WAMP - Spájz

Szombaton eljutottam a WAMP Spájz c. rendezvényére. Kézműves termékek (egyébként nekem ez az elnevezés nagyon furcsa, na nem mintha tudnék jobbat, de furcsa), klasszikusan mézek, lekvárok, sajtok, csokik, bonbonok, borok, kolbász, szalonna, sonka, könyvek, edények szép számban. A sztenderd havi WAMP-oknak egy sarkában szokott megjelenni ez az ágazat, ez az alkalom most csak a nyersanyagokról, az ételekről szólt. Maga a helyszín nekem egy kicsit ipari, ami elvett valamennyit a helyzet varázsából. Ugyanakkor nagyon szeretem nézni a termékeket, kicsit mindig elképzelni a gyártási folyamatot, az embereket, akik mögöttük állnak, a kisüzemet, a konyhát, ahol készülnek, érezni a munkát, amit beléjük fektettek. 

Rendes látogató módjára végigkóstoltam mindent, amit bírtam. Voltak különleges és kevésbé különleges ízek, kettőt kiemelnék. Ennél a két standnál nem csak az áru ízlett, hanem a árusítók is vidáman, kedvesen, profin kóstoltatták a termékeket és meséltek, amikor kérdeztem. :)

Egyik stand a Herbatea Manufaktúra volt, ahol mézeket kóstoltam. Nem vagyok/-unk nagy mézfogyasztók itthon, mégis gyakran keresem a különleges, de hiteles ízeket. Kóstoltam zsálya-mézet, fahéj-mézet, kardamom-repcemézet, fokhagyma mézet a végére, az azért kemény volt. :) Ami nálam elvitte a pálmát, az a csipkebogyó-méz volt, most is a számban érzem az ízét. :)

Az abszolút kedvencem viszont a Chili Hungária (furi név kicsit :) volt, akik igencsak feltűnő standdal bírtak, tele színesebbnél színesebb és változatosabbnál változatosabb alakzatú paprikákkal. Már attól beszédültem, ahogy csak néztem a kavalkádot. :) Bogár Sándor úr is tesz róla, hogy az emberek ácsorogjanak és kóstoljanak, beszél vidáman, mesél szívesen. Egy 8 vagy 9 darabból álló kóstolósoron lehetett végigmenni, balról jobbra fokozódott a chili lekvár/paszta/krém, mikor éppen mi, erőssége. Én a 6. után adtam fel, nem voltam annál bátrabb. :) Az utolsóra mondta Bogár úr, hogy: „attól a férfiembernek berogyik a térde”. Sosem fogom megtudni. :) Ami meglepő volt számomra és nagyon izgalmas, hogy mindent ők termelnek meg, az összes féle paprikát. Nagyon irigykedtem, én is imádnám, ha ilyen kertem és tudásom lenne. :) (A kép tőlük.)

Aki ráér, egy látogatást megér így az ünnepek előtt szerintem, karácsonyig még 3 alkalommal lesz WAMP, gasztro sarokkal.

Anya kicsi segítői

Van nekem ilyen kettő is idehaza. :)


A 2+ éves és élete első sk. sütije (túrós batyu alapanyagokból :):

És a majd' 7 éves:

Bónuszként pedig egy jó kis Rolling Stones dal, amelynek a címe idevág, a szövege meg nem, max. ez a rész belőle :):


„Things are different today,
I hear evry mother say
Cooking fresh food for a husbands just a drag
So she buys an instant cake and she burns her frozen steak
And goes running for the shelter of a mothers little helper
And two help her on her way, get her through her busy day”

