Köleslepény

Az egyetemen készítettünk brokkolis kölest köretnek, ott jól sikerült, itthon már nem annyira, anno el is könyveltem, hogy a köles az nem igazán nekem való. Az ősszel futott Zabszem tanfolyam gabona tematikájú órájára mégis akartam valami köleses étellel készülni, amit persze gyorsan el lehet készíteni - így találtam rá egy köleslepény receptre. Én elsőre nem egészen féladagot készítettem, sima liszttel.

Hozzávalók (kb. 10 db lepény):

100 g köles

280 g liszt

1,2 dl langyos víz + víz a köles főzéséhez

só, római kömény

A kölest kevés sóval háromszoros vízben puhára főzzük, hagyjuk kihűlni. Összekeverjük a többi összetevővel, utoljára a vízzel, összegyúrjuk. Ez a rész kicsit macerás, mert ez bizony egy nyúlós tészta, lisztezzük a kezünket. Tépjünk belőle maroknyi darabokat, majd alaposan lisztezett deszkán nagyon vékonyra nyújtsuk ki a gombócokat. Felforrósított serpenyőben, zsiradék nélkül süssük meg a lepényeket, amíg barna foltosak, ropogósak lesznek. A római köményt, ha lehet, ne hagyjuk ki, nagyon izgalmas ízt ad a lepénynek.

Tápanyagtartalom (1 db)
energia: 142 kcal
fehérje: 5 g
zsír: 1 g
szénhidrát: 28 g

Kitűnő roporgtatnivaló, lehet tízórai vagy uzsonna, partikaja, mártogatóshoz vagy friss salátával (pl. joghurtos céklasaláta, narancsos kínai kel saláta) tálalva. Én ma édeskömény-püré leveshez rágcsáltam. Lehet fagyasztani is, adagonként, reggel elő a fagyasztóból, délelőttre kiolvad, igaz, ragacsos-nyúlós, de lisztezzük nyugodtan a kezünket, a deszkát és a nyújtófát. Szépen lehet sütni, mintha friss lenne.

Paratha (indiai lepénykenyér-féle)

Az indiai konyhának számos sajátos kenyere van (feltételezem, hogy sokkal többféle, mint én gondolom :), ami persze egyáltalán nem olyan, mint az általunk ismert kenyerek, inkább lepénynek mondanám. Ezek egyike a paratha, amit levesek, mártások, mártogatósok, saláták mellé lehet fogyasztani, ropogtatni. Egyszerű, finom, vendégeknek, partikajának is beválik.

A recept forrása a Gabo Kiadó Indiai konyha című könyve.

Hozzávalók (5 adaghoz):

– 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (Graham-liszt)

– só

– 20 dkg tisztított olvasztott vaj vagy ghí (nálam hagyományos vaj volt itthon)

A lisztet tálba öntjük, sózzuk, 2 evőkanál olvasztott vajjal és kb. 2,5 dl vízzel tésztává gyúrjuk. Öt részre osztjuk, gombócokat formálunk a darabokból, lisztbe forgatjuk és letakarva 10 percig pihentetjük. Ezt követően a gombócokat vékonyra, nagyra kinyújtjuk (lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával), menet közben a megolvasztott maradék vajjal megkenjük mindkét oldalukat, majd félbehajtjuk, kenjük, félbehajtjuk, kenjük és ezt követően úja kinyújtjuk, nem kell nagyon vékonyra, 4–5 milliméteresre.

A serpenyőt olvasztott vajjal kikenjük, a lepényeket kisütjük (egyesével akár), sütéskor a felül lévő felszínüket olvasztott vajjal megkenjük. Szép barnára sütjük, figyelve, ne égjen oda. Puha, réteges lepénykéket kapunk, tunkolásra kiválóak. :)

A fenti mennyiség 5 adagra szól, nálunk sokkal kevesebb fogyott. :) De sebaj, a vajas rétegezés után gombócba gyúrva irány a fagyasztó, bármikor elővehető, 2–3 óra alatt kienged, lehet nyújtani, sütni.

A recept írója is javasolja, hogy ki lehet próbálni Graham- és fehér liszt fele-fele arányú keverékéből is, ezt is meg fogom majd tenni.


