Górcső - Update fokhagymás rúd

Tényleg nem azért, meg nem izé. De ez jött szembe a munkahelyi menzán és példaértékűen félrevezető. Igyekszem objektív lenni.

A termék neve: Update fokhagymás rúd. 

Ha a képen nem is látszik jól, ez egy ilyen kvázi sajtosrúd-szerűség, szerintem mindenki el tudja képzelni - csak éppen fokhagymás ízesítéssel. Magán viseli a "snack" elnevezést is - ami szerintem azt jelzi a hétköznapi fogyasztó részére, hogy ez egy nassolnivaló, tízóraira vagy uzsonnára való. Képzeljük is el, állok a menzasorban, a kávégép előtt ott áll ez a snack a müzliszeletek mellett. Egy adag termék 125 g, nem sok, szerintem simán elfogy egy kisétkezés során (kb. 2 kiflinyi mennyiség).

De miért is érdekes ez?
Mert ennek az ételnek 100 g-ja 561 kcal (az egész termékadagra (125 g) vetítve pedig 700 kcal).
Ha valakinek ez nem lenne elsőre világos - ez rengeteg. RENGETEG. Ez egy felnőtt ebéd-adagja kb. Ehhez képest simán el tudom képzelni, hogy valaki (mondjuk egy fogyókúrázó nő) lelkiismeretfurdalás nélkül elrágcsálja tízóraira. Hiszen update. Hiszen csökkentett szénhidrát tartalmú. Ühüm. Azt már nem feltétlenül látja, hogy 41%-os zsírtartalmú.
(Összehasonlításképpen: a hagyományos, boltokban kapható kenyerek energiatartalma 100 g-ra vetítve 260-280 kcal. Azaz a csúnya/rossz/alattomos kenyeret felejtsük el a krumplival, rizzsel együtt, mert hízlal, de a 2x olyan magas energiatartalmú snack az belefér. :)

Olvassuk el az összetételt: sütőmargarin (hidrogénezett növényi olajok és zsírok - pálmaolaj, szójaolaj és -zsír, ivóvíz, emulgeálószer: zsírsavak mono- és trigliceridjei; étkezési só, savanyúságot szabályozó anyag: citromsav; színezék: béta.karotin; aromák), búzaliszt, low carb lisztkeverék (zsírtalanított szójaliszt, búzafehérje, szójafehérje-koncentrátum, búzarost, szójafehérje-izolátum ), joghurt, élesztő, lenmag, szezámmag, étkezési só, teljes tojáslé, fokhagymapor (0,3%).

Most elsőkörben tekintsünk el attól, hogy ha magunk készítünk egy hasonló terméket (és ez pedig egy egyszerűbb fajta sütemény), akkor hogy is nézne ki az összetétel, mi minden nem lenne benne, ami ebben benne van.

De mégicsak ott a csökkentett szénhidrát tartalmú liszt. Minden, de minden fogyókúrázó ismerősöm úgy kezdi, hogy nem eszik szénhidrátot. Mindig így indul. Nyilván, ha ők meglátják ezt a terméket, szívük túlcsordul, hogy de szuper, ez kell nekem, egy csökkentett szénhidrát tartalmú süti. És lám, mire megyünk a közel felére csökkentett szénhidráttartalommal? Ez esetben semmire.
A boldog vásárló a tápanyag-infot el se olvassa, vagy ha mégis, nem biztos, hogy tudja helyén kezelni.

Helyre kell tenni.
A tízórai és az uzsonna a napi energiaszükséglet 5-10%-a. Én 10%-al szoktam számolni az egyszerűség kedvéért. Azaz egy 2000 kcal napi étrendben 200 kcal a kisétkezés. Fogyókúrában 1300-1800 kcal-nál 130-180 kcal.
Nem 561. :) Ha Update - akkor sem.

Kép forrása: Norbi Update Pékség

Egészségnap

Visszatértem a dolgozó nők körébe, ami egyrészről persze rendben van (bár szívesebben lógtam volna még otthon pár évig :), másrészről viszont szabadidőm gyakorlatilag nulla. Korán kelek, délután a kicsi igényel teljes mellszélességgel, hiszen ő most kezdte az ovit, mire este idejutnék, már elég fáradt vagyok. Erre jött egy kis kalici vírus a nagytól, majd ezt követően egy combos nátha talán a kicsitől - ez épp csúcsra jár a napokban. Ettől persze még történnek a dolgok a háttérben, csak a dokumentálásra nem jut feltétlenül idő.