Acut gastritis

Az akut gastritis a művészneve a hétköznapi nyelven hányós-hasmenős betegségként aposztrofált jelenségnek. Mikor legutóbb a 2 évessel védőnőnél jártunk, épp tombolt a betegség a körzetben, így a védőnő felkérésére, a helyi gyermekorvosi szolgálattal egyeztetve összeállítottam egy „röplapot” a hányós-hasmenős betegség diétájáról. A műfajnak megfelelően a stílus kicsit talán száraz, de a lényeg benne van.:)
Megjegyzésként még ideszúrom, hogy a jelenlegi gyermekorvosi protokoll szerint gastroenteritis esetén a gyermek térjen vissza minél előbb a korosztályának megfelelő étrendhez. Ezzel az ajánlással szemben nekem vannak fenntartásaim (mégha a kutatási eredmények igazolják is). Egyrészt, ha a gyermek hány, akkor nem gondolom, hogy a mindennapi étrenddel kellene őt etetni, másrészt, ha (már) nem hány, akkor is kérdéses, hogy mit érthetünk a korosztályának megfelelő étrenden. Mármint én kb. tudom, hogy mit értünk alatta, de kérdés, hogy a szülők is azt értik-e. Nem hiszem, hogy egy hasmenéses gyermeknek rántotthusit kellene ennie miközben csikar a gyomra. :) Ezért tartalmaz az itt összeállított ajánlás relatív konzervatív alapelveket, annak fenntartásával, hogy az egyes tápanyagok visszaépítése az étrendbe akár fél nap után is megtörténhet. Emellett kétgyermekes ayukaként tapasztalati alapon is inkább az óvatosságra ösztönöznék, jártam már én is úgy, hogy a tünetek elmúltával visszatértünk a normál étrendre majd ezt követően a tünetek szinte azonnal újra jelentkeztek. 

Az acut gastritis, gastroenteritis – a „gyomorrontás” diétája

Az acut gastritis, gastroenteritis a gyomor, a belek nyálkahártyájának heveny gyulladása, amelyet okozhat baktérium vagy vírus, étel, esetleg stressz. Tünetei lehetnek étvágytalanság, fáradtság, rossz közérzet, fejfájás, hasi, alhasi fájdalom, görcs, hányinger, hányás, hasmenés, láz.

Gyakori hányás, hasmenés esetén mindenképpen, egyébként saját megítélés alapján érdemes a gyermekorvossal konzultálni. A betegség kezelése általában nem gyógyszeres, jellemzően diétával történik. A diéta orvosi ajánlással, felügyelet mellett probiotikumokkal kiegészíthető.

Az acut gastritisben szenvedő gyermek diétája progresszív diéta, azaz az egyes tápanyagokat fokozatosan, a beteg állapotához igazodva adjuk „vissza” a gyermeknek. A diétában való előrelépést a beteg állapotának változása, a tünetek enyhülése határozza meg. Egy-egy szakasz jellemzően 1-2 napig tart, nem érdemes sietni, a beteg visszaeshet. Ha valamely élelmiszer, étel egyértelműen súlyosbítja a tüneteket, visszaesést okoz, azt hagyjuk el a gyermek étrendjéből.

A tünetek megjelenésekor általában a gyermek étvágytalan. Ne erőltessük az evést, a betegségnek ebben a szakaszában a gyomor és az emésztőrendszer kímélete érdekében koplalhat a gyermek (első, akut szakasz). A koplalás azonban lehetőleg ne tartson egy napnál tovább, ha a gyermek továbbra is hány, mindenképpen konzultáljunk a gyermekorvossal. A koplalás természetesen a szilárd táplálékokra vonatkozik csak, a kiszáradás elkerülése érdekében a folyadék és egyes ásványi sók pótlása kiemelten fontos. A csecsemők és kisgyermekek relatív folyadékigénye nagyobb, mint a felnőtteké, de a nagyobb, iskoláskorú, kamasz gyerekek is kiszáradhatnak, legyünk erre fokozott figyelemmel. (Erre a célra kifejlesztett speciális élelmiszer az ORS – Oral Rehydrating Solution –, amelynek fogyasztásáról konzultáljunk a gyermekorvossal vagy a gyógyszerésszel.)

Ha a gyermek hány, apró kortyokban, esetleg kiskanállal nagyon gyakran kínáljuk vízzel, szénsavmentes ásványvízzel. Folyadékként adható még üres, világos tea (épp csak a filtert belógatva a csészébe vagy a friss teafüvön egyszer átfolyatva a forró vizet), szűrt almalé (reszelt alma leve), zöldségfőzet, burgonya leszűrt főzőleve (a főzőlevekben benne van a zöldségek, a burgonya ásványi anyag tartalmának egy része, amely az ásványisópótlást segíti).

