Susan Loomis kiflije

Amikor tavaly kitaláltam ezt az egész Tanoda dolgot, barátnőm azonnal kezembe nyomta Susan Loomis Ház a Tatin utcában c. könyvét. 

Susan Loomis egy francia kisvárosba szakadt amerikai gasztro-újságíró, akinek úgy alakul az élete, hogy főzőiskolát nyit saját házukban. A könyv hangulatos volt, érdekes és inspiráló. Elolvasása után rákerestem Susan Loomisra a neten, persze rengeteg info van, mindenesetre ez a fantasztikus kifli recept is szembejött. Nálunk, nem szégyellem, gyak. egy vacsorára elfogyott az egész adag, mivel mennyei kis kiflik, magukban vagy vajjal és/vagy lekvárral. (Egyébként nálunk ez egy kardinális kérdés - kenünk-e vajat a lekvár alá a kenyérre vagy sem? Nálam egyértelmuen igen, pasinál nem és úgy tunik, hogy a fiúk is a pasivonalat erosítik...pedig nincs is annál jobb, mint egy jó vastag harapás vaj a házi sárgabaracklekvár alatt :)). 

Mindenesetre ajánlom a könyvet és a folytatását is, hangulatosan mutatja be a francia vidéki életet - és kedves-ironikusan a francia embereket. Kiváló nyári olvasmány. 

A kifli meg egy kicsit türelemjáték, de abszolút megéri. 

Arról is híres még ez a recept, hogy szakdolgozatom mellékletének ékes darabja volt, amely még az államvizsga elnökének (klinikai dietetika professzorunknak) a figyelmét is magára vonta, miszerint a szóbeli vizsgám egyik kérdése a részéről ez volt: "És ez a kifli tényleg 6 órán át kel?" :). 

Hozzávalók (32 db kifli): 

240 ml tej 

120 g vaj 

60 g cukor 

2 db tojás 

500 g liszt 

1 tk só 

1 cs. szárított élesztő

Elkészítés: A tejet megmelegítjük, langyosnál melegebbre, de nem forróra, a vajat felolvasztjuk benne, majd hagyjuk a keveréket langyosra hűlni. Ekkor belekeverjük az élesztőt, a cukrot és a liszt 1/5-ét (100 g-t). Hozzáadjuk egyesével a tojásokat, mindegyik után a masszát jól felverve, 1 teáskanál sót és újabb ötöd lisztet. A masszát robotgép dagasztójával egynemüsítjük, pár percig dagasztjuk a géppel vagy kézzel, majd hozzákeverjük a maradék lisztet. Enyhén lisztezett deszkán a tésztát simára dagasztjuk, tálba helyezzük, letakarjuk és meleg helyen ~ 2 órát hagyjuk kelni (legalább kétszeresére). Ezután a tésztát lisztezett deszkára borítjuk, elfelezzük, a fél adagokat ~40 cm átmérojű, ~3 mm vastag körökké nyújtjuk. A köröket először negyedekre vágjuk, majd ezt követően a negyedeket 4-4 körcikkre. A körcikkeket a szélesebb végüknél fogva, kis kifliket formázva feltekerjük, hegyes végüket a kiflik alá nyomjuk. A teljes tésztamennyiségből így 32 db kiflit készítünk. A kész kifliket lisztezett sütőpapírra helyezzük és konyharuhával letakarva, 4 órán keresztül kelni hagyjuk (érdemes kivárni!). Az így megkelt kifliket 180 C-ra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük. 

Frissen fogyasszuk! 

