláló reggelihez, változatos ételek kisétkezésekhez, zöldségételek, a tuti befutó tésztaételek, gyorskaják házilag, partifalatok, sütik és ünnepi ételek.

Kép forrása: bookline.hu.

Ételek a Manókonyháról:
- Házi gnocchi fokhagymás tejföllel

2012. január 26., csütörtök

Testsúlymérés

Vajon mit is lehet erről a témáról írni?:) Igazából egy kontextusban szeretném a gondolataimat megosztani, ez pedig a testsúlymérés fogyókúrában (de adekvátak lehetnek testsúlynövelés célú étrend esetén is).

Fontos, hogy ha testsúlycsökkentő programba kezdünk, rendszeresen mérjük a testsúlyunkat. 

Fontos, hogy ne mérjük naponta vagy naponta ötször. :)
Próbáljuk meg elkerülni a mérleg-függőséget, ne stresszeljük magunkat feleslegesen. 


Mérjük hetente egyszer, lehetőleg azonos időpontban, még inkább lehetőleg ugyanazon a mérlegen. Belátható, hogy ha egyszer a szomszédnál, másszor a fitnessteremben mérjük meg magunkat, nem feltétlenül kapuk hiteles infot a testsúlyváltozásról. 

Szintén a pontosabb eredmény édekében, lehetőleg ruhátlanul méredzkedjünk. Nyilván ez otthon oldható meg leginkább. Az én javaslatom, hogy méredzkedjünk reggel (pl. hétvégén, amikor kevésbé kell rohanni), ébredés után, reggeli előtt. Ha testsúlycsökkentési projektben vagyunk, jegyezzük fel a hetente egyszer mért adatot és figyeljük a trendet.
Ne pánikoljunk, ha 1-1 alkalommal nincs változás, esetleg nőtt is a súly. A trend a lényeg, 3-4-5-6 hét, amiből már szerintem következtetést lehet levonni.

Mert mitől is függ a pillanatnyi testsúlyunk? Függ attól, hogy méredzkedés előtt ettünk-e. Ha reggel méredzkedünk, függhet attól is, hogy előző este (és éjjel?:) mennyit ettünk. Nőknél függhet a menstruációs ciklustól (esetleg a ciklus egyes szakaszaiban megnövekedhet a tárolt folyadék mennyisége a szervezetben), de akár függhet az időjárástól is, nekem pl. a nyári hőségben előfordul, hogy bevizesedik a bokám (hát, nem leszek már fiatalabb én sem :). 

Az ideális testsúlycsökkenés mértéke 0,5-1 kg/hét. Ne nagyon akarjunk ennél többet. A koplalás, a gyors eredményeket ígérő trendi diéták ritkán tarthatók fenn hosszútávon, ritkán hoznak tartós eredményt. A jojó effektusnak köszönhetően pedig akár nőhet is a testsúly egy-egy ilyen kampányt követően. Azt sem nehéz belátni szerintem, hogy 10-20 év alatt felhalmozott testsúlytöbbletet nem lehet 2-3 hónap alatt leadni. Nem lehet és nem is szabad.

Ha 4-6 hét diétázás után nincs mérhető eredmény, érdemes átgondolni az étrendet és neadjisten dietetikussal konzultálni. :) Én is tervezem majd, hogy klassz gyakorlati tanácsokkal látom el kedves olvasóimat a testsúlycsökkentés terén, de az általános, emailben, blogon átadott információk nem pótolhatják az egyéni konzultációt. 

Kép forrása: kecskefeszek.net

2012. január 24., kedd

Kiegyensúlyozott táplálkozás

Mielőtt megkezdtem volna dietetikai tanulmányaimat, én is a Cukorellenesek Táborába tartoztam. Ma sem vagyok a korlátlan fogyasztás híve, de az elsajátított ismeretek és szemlélet helyretette bennem a cukor szerepét az étrendben. Mert a (számomra) legfontosabb gondolat, amit a tanulmányaim során a magamévá tettem, hogy mindennek (najó, majdnem :) helye lehet az étrendben. Trendi dolog kis bélyegeket ragasztani egy-egy alapanyagra, van, ami szuper egészségtelen, van, ami szuperegészséges, aztán egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy egy-egy nyersanyagra egyik pillanatról a másikra a másik bélyeg került.


Számomra nincs egészséges vagy egészségtelen étel.


Kiegyensúlyozott táplálkozás van. 


Csodálatos szakmám kihívása számomra pont ebben rejlik, hogy hogyan is egyensúlyozunk az élelmiszerek, az ételek, a konyhatechnológiák, az egyéni preferenciák, a változatosság, a hozzáférhetőség, a betegségek, az anyagi lehetőségek, a tanulási képesség, a tudás, az akarat és a nyitottság világában. Célom, hogy segíthessek a hozzámfordulóknak az eligazodásban.


A fentiekből következően Babérlevél Tanoda írásaiban igyekszem a lehető legritkábban használni az egészséges/egészségtelen élelmiszer/étel kategóriákat. :)


La Boqueria piac - Barcelona

2012. január 23., hétfő

Zabpehely édesen

Szakdolgozatomhoz vadásztam ételeket, amikor szembeakadt Chili és Vaníliánál ez a ropogós zabpehely recept. Mivel nálunk sztenderd étel a gyerekeknek a zabkása, zabpehely akad itthon mindig. Én ehhez a recepthez nagyszemű zabpelyhet választottam. 