Szombaton Egészségnap volt a faluban. Ez egy évente megrendezésre kerülő esemény, amikor számtalan szakorvos ad tanácsot, szűr. Nagyon népszerű a helyi közösség körében, nem is csodálom, sorbanállás nélkül, vagy minimális sorbanállással helyben elérhető pl. vércukormérés és eredményértékelés, csontsűrűség vizsgálat, légzésfunkció vizsgálat, allergológus, fogász, szemész - és természetesen dietetikus. Fiatal kolléganőmmel idén veselkedtünk neki a feladatnak először. Sokat tanakodtunk, hogy mivel készüljünk, valami specifikus tanácsadással vagy általánossal. Ez utóbbi mellett döntöttünk, bár tudtuk, hogy a diabetológussal, a csontsűrűség és a légzésfunkció vizsgálatokkal kerülünk egy terembe. Ez alapvetően meghatározta a hozzánk fordulók problémáját - cukorbeteg étrend, kalcium dús étrend, laktóz-intolerancia. Én készültem zöldségfalatokkal, fűszeres joghurtos mártásokkal. 

Több tanulság is leszűrhető. 

Egyrészt, hogy ezt csinálni kell. 

Másrészt, hogy konkrétabbnak kell lennünk. Kiírtuk ugyanis, hogy egészséges táplálkozás - gondolván, hogy ez világos. Aztán az egyik érdeklődő jelezte, hogy itt a zöldséges tálakkal úgy nézünk ki, mint bármelyik egyéb kóstoltató (ők is voltak bőséggel). Jogos. Szóval legközelebb, nagybetűkkel, konkrétan: TANÁCSADÁS. 

Harmadrészt, hogy túlkészültem - mondjuk szokás szerint. :) Mindenből maradt - ételből is, nyomtatványból is. 

Negyedrészt, hogy azért van még mit javítani a szakma renoméján. A velünk egy teremben dolgozó fiatal, lendületes endokrinológus doki, aki a cukorbeteg szűrést végezte, ugyanis azzal kezdte reggel 9-kor, hogy odajött hozzánk, bemutatkozott, majd így szólt: “Akkor beszéljük meg, hogy mit mondunk a betegeknek, hogy ugyanazt mondjuk. 1300 kcal, 130 g szénhidrát.” Majd lelépett. Mi csak néztünk. Hallottuk már az egyetemen, hogy ez jellemző lehet az orvos-dietetikus viszonyra, de így élesben érdekes volt megtapasztalni. Mindenesetre nem csatlakoztunk feltétel nélkül az elképzeléséhez. :) 

Nem fordultak hozzánk tömegek, de nem is volt baj, jutott mindenkire elég idő - szokás szerint nem tudtuk tartani az egyetemi gyakorlatokon elvárt 15 perc/beteg tempót. Fő kérdések a cukorbeteg étrend, a laktózmentes étrend és kalcium pótlás, a testsúlycsökkentés volt. Sajnálatos sajátossága ennek a műfajnak, hogy nyilvánvalóan még ha 30 percet is beszélünk egy pácienssel, nagyon nehéz olyan valós, segítő tanácsot adni, amelyet vélhetően be is tart majd. Általánosságokat lehet mondani, 1-2 tévhitet eloszlatni, egyes nehézségekkel kapcsolatban megnyugtatni, fogyókúra esetén a minden esti fagyiról lebeszélni, igény szerint további terápia céljából elérhetőséget cserélni. 

Jövőre lehet, hogy kipróbáljuk inkább a látványkonyhát csörgősipkában. :) 

Képes beszámoló:

Ilyen szuper kis asztalt állítottunk össze. Zöldségeinket a Lile családi gazdaság szponzorálta, ezúttal is hálás köszönet nekik.

Asztalunk.

Kedvenc installációm. Értelmezés: ha most a zöldségeket választjuk, később nem kell gyógyszer. Leegyszerűsítve persze, de igaz. :)

Választás.