Kapcsolódó recept: Indiai fűszeres paradicsomleves zöldborsóval

Fantasztikus lepény

Jó pár évvel ezelőtt Olaszországban jártunk, még kettesben, autóval, sátorral, ahogy kell. Északról haladtunk a keleti part mentén dél felé, Anconánál ért minket az egyik éjszaka, másnap onnan indultunk tovább hajóval Horvátországba.

Fáradtan, igazi turistásan, be nem hajtós belvárosi utcába behajtva bolyongtunk a város központjában szállást keresve. Megesett rajtunk a rendőr szíve, nem büntetett meg minket, cserébe javasolt egy kempinget a városon kívül, Portonovoban. Kibolyongtunk a városból, ránk sötétedett, kis hegyi utakon köröztünk, nagyjából azt sem tudtuk, hol vagyunk, de aztán mégis sikerrel jártunk. Rátaláltunk egy kis kempingre, ahol még épp fogadtak bennünket, majd a töksötétben kerestünk sátorhelyet, fel is állítottuk a sátrat. Mindezt persze farkaséhesen, valahol éjféltájban. Megkerestük a kemping büfét, ennivaló után érdeklődtünk – mire közölték velünk, hogy sajnos a konyha már bezárt. Nagyon csalódottak voltunk, ez valószínűleg az arcunkra is kiült, mert megesett rajtunk a büfés szíve és azt mondta, hogy azért piadinát még tud adni. Annak ellenére, hogy akkorra már nagyon sokadszorra jártunk Olaszországban, még sosem hallottunk a piadináról, erről az olasz lepényről, amit mindenfélével meg lehet tölteni, és isteni és mennyei, és jobbat akkor és ott nem is kaphattunk volna. Azóta is gyakran emlegetjük azt az estét, Budapesten nyílt is már egy piadina-étterem, de mégis egy múlt héten talált recept adja vissza nekem leginkább azt az élményt, amit ott kaptunk.

Fantasztikus receptnek jutottam birtokába Limara péksége blogján: a serpenyőben sült lepénykenyérnek. A receptet nem ismételném meg, ugyanúgy készítettem, ahogy a szerző a belinkelt oldalon.

Feltétnek gyakorlatilag bármit elbír, tényleg megvan 30–40 perc alatt, a mi családunkból négyből négyen fogyasztották nagy lelkesedéssel. Szuper jellemzője még a tésztának, hogy ha megmarad, gombócba formázva, folpackba csomagolva fagyasztható és bármikor előkapható (1–2 óra azért kell a kiengedéshez). Kiengedés után nyújtható, formázható és süthető.

Limara kikísérletezett egy új változatott: a töltött lepénykenyérét – az ételét, amely olyan nagy örömet okozott nekem. Az első próbálkozás óta született nálunk sima sajttal töltött változat, gyerekeknek tejfölös-sajtos-kukoricás-lilahagymás, nekem lilahagymás-paradicsomos-füstölt sonkás – a lehetőségek tárháza végtelen.

Formázása is lehet változatos, lehet két nyújtott lepénykör közé helyezni a tölteléket és úgy kisütni (ld. Limara fentebb hivatkozott töltött lepénykenyere), az én személyes kedvenceim a jól harapható, fogható, mártogatósnak is kiváló háromszög alakú lepények, a calzone típusú, félbehajtott kör alakú lepények pedig talán a leggyorsabban elkészíthetők.

Zsiradék hozzáadása nélkül, grillserpenyőben sütöm ki a lepényeket, 3–4 perc alatt készen vannak.

Kezdőknek (is) nagyon ajánlom, sajttal töltve, paradicsomos vagy tejfölös mártogatóssal kísérve klassz partikaja lehet felnőttnek, gyereknek. Kamaszként elkészíthető a házibulira, közösen anyával, vagy ha az már ciki, akkor a barátokkal.

Piadina receptek:

- Dolce Vitánál

- a Piadina blogon

- Piadina recept a NoSalty.hu-n

A csatolt fényképek minőségéért elnézést, de be szeretném mutatni a sokféle formát és mindig este kerül sor a lepény-sütésre. :)