Hozzávalók:
200 g nagy szemű zabpehely
100 ml méz
50 ml étolaj

A zabpelyhet alaposan összekevertem a mézzel és az olajjal, egy alufóliával kibélelt tepsibe laposan elterítettem és 180 fokon kb. 20 percig sütöttem. Meg kell várni, amíg kihűl, aztán lehet egy tárolóedénybe szedni. Én nem kevertem össze semmivel, és őszintén megmondom, magában, ropogósan ízlik nekem a legjobban. A megpirult, ropogós zabszemek, a mézes borítás - mmm, tényleg nagyon finom. :)


Fogyasztható természetesen tejjel vagy joghurttal, de akkor szerintem a lényege, a ropogóssága vész el. Nálam nasi leginkább. :) Igaz, hogy magas az energiatartalma, de ha már nassolni vágyunk, válasszuk ezt egy tábla csoki helyett. :)

Tápanyagtartalom (1 adag - 20 g):
energia: 107 kcal
fehérje: 2 g
zsír: 4 g
szénhidrát: 14 g 



2012. január 20., péntek

Áfonyás süti cukorbeteg étrendben

Nagyfiam születésnapi bulijára az utóbbi években hivatalos egy kislány, aki I. típusú (inzulin-dependens) cukorbeteg. Általában ezekre az alkalmakra több tortával készülök, leginkább magam miatt. Ugyanis nagyfiam évek óta a piskóta+puding+gyümölcs+zselé klasszikus kombinációt rendeli, én meg ezt annyira nem kedvelem (mármint szeretem, meg is eszem szívesen, de többre vágyom. :). Idén saját magam kényeztetésére gesztenyés csokitorta készült pluszban (naaaaagy sikere lett :), illetve, hogy a kislány is részt tudjon venni a gyertyagyújtós-tortaevős menetben, készítettem áfonyás-tejszínes sütit. Minden évben megfutom a köröket, hogy diab tortát, sütit találjak, de sajnos nagyon sok olyan recept van a neten, amire ráragasztják, hogy diab, és mindeközben mégsem szívesen tálalnám egy cukorbeteg gyereknek. 
Ez alkalommal Cukroskata blogján sikerült tortareceptekre lelnem, ezek közül epres túrótortájának egy változatát készítettem el. Nem egy energiaszegény süti, de a szénhidrát tartalma legalább alacsony, ünnepi alkalmakkor szerintem el kell férjen. :)



Hozzávalók (teljes adag - 10 szelet)
100 g hozzáadott cukor nélkül készült keksz (Detki Cukor Stop)
250 g tehéntúró (sovány v. zsírszegény)
100 g dió
2 kk kakaópor (cukrozatlan)
40 g vaj
2 dl habtejszín
60 g áfonya (jelen esetben gyorsfagyasztott)
4 db lapzselatin
folyékony édesítő (pl. Polisweet)



A kekszet és a diót ledaráltam, összekevertem a kakaóporral és az olvasztott vajjal, amíg összeállt. A masszát folpackkal kibélelt edény (pl. tortaforma, nagyobb tál) aljába nyomkodtam vékony rétegben, de úgy, hogy az egészet befedje. Ezt betettem a hűtőbe, amíg a krémet elkészítettem. A krémhez a tejszínhabot felvertem, majd óvatosan hozzákevertem az áttört túróhoz, édesítettem az édesítőszerrel (ízlés szerint). A zselatinlapokat kevés hideg vízbe áztattam pár percre, majd kicsavartam és nagyon kevés vízben melegítés közben teljesen feloldottam. A zselatinos folyadékot óvatosan a tejszínes-túrós krémhez adtam, folyamatosan elkeverve, majd a krémhez adtam az áfonya 3/4-ét. Ezt a masszát a kekszes alapra öntöttem, egyenletesen elterítettem, a maradék áfonyával megszórtam és fogyasztásig a hűtőben tároltam. Ez a mennyiség nekem 10 szelet lett.



Tápanyagtartalom (1 adag)
energia: 236 kcal
fehérje: 8 g
zsír: 18 g
szénhidrát: 11 g



2012. január 19., csütörtök

Gyermeke válogatja


Gyermektáplálkozási szokások terén kicsi a saját mintám, mindössze két főt tartalmaz. Egyiket 7 éve vizsgálom, a másikat 2,5 éve (ő az illusztráció :). A dietetikát akkor kezdtem el tanulni, mikor a nagyobb 8 hónapos volt, mondhatni azóta tartom rajta szakértő szememet.

És ahogy az már lenni szokott, egyik gyerkőc válogatós, a másik meg nem. Egyik mindent megkóstol, a másik csak a szemével, majd ítél. Egy alomból valók pedig.