A gyermek állapotának, étvágyának javulása, a tünetek enyhülése esetén próbálkozhatunk az étrend bővítésével. A koplalást követően, a diéta második szakaszában szénhidrát tartalmú élelmiszerek, ételek bevezetésére kerül sor. Az emésztőrendszer kímélése továbbra is cél, a gyermek naponta sokszor (akár 7–8x), keveset étkezzen, akár egy-egy falatonként is kínálhatjuk az étellel. Ebben a szakaszban adhatunk a gyermeknek reszelt almát, almapürét, esetleg kevés cukorral, rizs-, zab-, nyáklevest, vizes burgonyapürét (saját főzőlevével pürésítve, így a főzés során kioldódott ásványi anyagokat visszanyerjük), főtt burgonyát, főtt sárgarépát, pirított fehér kenyeret, zsemlét, főtt rizst, háztartási kekszet, ropit. Cukrot, illetve sót mértékkel használjunk.

A diéta harmadik szakaszában bővítjük az étrendet a fehérje tartalmú nyersanyagokkal. Továbbra is kerülendőek az emésztőrendszert megterhelő nyersanyagok és ételek – mint például a füstölt, fűszeres felvágottak, sajtok. Adhatóak a sovány húsfélék (például csirke-, pulykamell) főzve (például levesben, a zöldségekkel együtt), kevés olajon párolva, sütve. Kínálhatjuk a gyermeket zsírszegény savanyított tejtermékekkel (például joghurt, kefír), illetve zsenge zöldségekből készült, főtt, habart főzelékekkel (például tökfőzelék, cukkini, zsenge zöldbab, stb.) Továbbra is fontos a gyakori étkezés (napi 6–7x), kis mennyiségű étellel.

Utolsóként vezetjük vissza az étrendbe a zsírt, ekkor is fokozatosan. A szokásosnál kisebb mennyiségben használjunk étolajat az ételkészítéshez, margarint, vajat a kenyérkenéshez. Ebben a stádiumban a gyermek étvágya már visszatérőben, panaszai enyhültek, ilyenkor vagyunk hajlamosak visszatérni a mindennapi étrendhez – amely visszaesést okozhat a gyermeknél. A gyakori, kis étkezéseket tartsuk továbbra is fenn, a füstölt, fűszeres, zsíros élelmiszerek, a bő zsírban sült ételek kerülendőek. A tünetek javulásával, a fokozatosságot szem előtt tartva térhet vissza a gyermek a mindennapi otthoni, intézményi étrendhez.

Fontos, hogy legyünk türelmesek – mi is és a gyermek is! :)

                                                                                                                                             

Pödör kóstoló

Pár hete betévedtem a MOM Parkban a Kitchen Factory üzletébe. Az árukat is nézegettem, de ami igazán megragadta a figyelmemet, az a nagy, berendezett és éppen nagyon jó illatokat eregető konyha részleg volt, illetve a szép sorban álldogálva hívogató zöld üvegek és mellettük egy nagy zöld valami. Közelebbről is megnéztem őket, fél szemmel a sütögetés felé kacsingatva, amikor is megtalált a rendkívül készséges eladólány. Lehetett kérdezni mindenfélét és lehetett kóstolni a kiállított Pödör olajakból és ecetekből. Nagyon komoly élmény volt. Ahogy tovább fűztük a szót, kiderült, hogy pár nap múlva lesz ott az üzletben egy sütéssel-főzéssel egybekötött Pödör kóstoló, regisztrálás után, ingyenesen. Kapva kaptam az alkalmon és bejelentkeztem.

A nagy zöld valamiről pedig kiderült, hogy az a tökmagsajtolás után maradó „pogácsa”.

Eljött a kóstolás napja. Barátnőmet beszerveztem és nagyon izgatottan vártam az estét. 