Tápanyagtartalom (1 db kifli): 

energia: 97 kcal 

fehérje: 4 g 

zsír: 4 g 

szénhidrát: 13 g

A Nagy Meglepetés

Pasztinák a Wikin

Sikerült a közeli hiperben beszereznem pasztinákot a múlt hétvégén. Őszintén megmondom, erős szkepszissel fordultam a felkapott fehérrépa felé - de tévedtem. Önálló, sajátos, intenzív, karakteres íze, aromája van. Kívülről hasonlít, belülről nem. Fehérje- és zsírtartalma elenyésző mindkét gyökérnek, ám szénhidrát tartalmukban nagy a különbség. Míg a petrezselyem gyökéré (aka fehérrépa) 1,2 g/100 g, addig a pasztináké 15 g/100 g. Így a pasztinák energiatartalma is magasabb (70 kcal/100g), de cserébe önálló zöldségként is megállja a helyét, míg szegény petr. gyökér csak kullog a többiek mögött a levesben.

Most egy adag püréleves készült belőle, két szálat eltettem fagyasztóba zöldségleves céllal.

Szóval püréleves, ami azért nem krémleves, mert nem sűrítettem és nem is dúsítottam, ill. tálaláskor egy kanálka sűrű natúr joghurtot hozzáadtam. Ja igen, volt még egy trükköm, ami mázli volt, hogy volt a fagyasztóban marhahúsleves-alaplé-szerűség (nem szoktam kiönteni az anyukám által készített isteni marhahúsleves levét, ha már nincs benne semmi rágható, akkor sem).

Hozzávalók (1 adag)

100 g pasztinák (tisztítva) - kb. 2 db közepes méretű

30 g vöröshagyma (kisebb fej fele)

8 g ( 1 ek ) olaj

250 ml marhahús-alaplé

Elkészítés: A pasztinákot karikákra vágom, a vöröshagymát félkarikákra. Kevés olajon a hagymát megpárolom, hozzáadom a pasztinákot, felöntöm az alaplével, majd kóstolás után sózom, borsozom (én nem sajnáltam és szerintem nagyon jót tett neki). Főzöm, amíg a pasztinák puha nem lesz, majd botmixerrel pürésítem. Tálaláskor ízlés szerinti mennyiségű sűrű natúr joghurttal (vagy tejföllel, vagy görög joghurttal) ízesítem. Nekem most nem volt időm a kruton gyártásra, de azzal is biztos nagyon finom.

Tápanyagtartalom (1 adag):

energia: 156 kcal
fehérje: 2 g
zsír: 8 g
szénhidrát: 17 g  

Pasztinákról a Wikin.

(Fényképező sajnos továbbra sincs. :) Hogy ne maradjunk kép nélkül, kölcsönöztem egyet a Wikiről. A leves maga fehér volt és pürés. :)

Zabpehely édesen

Szakdolgozatomhoz vadásztam ételeket, amikor szembeakadt Chili és Vaníliánál ez a ropogós zabpehely recept. Mivel nálunk sztenderd étel a gyerekeknek a zabkása, zabpehely akad itthon mindig. Én ehhez a recepthez nagyszemű zabpelyhet választottam. 

Hozzávalók:

200 g nagy szemű zabpehely

100 ml méz

50 ml étolaj

A zabpelyhet alaposan összekevertem a mézzel és az olajjal, egy alufóliával kibélelt tepsibe laposan elterítettem és 180 fokon kb. 20 percig sütöttem. Meg kell várni, amíg kihűl, aztán lehet egy tárolóedénybe szedni. Én nem kevertem össze semmivel, és őszintén megmondom, magában, ropogósan ízlik nekem a legjobban. A megpirult, ropogós zabszemek, a mézes borítás - mmm, tényleg nagyon finom. :)


Fogyasztható természetesen tejjel vagy joghurttal, de akkor szerintem a lényege, a ropogóssága vész el. Nálam nasi leginkább. :) Igaz, hogy magas az energiatartalma, de ha már nassolni vágyunk, válasszuk ezt egy tábla csoki helyett. :)

Tápanyagtartalom (1 adag - 20 g):
energia: 107 kcal
fehérje: 2 g
zsír: 4 g
szénhidrát: 14 g