Számomra a gyermeki válogatósság alapvetően nem meglepő és semmiképpen sem a világvége. Ha gyermekünk válogatós, érdemes utánagondolni, hogy vajon a válogatóssága honnan ered. Első legalapvetőbb oka lehet, akárcsak a felnőtteknél, az ízlés. Sok ismerősöm ki nem állhatja a halat, lett légyen bármilyen egészséges is, pusztán csak az illata miatt. Más barátaim nem szeretik a gyümölcsöt, néhányan semmilyen szinten nem indulnak rá az édességekre. Jómagam alapból is mindent kipróbáló vagyok, nem kényszerből, sokkal inkább kíváncsiságból, felfedezésvágyból. Mégis a mai napig akad 1–2 étel, amit nem fogyasztok el (max. vendégségben, mert nem vagyok balhés). Ilyen például a káposztástészta és a krumplistészta. Pacalt még vendégségben sem. :) Konkrétan emlékszem, hogy gyermekkoromban nem szerettem a gombát, a sajtot, a nyers uborkát és a májat – szigorú édesapám ebben az egyben engedett, és mikor ők májat ettek, sütött nekem külön húst. A paprika és a lecsó ide-oda pattogott, pár évig utáltam, aztán imádtam.
Mondanom sem kell, hogy a fentiek közül ma már mindent megeszek, kifejezetten szeretem ezeket az alapanyagokat. Változik az ízlés – gyermekkortól felnőttkorig, de a gyermekkor különböző szakaszai között is akár.

Nézzünk rá a gyermekre és próbáljuk eldönteni, hogy valóban finnyás-e a szentem vagy csak szerintünk válogatós. Legyünk nyitottak. Próbáljunk meg felülkerekedni azon, hogy szerintünk mit és mennyit kellene megennie a kis komisznak. Persze ha fogy és sápadt, és álmatlan és rossz a közérzete vagy épp hiperaktív – figyeljünk oda, beszéljünk a gyerekdokival.

Figyeljük meg a gyermek napirendjét, táplálkozási ritmusát. Hányszor eszik naponta, hagyjuk-e hogy nassoljon? Korábban írtam már a napi ötszöri étkezés előnyeiről, az én szakmai ajánlásom világában ez az alap. Gyermekre, felnőttre egyaránt. Ha hagyjuk nassolni a gyermeket, ne lepődjünk meg, ha aztán nincs étvágya. Ha ráadásul csokit, cukrot, túrósbatyut, édes kekszet rágcsál – a jóllakottságérzést gyorsan váltja majd az éhségérzet, ahogy a vércukorszint gyorsan leesik. Azaz ebédnél nem éhes a gyermek, veszekszünk vele egy nagyot, majd félóra múlva jön, hogy mégiscsak, akkor meg azért veszekszünk vele, hogy miért nem ebédkor evett. :) Fontos, hogy nézzük, mi mit teszünk ezért, hogy ez így vagy másként legyen, egy kisgyermektől nem várhatjuk el, hogy tisztában legyen az alapelvekkel.

Akár már a hozzátáplálás időszakától kezdve találkozhatunk az általam „monokultúrás” időszaknak aposztrofált jelenséggel, amikor a gyermek csak 1–2 féle ételt hajlandó enni napokig (netán hetekig). Amikor a nagyfiam első ilyen korszakát élte, kb. 10 hónapos volt, csak a tészta volt a menő. Eléggé kétségbeestem, de aztán elmúlt. A kisfiamnál ilyen időszak eddig nem jött el, de ő tényleg nagyon nyitott mindenre. Ezekben az időszakokban azt javaslom, hogy mi magunk étkezzünk változatosan, (ekkor is) étkezzünk együtt a gyermekkel és mindig kínáljuk meg azzal, amit mi éppen eszünk. Kínáljuk a kisétkezések idején friss gyümölccsel, egy-egy falat kenyérrel. Kísérletezzünk különböző ízesítéssel, fűszerezéssel, akár 1–1 karakteresebb fűszer elhagyásával, kevesebb sóval. Nem javaslom azonban, hogy például csokival, édes keksszel, tejszelettel, túró rudival etessük a gyermeket, csak azért, hogy egyen valamit. Semmiképpen nem cél, hogy hozzászoktassuk őket ezek rendszeres, étkezések helyetti fogyasztásához.

Mindkét gyermekemnél megfigyelhető, hogy egyes ételeket egyik pillanatban imádnak, másnap, de akár már aznap este pedig már nem fogadnak el. Erre a jelenségre a mai napig csodálkozva tekintek, de megtanultam elfogadni és tiszteletben tartani. Valószínűleg azért, mert egyelőre mindkét irányban működik, azaz egyes, korábban elutasított ételekre egyszer csak nyitottá válnak. A stratégiám itt is ugyanaz: kínálni, kínálni, nem erőltetni. Nálunk nem kötelező megenni az ebédet, megkóstolni ajánlott, de nem veszekszem érte. Nagyfiam tipikus viselkedése, hogy az ebédnél csak a rizsből kér, aztán pár perc múlva, mikor megérzi mondjuk a mártásos hús illatát, vagy látja, ahogy mi esszük, mégis kér és be is lapátol egy nagy tányérral. Gyakran előfordul, hogy kér az ételből, megkóstolja, eszik pár kanállal, majd kijelenti, hogy ő ezt mégsem szereti. Ez simán belefér. Amit kevésbé tolerálok és meg is szoktam kérni, hogy ne tegye, az a neki nem ízlő ételek undorral való minősítése. :) Mégiscsak én főztem, tartsa tiszteletben :), főleg, ha nekünk, többieknek ízlik. 
Nyilvánvaló, hogy leginkább akkor tudunk gyermekünk táplálkozási szokásaira hatással lenni, amíg sokat van velünk. Használjuk ki ezt az időszakot, étkezzünk változatosan magunk is, minél fiatalabb korban, minél több alapanyagot, ételt ismer meg a gyermek, annál nagyobb valószínűséggel lesz nyitott később is az újra. Kamaszkorban aztán beüt a divat, a barátok ízlése, mi a menő, mi a ciki, nem beszélve a számtalan divatdiétáról. Ha kisgyermekkorban megfelelő magokat ültettünk el, a kamaszkori hullám is gyorsabban múlik majd és remélhetőleg kevésbé hagy mély és maradandó nyomot gyermekünk táplálkozásában.