Tudta-e kártyák - lehetett húzni és egy táplálkozási okosságot megtudni. :)

Kolléganőm Tudta-e kártyácskái.

Zöldséghegy - túl soknak bizonyult.

Só installációnk: A napi ajánlott só (NaCl) mennyiség 3-5 g. 5 g-nyi mennyiség látható kimérve a kis fekete tányéron. Összehasonlításképpen pedig a fenti két db szendvicsen (ami mondjuk simán egy sztenderd reggeli lehet egy férfiember számára - két szelet kenyér, némi trappista sajt és némi gépsonka) összesen 1,7 g só van - azaz reggelire elfogyasztjuk a napi ajánlott maximális sómennyiség egyharmadát.

Na ez még nekem is tanulságos volt.

A só fogyasztás jelentősége elsősorban magas vérnyomás betegségben, szív-, érrendszeri betegségben, egyes endokrin betegségekben jelentős. Azonban ezen betegségek megelőzése érdekében érdemes a tünetek jelentkezése előtt tudatosan figyelni sófogyasztásunkat, különösen, ha a családunkban a fenti betegségek valamelyike megjelent már korábban.

Só install.

 Kolléganőm.

Póz almával. (Szokás szerint nem túl előnyös. :) Háttérben Ópusztaszer promó. (Ált. iskolai terem, harmadik osztály. :)

Kalácssütő foglalkozás

A héten 3 kalácssütő foglalkozás is lezajlott a Tanodában 7-8 éves gyerekekkel, összesen 15-en ügyeskedtek itt nálunk az asztal körül. Csodálatos kis fonott kalácsok készültek, tényleg lenyűgözően ügyesek voltak a gyerekek. Szitáltak, sodortak, fontak, kentek - kérdeztek és figyeltek. A legmenőbb tevékenység egyértelműen a liszt szitálás volt. :) Beszélgettünk az alapanyagokról, a recept mibenlétéről, a dagasztás-kelesztés háttérben zajló folyamatairól.

A visszajelzések alapján mindenki nagyon jól érezte magát, én meg még annál is jobban. :)

A szitálás tetszett a legjobban

A dagasztás is jól ment

 

Sodorjuk a fonatokat.

 

Precízen egymás mellé.

Tojással megkenjük.

   

Várnak a sorukra.

Ennyire szépek lettek - a gyerekekkel hazamentek. (Bár hallottam, hogy némelyiket már hazafelé utolért a végzete.)

Nagyfiam a hatos fonást gyakorolja.

Reflexió

Barátnőm az alábbi kommentet tette a napi energiaszükséglet számításáról szóló írásomhoz. Mivel szerintem nagyon érdekes, amit ír és nagyon jól jellemzi a fogyókúra során felmerülő nehézségeket, úgy véltem mindenképpen megér egy önálló posztot.

A komment:

"tapasztalt diétázóként egyrészt abszolút egyetértek veled, másrészt meg régóta van bennem néhány kérdőjel, amit úgy megbeszélnék valakivel. (a kérdőjelet, ja. :))) szóval azt tapasztaltam, hogy ez a kalóriabevitel egyáltalán nem lineáris dolog. én pont a szerencsés dániel vagyok, mert én ha leviszem a kalóriabevitelt 15%-kal a felhasználós részhez képest, vidáman fogyok, ugyanakkor ha sokkal többet eszem, mint kéne, akkor nem hízok olyan tempóban, mint ahogy fogyok, amikor kevesebbet eszek (ha érted, mire gondolok). míg vannak a nem ilyen szerencsés ismerőseim, akikről tudván tudom, hogy kevesebbet esznek, mint a napi energiaszükségletük és mégse fogynak vagy csak alig, amíg ha többet esznek, minden gramm ott marad rajtuk kb. azonnal. szóval, hogy arra jutottam, sajnos ezt az egész energiafelhasználást muszáj kitapasztalni mindenkinek magának, mert az, amit a kalkulátorok csinálnak, jó lehet arra, hogy összeadjuk a világ összes csaját és elosztjuk a számukkal, de az egyénre nem igazán mond semmit. ami nagy szívás, mert az ilyesmit gyakorlatilag lehetetlen kitapasztalni, nekem sose sikerült. :))) azt tudom, hogy én a napi energiaszükségletes kalóriával még simán korgó gyomrú éhes vagyok, de soha nem mertem megpróbálni még úgy diétázni, hogy diétás kajákból annyit egyek, hogy már tényleg ne legyek éhes és megszámoljam azok napi kalóriatartalmát. nem is tudom, mi volt a kérdésem. :))))))) szóval, hogy szerinted ezek mennyire egzakt számok és ha szerinted se azok, akkor képes-e egy egyén kimatekozni magának a saját valós napi energiabeviteli szintjét (aztán abból már 15 százalékot lekapni mondjuk feltételezem, hogy képes. :))))"

