Zeller-cukkini-szója-gyömbér

Vettem cukkinit, mert szoktam, koncepció nélkül is. Aztán amikor már kezdett neccessé válni, hogy ha még hagyom, akkor abból kuka lesz, idő és kreativitás hiányában gondoltam lesz fokhagymás cukkini, finom is, szeretem is, gyorsan készen van. A hűtőben viszont még találtam némi utolsó pillanatos zellerszárat (angolzeller/halványító zeller), gondoltam akkor még azt is hozzá. A zellerszárat viszont szoktam szójaszósszal is fogyasztani, gondoltam most is, akkor kicsit variálunk.

Hozzávalók (2 adag):
1 db közepes cukkini
3-4 zellerszár
étolaj, szezámolaj
szójaszósz, őrölt gyömbér ízlés szerint, 1 gerezd fokhagyma

A cukkinit megmostam, végeit levágtam, majd zöldséghámozóval hosszában vékony szeleteket metszettem belőle, amíg elfogyott. A zellerszár végét levágtam, a szárakat megmostam, kis darabokra szeleteltem. Serpenyőben kevés olajat hevítettem, hozzáadtam a zöldségeket, a fűszereket és pár csepp szezámolajat. Fedő nélkül pároltam az ételt, ügyelve, hogy inkább piruljon, mint saját levében párolódjon. Egyszerű, gyors és szerintem nagyon finom. :)

Tápanyagtartalmat sajnos nem számoltam, kimerült az elem a mérlegben, nem tudtam méricskélni. :)

ZöldKampány

Fb-n keresztül jutott el hozzám a hír, hogy KicsiVú nevű gasztroblogger hölgy ZöldKampányt hirdet, aminek lényege, hogy fogyasszunk minél több zöldséget, minél változatosabban. Ez ugye ismerősen hangzik, teljes mértékben egybevág újévi terveimmel, így nagyon megörültem a hírnek. (Le is támadtam KicsiVút.:)


Jó dietetikusként írhatnék arról, hogy miért kell soksoksok zöldséget és gyümölcsöt ennünk (fogok is még sokat írni erről :), most inkább leírom, hogy én miért eszem sok zöldséget.


Először is, mert mázlim van - mindig is szerettem a zöldségeket. Gyerekként is. Frissen paradicsom forever, retek, paprika simán, főzeléket gyak. bármikor, bárhol. Szóval az alap adott volt, nem volt mit erőltetni.
Aztán ahogy elkezdtem jobban belemerülni az ételkészítés örömeibe, mint önálló háztartást vezető nő, majd mint anya, majd mint dietetikus (és egyébként élelmezésvezető (tényleg, erről még nem is írtam, majd kell :)) -tanonc, kerestem az újat. Alapanyagban, ízben és technológiában. És tanultam mellé persze a sok okosságot.
Harmadik fő impulzus volt, hogy kertes házba költöztünk. Na nem mintha túl sikeres zöldségtermesztési projekteken lennénk túl, akadt 1-2 lelkes növény, ami árnyas-hűs kertünkben megtermett, de még több, ami nem. :) Ez nem jelenti azt persze, hogy feladom. :) Gyümölcsben viszont nagyon jók vagyunk, ez meg persze főleg nem rajtunk múlik. Hanem - és ez a lényeg - a természeten. A természeten, ami adja nekünk ezeket a csodálatos terméseket, leveleket, gyökereket, gumókat. Kimegyek, leszedem, megeszem. Színes, roppanós, friss, nyersen, elkészítve, lefagyasztom télire. Lekvárazom, chutneyzom, reszelem, darabolom, főzöm gőzben, párolom, megsütöm. Fehér-piros-lila-sárga-zöld-édes-keserű-csípős. Jó esetben mindezt egy szem kis magocskából - engem simán lenyűgöz. Ránézek és meg akarom enni. :)


De elég az ömlengésből, egyetek sok zöldséget idén (is). :)


ZöldKampányra fel!


(Kép forrása: Kicsi Vú)

Édes(-csípős) cékla

Az elmúlt 1-2 hét egyértelmű favoritja ez a recept, amit Chili és Vaníliánál találtam egy ajánlás alapján. Az étel tökéletesen illeszkedik zöldség-fokozási terveimbe. Eddig kétszer készítettem el, sajnos egyszer sem csípősen. Az első alkalommal elfelejtettem beletenni a chilit (ami nem volt baj, mivel a 2,5 évesem gyakorlatilag megette előlem), második alkalommal már szándékosan hagytam ki (ekkor is megette több mint a felét :). De tervezem egyszer rendesen is elkészíteni. Sajnos a zellerszár is kimaradt mindkétszer, elsőre nem volt itthon és nem volt türelmem várni másnapig, másodjára meg csak olyan csoffadt volt a zöldségesnél, hogy azt inkább nem vettem meg. De legközelebb ezt is beszerzem. Tettem az ételbe viszont sárgarépát, amit a céklával együtt sütöttem meg, ez szerintem jó ötletnek bizonyult. Másodjára a cukor mennyiségét minimálisra csökkentettem, ki is akartam hagyni, de aztán gondoltam, hogy egy kis karamellizálódás nem fog ártani az összhatásnak.

Mindenesetre így is úgy is nagyon finom volt, mindkétszer melegen fogyasztottuk, kvázi köretként hús mellé, bár állítólag hidegen is finom.

Hozzávalók (1 személyre):

100 g cékla

50 g sárgarépa

30 g vöröshagyma

10 ml étolaj

10 g cukor

10 g mazsola

5 g (1 ek) kapribogyó

2 ek balzsamecet

só, őrölt bors

A céklát és a sárgarépát megmostam, majd kevés olajjal és sóval (külön-külön) alufóliába csomagoltam és 200 fokon, 40 percig sütöttem. Ha elkészült, kivettem, óvatosan kibontottam a csomagokat (fantasztikus illata van a sült céklának! :) és még óvatosabban meghámoztam és apró kockákra vágtam a forró zöldségeket. Egy serpenyőben a vékony félkarikákra vágott hagymát olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a mazsolát, a zöldségeket és a kapribogyót, sóztam, borsoztam. Két evőkanálnyi balzsamecettel ízesítettem és nagylángon rövid idő alatt készre sütöttem. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy a sült céklának ilyen karakteres, egyedi íze van.

Tápanyagtartalom (1 adag):
energia: 225 kcal
fehérje: 3 g
zsír: 11 g
szénhidrát: 29 g