Fontosnak tartom még, hogy az étkezések, egyes ételek ne legyenek a jutalmazás eszközei és ne is fenyegessünk az ételek megvonásával. Nemrég elevenítettük fel volt általános iskolai osztálytársnőmmel menzai élményeinket. Annak idején gyakran kellett a menzán ülnöm büntiben, mert nem voltam hajlandó megenni a főtt csirke bőrét. Nem szerettem a mócsingos húsokat (ma sem), napi szinten rejtettem őket nylonköpenyem zsebébe. Érdekes módon a szüleim sosem kérdezték meg (persze a tanárok sem), hogy mitől zsírfoltos a köpenyem. Egy belém erőltetett kelkáposzta-főzeléket konkrétan a menza előtti folyosó szemetesébe „ürítettem”. Voltam mondjuk 10 éves, azaz mindez közel 30 éve történt, mégis nagyon élénken élnek bennem ezek az élmények.

Tanulság: sose erőltessük az étkezést, legyünk megengedően szigorúak :), határozottak és természetesen lehetőleg következetesek. :)






2012. január 18., szerda

Almás-diós kuglóf

Nagyszülőktől kaptunk sok starking almát, amit bevallom őszintén, magában nem nagyon fogyaszt a család. Anyukám a múlt héten már készített belőle két adag almáspitét, de még mindig maradt. Plusz idén nagyon bőven termő volt a házunk előtti két diófa, két nagy zsáknyi diót szedtünk, amiből még egy zsák gyakorlatilag bontatlan és a másikban is van még. Szóval adott volt, hogy kellene valami, ami almás és diós és még a gyerkők is megeszik, ráadásul gyorsan készen is van. NoSalty a jóbarátunk, akadt is egy szimpatikus almás kuglóf recept, ami alapján elindultam a magam szájíze szerint. Kicsit aggódtam, hogy sok az alma, sok lesz a leve, de a végeredményből úgy tűnik, hogy működik. Szokásomhoz híven csökkentettem a hozzáaadandó cukor mennyiségét, ezúttal felére.

Hozzávalók:
- 6 db alma (reszelve 520 g lett)
- 40 g (3 ek - az eredeti receptben 4 ek szerepel) kristálycukor
- 4 db tojás
- 100 g porcukor (eredeti receptben egy bögre, azaz kb. 200 g)
- 200 g liszt (eredetiben 1,5 bögrényinek felel meg)
- 1 cs sütőpor
- 1 tk őrölt fahéj
- 1 tk szódabikarbóna
- 50 g nagyobb darabokra tört dió 
- só

Az almát nagyobb lyukú reszelőn lereszeltem, összekevertem a 3 evőkanálnyi cukorral és a fahéjjal, majd szűrőbe tettem és a levét egy tálba csepegtettem, amíg a tésztát összeállítottam. A 4 tojást a porcukorral felvertem, a lisztet a szódabikarbónával és a sütőporral összekevertem, majd a tojás-cukor keverékhez szitáltam és összekevertem. A diót mozsárban kisebb darabokra törtem, hozzáadtam a masszához (nem a tetejére szórtam, mint az eredeti receptben). Az almát a kezemmel kifacsartam, a lecsöpögött levet a kisfiamnak adtam. :) A kifacsart almát a tésztához adtam, összekevertem, kivajazott kuglóf formába öntöttem. Előmelegített, 180 fokos sütőben 35-40 percig, tűpróbáig sütöttem.

Tápanyagtartalom (100 g - a képen egy kisebb, 50 g-os szelet)
energia: 244 kcal
fehérje: 7 g
zsír: 6 g
szénhidrát: 38 g








Dalok a konyhában

A konkrét konyhai tevékenységeken kívül sokféle módja van még annak, hogy a gyermekeket beavassuk az alapanyagok fantasztikus, színes világába, hogy bevonjuk őket a főzés örömébe. A nyersanyagokkal való játék, a gyurmából különböző élelmiszerek megformázása mellett például akár főzés, akár játék közben hallgathatunk olyan dalokat, amelyek különböző élelmiszerekhez köthetők. 