A legfontosabb szerintem, ami a fenti kommentből számomra elővillan és én is sokszor (remélem elégszer) hangsúlyozom, hogy az egyénre szabott terápia működhet hosszú távon igazán. Ezért gondolom azt, hogy szakemberhez kell fordulni - táplálkozási ügyekben dietetikushoz (ha lehet, jó dietetikushoz forduljunk :). Nem gasztroenterológushoz, nem belgyógyászhoz, nem fittness-szakértőhöz, nem a háziorvoshoz - dietetikushoz.

Ennek kapcsán fontos tudatosítani a fejünkben, hogy a dietetikus is terápiát folytat. Ebből fakad, hogy nem egy egyszeri alkalomról van szó, hanem egy rendszeres konzultációkkal tarkított közös munkáról, amely hosszabb időn keresztül tart. Pszichoterápiát mindenki el tud képzelni - kb. olyan. Van a terapeuta, aki irányít, vezet és van a páciens az egyéni problémáival, amelyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra feloldani. Ahogy a pszichoterápia sem egy konzultációból áll - és ez mindenkinek természetes. Így van ez a dietoterápiával is. Ezért nem hiszem, hogy egy diétáról, étrendről szóló könyv elolvasása valódi segítséget nyújthat egy súlyproblémákkal küzdő ember számára.

Visszakanyarodva a kommenthez. Igen, mindenkinek máshogy működik az anyagcseréje (vö. szerencsés dániel/szerencsétlen dániel). Mint ahogy másként működik a szervezet is. Ez az, amiért nincsenek se csodagyógyszerek, se csodadiéták, mert ami működik valakinek, az nem biztos, hogy működik másnak is. Viszont ami elég sok embernek működik (pl. gyógyszerhatás), az továbbra sem jelenti azt, hogy MINDENKINEK működik. Attól még tudományosan alátámasztott eredményekkel lehet igazolni hatását elég esetben ahhoz, hogy gyógyszer legyen belőle.

Ugyanakkor vannak az alapok. Az élettani, a biokémiai és akár a matematikai alapok. Kiindulási pontok. Ahogy a BMI-ről szóló írásban is jeleztem, ezek viszonyítási pontok, ahonnan el lehet indulni. De csakis a terapeuta és a páciens KÖZÖS munkája során lehet valódi eredményt elérni.

Az én jelenlegi terápiás gyakorlatom egyik első lépése a matematikai alapok meghatározása (BMI, alapanyagcsere, napi energiaszükséglet, tápanyageloszlás a napi étkezésekre). Ha ezekkel a számokkal megvagyok, akkor ezek alapján összeállítok egy étrendet, amivel ELKEZDJÜK a terápiát. És innentől jön a lényeg, amit minden páciensnek igyekszem elégszer hangsúlyozni - KELL a folyamatos visszajelzés - hiszen így "ismerhetjük ki" az ő szervezetének a működését. Ahogy reagál a szervezet, úgy adjusztáljuk hozzá közösen a terápiát. És ehhez kell a szakember, aki vezet. Anélkül esetleg kudarcélmény van, esetleg nincs tartós eredmény, esetleg nem történik semmi. A páciens meg azt hiszi, hogy rossz a módszer (lehet) vagy rosszabb esetben saját magát hibáztatja, hogy még ennyi akaratereje sincs (nem helyes).