Íme egy szubjektív válogatás, további ötleteket nagyon szívesen fogadok. :)


Gryllus Vilmos: 
- Alma
- A mi diófánk


Kolompos együttes:
- Én elmentem a vásárba

Halász Judit:
- Almaszósz - igazi klasszikus :)


Ismeretlen előadó: 
- A part alatt 

Olvasói ötletek :) (Köszönöm! :):
- Kolompos - Egyveleg - Tekeredik a rétes, Csicseriborsó, bab, lencse - na meg a dödölle :)
- Alma együttes - Fagyi
- Alma együttes - Almamánia
- Gryllus V.- A pék 
- Gryllus V. - Málna

2012. január 17., kedd

Köleslepény

Az egyetemen készítettünk brokkolis kölest köretnek, ott jól sikerült, itthon már nem annyira, anno el is könyveltem, hogy a köles az nem igazán nekem való. Az ősszel futott Zabszem tanfolyam gabona tematikájú órájára mégis akartam valami köleses étellel készülni, amit persze gyorsan el lehet készíteni - így találtam rá egy köleslepény receptre. Én elsőre nem egészen féladagot készítettem, sima liszttel.

Hozzávalók (kb. 10 db lepény):
100 g köles
280 g liszt
1,2 dl langyos víz + víz a köles főzéséhez
só, római kömény

A kölest kevés sóval háromszoros vízben puhára főzzük, hagyjuk kihűlni. Összekeverjük a többi összetevővel, utoljára a vízzel, összegyúrjuk. Ez a rész kicsit macerás, mert ez bizony egy nyúlós tészta, lisztezzük a kezünket. Tépjünk belőle maroknyi darabokat, majd alaposan lisztezett deszkán nagyon vékonyra nyújtsuk ki a gombócokat. Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül süssük meg a lepényeket, amíg barna foltosak, ropogósak lesznek. A római köményt, ha lehet, ne hagyjuk ki, nagyon izgalmas ízt ad a lepénynek.

Tápanyagtartalom (1 db)
energia: 142 kcal
fehérje: 5 g
zsír: 1 g
szénhidrát: 28 g

Kitűnő roporgtatnivaló, lehet tízórai vagy uzsonna, partikaja, mártogatóshoz vagy friss salátával (pl. joghurtos céklasaláta, narancsos kínai kel saláta) tálalva. Én ma édeskömény-püré leveshez rágcsáltam. Lehet fagyasztani is, adagonként, reggel elő a fagyasztóból, délelőttre kiolvad, igaz, ragacsos-nyúlós, de lisztezzük nyugodtan a kezünket, a deszkát és a nyújtófát. Szépen lehet sütni, mintha friss lenne.

2012. január 16., hétfő

Joghurtos céklasaláta

Barátnőmnél kóstoltam a minap tejfölös céklasalátát, meglepően ízlett, kicsit átdolgozva elkészítettem itthon is, nem is gondolná az ember milyen harmonikus. Újabb gyorsan elkészíthető zöldségétel (ld. újévi elhatározásom).


Hozzávalók (1 adag):
50 g natúr joghurt (vagy tejföl)
50 g nyers reszelt cékla (barátnőm megfőzte, gondolom sütve is használható, nekem nem volt erre épp időm, így is isteni lett)
mustár, só, bors, fokhagyma


A céklát lereszeljük, a többi hozzávalót hozzáadjuk, összekeverjük, pirítóssal vagy húsok, halak mellé köretként fogyasztjuk.


Tápanyagtartalom (1 adag)
energia: 48 kcal
fehérje: 3 g
zsír: 2 g
szénhidrát: 5 g



2012. január 13., péntek

Öt hét - öt kiló - Házipatika fogyókúra 2.

Sikerült belépnem ma a rendszerbe és ma már hozzáférek a kiajánlott heti menüsorokhoz is.


Klassznak tűnik, hogy 6-féle menüből választhatok: ráérős - akinek van ideje mindennap főzni, sietős - talán egyszerűbb ételek, GI - a glikémiás index szerint fogyni vágyóknak, vegetáriánus - magáért beszél, "cukorproblémás" - ez a kategória nekem kicsit nehezen értelmezhető, nem tudom, hogy a felhasználóknak jobban-e és tejcukorérzékeny.


Szupernek tartom, hogy kiajánl egy bevásárló listát, amely már most hozzáférhető a jövő hétre - azaz a hétvégén be lehet szerezni az alapanyagokat. Erre egyébként regisztrációkor figyelmeztet is a rendszer, hogy nézzünk be pár nappal a kezdés előtt, hogy biztosan legyen itthon minden az ételek elkészítéséhez. A bevásárló lista élelmiszertípusonként (pl. pékáruk, tej, tejtermékek) tartalmazza a beszerzendő mennyiséget (pl. 1 zacskó mozarella sajt, 4 db kivi stb.). A lista nyomtatható.


Mivel én itthon vagyok még a kisebbik fiammal és szeretek is főzni, első körben a ráérős menüt néztem meg. Napi ötszöri étkezés - szuper, pipa. Az egyes ételekhez pontos mennyiségek vannak írva, néhol súlyra, néhol fogyasztási egységre (pl. szelet kenyér, darab körte). A fogyasztási egységekkel mindig nehéz  számolni, mivel kinek mit jelent a szelet kenyér, ugyanakkor nem reális elvárás az ügyfelekre nézve, hogy otthonukban mindent grammra méricskéljenek. Egyéni, személyes konzultációban ez megtanítható, online nyilván hagytak rá egy kicsit. Tetszik. Az egyes étkezések energiatartalmát megjelölték, én egy kicsit hiányolom a tápanyagok mennyiségét (fehérje, zsír, szénhidrát), de valószínűleg ez csak az én heppem. :) Megadják a napi energiamennyiséget is, az én esetemben ez az első napra 1000 kcal, amit nagyon kevésnek tartok, mint magán-, és mint szakember is. Ugyanakkor a további napokon nő a napi energia mennyisége, de az első héten nem éri el az alapanyagcsere-értékemet, amit nem tartok feltétlenül helyesnek, persze függ a folytatástól is, egy hétig még pont beleférhet. Az alultervezésnek lehet ugyanakkor oka az is, hogy a programot megalkotó szakemberek vélelmezik, hogy úgyis többet fogyasztunk az itt megadottaknál (nem feltétlenül szándékosan) és így rugalmasan biztosítják, hogy a végeredmény is a megfelelő energia-beviteli szint legyen.


A menüben szereplő ételekkel kacspolatban is vann némi fenntartásom. Mivel már több mint egy éve testsúlycsökkentő életmódot élek, a magam szükségleteit már kiismertem. Így pl. a vacsorára kiajánlott 1 db házi készítésű áfonyajoghurt nekem biztos kevés lenne vacsorára, úgy, hogy az uzsonna is csak egy db müzliszelet. A magam esetében tudok konvertálni simán, de azt is el tudom képzelni, hogy a laikusok közül sokan maradnak (nagyon) éhesek egy ilyen délután után, ami elég demotiváló lehet, ha sorozatosan fordul elő.


Úgy tűnik ma eddig engedett dorbézolni a rendszer, be akartam pillantani a többi menübe is, de ezt már nem tudja értelmezni, újra és újra a főoldalra küld át. :) Belépek, elfogadja, majd jelzi, hogy lépjek be. A saját kódom állandó és örök, emlékszik rá, a partnerem kódját eddig háromszor adtam meg és mégis üres a mező. :) Jajj, pedig úgy szeretném, ha működne! :) Nem adom fel! :)



2012. január 12., csütörtök

Öt hét - öt kiló - Házipatika fogyókúra 1.

Öt hét - öt kiló - ezzel a címmel hirdeti meg ingyenes online fogyókúrás szolgáltatását a Házipatika.com. Magánemberként is érdekel a projekt, szakmailag meg kifejezetten. Regisztráltam magam, 16-án, jövő hétfőn indul a program. Ha valakit még érdekel, hajrá. :) Én az fb azonosítómmal regisztráltam, ez mondjuk szerintem klassz dolog, eggyel kevesebb username és pw. Itt a rendszerben is kapunk egy sok számjegyből álló azonosító kódot, amelyet, ha kedvünk tartja megoszthatunk egy társunkkal és innentől páros a fogyókúra, jelentsen ez bármit is, mert ez a rész még nem világos. :) Mindenesetre belépéskor rendszeresen nem igazodom el, hogy most beengedett-e vagy sem, mert egyrészt azt jkelzi, hogy sikeres az fb belépésem,majd rögtön azonnal felhasználónevet és pw-t kér. Nem tartom kizártnak, hogy ebből még lesznek gondok.


Első ránézésre profinak tűnik, alaposan kidolgozottnak, remélem folyamatában is így marad. Dietetikus biztosan áll mögötte, ami nagy pozitívum.


A program első lépéseként megadjuk adatainkat (testmagasság, testsúly, csípőkerület, derékbőség, combkerület, mellbőség), amely adatok (a testmagasság kivételével) változását menet közben lehet majd a rendszerben rögzíteni. Itt egy kicsit hiányolom, hogy nincs mondjuk grafikus illsuztráció a megfelelő mérési módszerre, a mérési pontokra. Egy konkrét antropometriai felmérésnél fix helye van a méréseknek, minden paraméter tekintetében. Persze egy ilyen online szolgáltatásnál ez legyen a legkevesebb.


Ezt követően kitölthetünk egy gyors állapotfelmérést alapadatokkkal, szokásiankra, étrendünkre, betegségeinkre, fizikai aktivitásunkra tekintettel. Az első blokk végén megkérdezik, hogy hány kg-t szeretnénk fogyni, ami azért érdekes, mert ugye a program nevében 5 kg szerepel, másrészt meg talán ehhez igazítják akkor a napi energiabevitelt, ez talán majd kiderül. Ha kitöltöttük az állapotfelmérést, korrekt, sablonokból összepakolt, de egyéniesített értékelést kapunk. Megállapításra kerül az ideális testsúlyunk (amely értéket nem szabad kőbe vésettnek tekintenünk) és a napi alapanyagcserénk, ami az én esetben 1761 kcal-ra jön ki, ami szerintem messze fölötte van a valós napi alapanyagcserének, ami az testsúlyomra, nememre, életkoromra vetítve jelenleg 1490 kcal. Nem világos, hogy milyen képletet használ a rendszer ennek kiszámítására, esetleg lehet, hogy ez az adat nem az alapanyagcsere, hanem a napi energiaszükségletem. Ha így van, akkor ez az adat sajnos félrevezető.


Ha túlvagyunk az állapotfelmérésen, mehetünk a fogyókúraprogram nyitóoldalára.