Az egyén biztos, hogy ki tudja magának matekozni az alapszámokat, mert ez viszonylag érhető, amit az egyén nem tud szerintem, az a követés, a szervezete reakcióinak értelmezése és a terápia hozzáigazítása. Azaz ki lehet tapasztalni a saját anyagcserénk működését, de nem biztos, hogy háttértudás nélkül a megfelelő következtetéseket tudjuk levonni. 

Valahogy úgy kezelem ezeket a számokat, ahogy pl. a kőműves a vakolási alapokat. Megtanulta az iskolában, hogy hogyan kell vakolni, megvannak az alapeljárások, -szabályok. Aztán ott áll egy girbe-gurba fal előtt, kiálló téglasarkokkal és az alapszabályok és az adott helyzet adta közös lehetőségek szerint tökéletesre bevakolja a falat. De ha csak a szabályokra figyelne, akkor lehet, hogy azt a falat pont úgy nem tudná bevakolni, ha viszont nem ismerné az alapszabályokat, akkor egyáltalán nem tudná bevakolni. :)

Kb. érthető?:)

Mennyit együnk? - A napi energiaszükséglet számítása.

Egy kis matek nekünk is, ha már az ifjaknak elkezdődött az iskola. 

A napi energiaszükséglet az az energiamennyiség, amelyre a szervezetünknek szüksége van a kiegyensúlyozott működéshez. Ha huzamosabb ideig ennél több energiát juttatunk a szervezetünkbe, akkor a felesleg elraktározódik és testsúlyunk nőni fog, ha ennél kevesebbet, akkor jó esetben testsúlyunk csökken (az azért persze nem mindegy, hogy mennyivel kevesebbet). 

A napi energiaszükségletünk számításának alapja az alapanyagcserénk és a napi fizikai aktivitásunk. Mindkettő kiszámítására tudósok által meghatározott képletek léteznek, amelyeket vagy könyvekben vagy online kalkulátorokban lelhetünk fel. 

Az alapanyagcsere az az energiamennyiség, amelyre a szervezetünknek nyugalmi állapotban szüksége van (azaz mozdulatlanul fekszünk egy zárt dobozban :). Ez az érték a nemünk, az életkorunk és a testsúlyunk függvénye, összeadva-szorozva a tudósok által meghatározott állandókkal. Különösen fontos például fogyókúra idején, ugyanis ez alá az érték alá huzamosabb ideig (több mint egy hétig) nem érdemes beállítani a napi energiaszintet, mert akkor az anyagcserénk lelassul és szervezetünk raktározni kezd (megijed, hogy nincs elég kaja). Ebből pedig könnyen a jojó csapdába eshetünk. Ez a paraméter – szerintem – a jó fogyókúra minimum kritériuma, az étrend személyre szabásának első lépése. Ezért nem találom például jónak, ha valaki (mondjuk egy 80 kg-s, 35 éves nő) saját kútfőből rábök a neten az 1200 kcal-os diétára, majd csodálkozik azon, hogy éhes és szegénynek még a testsúlya sem csökken tartósan és maradandóan. 

A napi energiaszükséglet másik összetevője az egyén fizikai aktivitása. Ez vonatkozik arra, hogy (ha dolgozik) a munkája például ülő munka-e vagy mondjuk szenet lapátol a vasútnál, de vonatkozik arra is, hogy szabadidejében a kanapén dekkol-e, ölében a notebookjával, vagy az úszóedzésre a fociedzéstől csatakos hajjal esik be. Az egyes fizikai aktivitási szintekhez szorzófaktorok tartoznak, amelyekkel az alapanyagcsere értékét megszorozva megkapjuk az egyén napi energiaszükségletét. Nyilvánvalóan minél aktívabb életmódot élünk, annál magasabb a napi energiaszükségletünk, hiszen annál több energiát használunk fel (például fogyókúrában ezt használjuk fel, amikor aktívabb életmódra térünk át, de a napi energiabevitellel az ehhez szükséges energiaszintet nem követjük – azaz a szervezet kénytelen a saját tartalékait felhasználni). 

Különleges faktor még a napi energiaszükséglet meghatározásában, ha az egyén várandós, szoptat, vagy beteg. Ezekben a helyzetekben különösen fontos, hogy szervezetünk optimális működését segítendő napi energiaigényét maradéktalanul kielégítsük, .

Alapanyagcsere számítása
Alapanyagcsere kalkulátor