Erről bővebben később, jelenleg éppen azt jelzi, hogy beléptem, de mihelyst valahova kattintok, újra be akar léptetni. Holott délelőtt már a menüsoraimat is olvasgathattam. :) Még jelentkezem. :)

2012. január 9., hétfő

Szombati vendégség

Nálunk az ünnepek nem érnek véget a szilveszteri bulival, mivel az újév első napja nagyfiam születésnapja. Ezt általában komoly sorozattal ünnepeljük, aznap mindjárt szűkebb családi körben nagyszülőkkel, aztán kell egy buli az osztálytársakkal is, és anyáék örömére kell egy buli a családi barátokkal is. Annak idején úgy alakult, hogy sokan voltunk a társaságban, akik egy éves távon belül szültünk, úgyhogy van korosztályos gyereksereg rendesen. Mivel a szülők pedig a barátaink, így a családi baráti buli az sok gyereket jelent és sok szülőt, már aki van olyan bátor, hogy eljön hozzánk hóban-fagyban. Idén nem volt hó-fagy, úgyhogy voltunk szép számmal. Ebédre nem értek ide a vendégek, így délutáni snack-menü volt: saláták, némi mézes-mustárosan előző nap bepácolt fűszeres sült csirkeszárny, két torta és ami még érkezett.

Ebben a posztban elsősorban a salátákról emlékeznék meg. A csirkeszány is jól sikerült, legalábbis állítólag, én lecsúsztam róla észrevétlenül. Este jutott az eszembe, hogy elfelejtettem megkóstolni. :) Mondjuk a szaftját azért sikerült kitunkolnom. :) Az isteni volt.

Az alkalom előkészítéséhez kapcsolódó bónusz volt, hogy piac-mentes falunkba most már rendszeresen érkezik egy autónyi áru a Lile gazdaságból, amit hangulatosan egy háznál lehet szemlézni és megvásárolni. Végre el is jutottam a helyszínre, bevásároltam friss tanyasi tojást, házivajat, borsos sajtot, sok-sok zöldséget, többek között egy csomag rukkolát. Ez a rukkola lett az alapanyaga egy saláta két verziójának, emellé készült még narancsos kínai kel saláta és sült paprikás feta sajtos saláta. Mondanom sem kell, mindegyik nagyon finom lett.


Mozarellás ruccola saláta

Kesernyés íze miatt környezetemben a rukkola elég megosztó, még azok körében is, akik egyébként szívesen fogyasztanak levélzöldségeket. Ezúttal azonban sikerült nem keserű példányokat beszereznem (szerintem tavasszal megpróbálok itthon termeszteni is, csak el ne felejtsem :). 

Egy salátástálba a rukkola mellé beletépkedtem két nagy gombócnyi mozarella sajtot, belenegyedeltem ízlés szerinti mennyiségű fekete olajbogyót, beleaprítottam néhány darab szárított paradicsomot és olívaolajból, balzsamecetből, sóval, borssal öntetet készítettem. Nagyon egyszerű és finom. :)
A maradék rukkolából másnap hasonló alapelven feta-sajtos salátát készítettem, a fentiek mellett beledobtam még pár szem kapri-bogyót is. Ez is finom lett, a sóval azért óvatosabban bánjunk.


Narancsos kínai kel saláta

Ezt a salátát anno az iskolában készítettük az egyik betegséghez tartozó étrend részeként. Amikor kóstoltuk, meglepett frissessége, nagyon ízlett. Szerencsére most a bevásárláskor rámtalált egy kínai kel, adott volt a reprodukció lehetősége, nem csalódtam, sőt, még a barátaimnak is ízlett.

Hozzávalók (1 személyre)
150 g kínai kel
80 g narancs
20 g póréhagyma (vagy vöröshagyma, lilahagyma)
5 ml lenmagolaj (lehet természetesen olíva- vagy más növényi olaj)
balzsamecet
fél narancs leve és reszelt héja
só, bors

A kínai kelt vékony csíkokra vágjuk, egy narancs héját lereszeljük, a felének a húsát a salátába aprítjuk, a másik felének a levét kicsavarjuk egy tálba. A vékony karikákra vágott póréhagymát hozzáadjuk a kínai kelhez. A narancsléhez hozzáadjuk a narancs héját, az olajat, a balzsamecetet, kevés sót, borsot, az öntetet befőttesüvegben jól összerázzuk és a salátára öntjük. Összekeverjük, tálalás előtt hűtőben érleljük.
Mint minden salátánál, természetesen ennél is ízlés szerint változtatható a nyersanyagok mennyisége, aki frissebben szereti, használjon több narancsot, narancslét.

Tápanyagtartalom (1 adag)
energia: 187 kcal
fehérje: 3 g
zsír: 6 g
szénhidrát: 11 g 


A recept eredetije: Veresné B. Márta: Diétás ételkészítési gyakorlatok, SE-EFK, Budapest, 2005.

2012. január 5., csütörtök

Karácsonyi mellékhatások

No. 1. karácsonyi mellékhatás, talán csak az aszkétáknál vagy a nagyon szerencséseknél nem, a felugró plusz kilók - legalábbis én nem szoktam megúszni nélkülük. Számítok rá, belefér, utána ledolgozzuk.
Most viszont nem is erről akarok írni, hanem egy másik mellékhatásról, amit eddig nem tapasztaltam ilyen látványosan.
A nagyfiamon jelentkezett, aki amúgyis egy duracellnyuszi (és akkor még nagyon finoman fogalmaztam), de tavaly dec. 25-én a szokásosnál is húzósabb volt, gyakorlatilag kezelhetetlen. Nem is értettem, az iskola-lefárasztás-hiánynak tudtam be elsőre, majd délután megvilágosodtam - a csokoládé. A nagy mennyiségben fogyasztott csokoládé pörgette fel szegénykémet. Ráeszmélést  követően zéró tolerancia és láss csodát, másnapra újra önmaga volt. 


Félreértés ne essék, senkit nem fogok lebeszélni a csokoládéról, jómagam a csokoládé-imádó (majd' Gombóc Artúr szinten, bár a töltött csokoládét nem szeretem :) dietetikus-hallgatók körébe tartozom. :) Mértékkel minőséget, maga helyén, idejében (ezt most magamnak is írom :). 


Ugyanakkor a csokoládé kakaóból készül (legalábbis reméljük :), amely teobromin tartalma élettanilag a koffeinhez hasoló hatást fejt ki, azaz élénkít, még ha nem is olyan mértékben. Namármost nálunk kávét nem kapnak a gyerekek, koffeint más formában sem, mégis érdekes, hogy a csokival már kevésbé vagyunk óvatosak. 


Illusztrációnak szerintem pont ideillik az ünnepek előtt a Butler's-ben beszerzett reggelizőalátét. :) 
(a kép is innen)

2012. január 4., szerda

Kipakolás - meggyes-szedres pite

Van az a rész, amikor tele van a mélyhűtő és kellene a hely. Amellett persze, hogy bosszantó is tud lenni, szeretem ezt az állapotot, ilyenkor kiválasztok 1-2 áldozatot és keresek egy receptet. Mostanra a sok megkezdett zacskónyi gyorsfagyasztott gyümölcsből lett elegem, így uzsonnára gondoltam készítek egy gyümölcsös pitét. Kapcsolódó recept természetesen mint a tenger, párat elolvasgattam és kiválasztottam egy egyszerűt, az NLC Café egyik fórumából. Mivel első próbája a receptnek, féladaggal terveztem csak és szokásomhoz híven húztam kicsit a cukorból és a zsiradékból, a liszt egy részét pedig Graham-lisztre cseréltem. Nagyfiam besegített a hozzávalók összekeverésébe, érdekes módon a végeredmény nem ízlett neki elsőre, pedig szerintem határozottan finom lett. Aztán leboltolta az öccsével, hogy a kicsi ette a piskóta részt, a nagy meg a gyümölcsöket. :)

Meggyes-szedres pite

Hozzávalók:
160 g BL 55 liszt
25 g Graham-liszt
80 g cukor (eredeti recept szerint 175g lett volna!, és legközelebb szerintem még megyek kicsit lejjebb :)
1 cs Bourbon vaníliás cukor
fél cs sütőpor
3 db tojás
75 ml víz
50 ml étolaj (eredeti recept szerint 75 ml)
100 g gyümölcs - jelen esetben gyorsfagyasztott meggy és szeder vegyesen

Elkészítés: A gyümölcs kivételével a hozzávalókat összekeverjük. Egy őzgerinc formát vajjal kikenünk, liszttel körbehintjük. Beleöntjük a masszát, rászórjuk a ki nem olvasztott (!) gyümölcsöt. Előremelegített 170-180 fokos sütőben 25-30 perc alatt tűpróbáig sütjük.

Tápanyagtartalom (kb. 1 cm vastag szelet, 50 g)
energia: 133 kcal
fehérje: 6 g
zsír: 10 g
szénhidrát: 36 g

2012. január 2., hétfő

Új Év



Boldog Új Évet kívánok minden lelkes Babérlevél-olvasónak! :)



Az Új Év általában a fogadalmak ideje - ezek a fogadalmak gyakran kapcsolódnak táplálkozási szokásainkhoz, életmódunkhoz. 

Én fogadalmakat nem igazán szoktam tenni, idénre inkább az az elhatározás érett be, hogy szeretnék minél több zöldség-alapú, a hagyományos magyar konyhától kicsit elrugaszkodó ételt megismerni, elkészíteni. Eddig is szerettem a zöldségeket, de az utóbbi időben egyre inkább lenyűgöznek változatosságukkal, egyszerű elkészítési lehetőségeikkel, színűkkel, ízeikkel.

Délelőtt már elkészítettem egy adag padlizsánkrémet (sok-sok évvel ezelőtt készítettem el életem első padlizsánkrémét, ami teljes kudarc volt :), a desszert.eu padlizsánkrém receptje azonban működik, mindenkinek csak ajánlhatom. Persze ahány ház, annyi padlizsánkrém, érdemes próbálgatni, saját ízlésünknek megfelelően alakítani. Én pirítósra kenve, paradicsommal szeretem a legjobban.

A padlizsán is kedvenc zöldségeim közé tartozik, készítem töltve vagy rakott padlizsánként, paradicsomos sült padlizsánként, tésztákhoz tejszínes vagy paradicsomos mártás részeként, meleg salátákba.


Bővebben a padlizsánról az Új Diéta c. folyóirat 10 dolog, amit a padlizsánról tudni érdemes c. cikkében olvashattok.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...