Házigazdáink Pödör Krisztina és férje voltak, a sütés-főzést Gyaraki Ildikó menedzselte. Összesen nyolcan voltunk résztvevők, körbeültük a nagy konyha-/sütőpultot, ahonnan jól látszott Ildikó ügyködése. Krisztina bemutatkozott pár szóval, aztán bele is lendültünk. Miközben a háziasszony mesélt, magyarázott, válaszolt a kérdésekre, a résztvevők egy-egy kiskanál segítségével kóstolhatták a natúr olajakat a körbejáró üvegekből. Jutott mindenkinek bogáncs-, lenmag-, napraforgó-, szezámmag-, mogyoró-, szőlőmagolaj. Mindeközben Ildikó az olajak felhasználásával finom fogásokat készített: friss zöldséges túrókrémet, (nagyon kevés!) napraforgóolajban sült natúr csirkemellszeleteket, melyeket isteni, tepsiben sült rozmaringos burgonyával és friss olajos-ecetes salátákkal fogyasztottunk el. Desszertnek mákos muffin volt – a végére tisztességesen jóllaktunk. :) 

Az olajak után kóstoltuk az eceteket is, csodálatosak voltak azok is. Személyes kedvencet nehezen tudnék választani, az olajok közül nagyon különleges a mogyoróolaj, a napraforgóolaj messze áll az eddig megismertektől, a kicseppent tökmagolaj zöldre színezte a jegyzetfüzetemet, a citrommagolajat még akkor is megkóstoltam, amikor már úgy éreztem nem bírom tovább. :) Az ecetek közül elvarázsoltak a gyümölcsös balzsamecetek – magukban és az öntetek részeként is – az almás, a feketeribizlis, és imádtam a fehér modenai balzsamecetet is.

A kóstolás közben megtudhattuk, hogy a termékeket egy osztrák családi üzemben készítik, immár a hatodik generáció foglalkozik előállításukkal. Az alapanyagokat a világ más-más pontjáról szerzik be, annak függvényében, hogy az adott nyersanyagnak éppen hol volt jó termése. Sok mindent megtudtunk az ideális fogyasztási körülményekről, melyik ételtípushoz melyik olaj vagy ecet vagy olaj-ecet páros ajánlott, a hőérzékenységről – melyik olajat hogyan vagy hogyan ne hevítsük, a tárolás ideális feltételeiről. A termékek konyhai alkalmazása mellett tippeket kaptunk Krisztinától a szépségápolás területén való felhasználásukról is.

Az est végét az ízlelőbimbók teljes tompulása hozta el, tényleg nagyon jó élmény volt. :)

Aztán ahogy az már lenni szokott, 1–2 nappal a kóstoló után születésnapra voltunk hivatalosak, ahol kiderült, hogy pl. tökmagolajnak nagyon örülne az ünnepelt. Nem kellett sokat gondolkoznom, honnan szerezzük be. :) A beszerzés során sikerült a páromat is rávenni a kóstolásra, őt a mogyoróolaj lepte meg nagyon.:) (Kicsit meglódult a kóstoltató üveg, jó sok folyt a kiskanálba, majd az alátartott markába, de nem törölte le – elfogyasztotta mind. :)

Ez itt tényleg nem a reklám helye, de érdemes ellátogatni a Pödör.hu honlapon felsorolt üzletekbe, kóstolni natúr a termékeket, ha valakinek van ideje, lehetősége, vegyen részt az ingyenes kóstolókon, nem fogja megbánni. :) (Arra meg már tényleg csak halványan merek utalni, hogy az ünnepek előtt érdemes körülnézni, van-e olyan megajándékozandónk, aki örülne egy-egy kis üveg olajnak vagy ecetnek. :)

A fotó a pödör.hu weboldalról származik.

Paratha (indiai lepénykenyér-féle)

Az indiai konyhának számos sajátos kenyere van (feltételezem, hogy sokkal többféle, mint én gondolom :), ami persze egyáltalán nem olyan, mint az általunk ismert kenyerek, inkább lepénynek mondanám. Ezek egyike a paratha, amit levesek, mártások, mártogatósok, saláták mellé lehet fogyasztani, ropogtatni. Egyszerű, finom, vendégeknek, partikajának is beválik.

A recept forrása a Gabo Kiadó Indiai konyha című könyve.

Hozzávalók (5 adaghoz):

– 50 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt (Graham-liszt)

– só

– 20 dkg tisztított olvasztott vaj vagy ghí (nálam hagyományos vaj volt itthon)

A lisztet tálba öntjük, sózzuk, 2 evőkanál olvasztott vajjal és kb. 2,5 dl vízzel tésztává gyúrjuk. Öt részre osztjuk, gombócokat formálunk a darabokból, lisztbe forgatjuk és letakarva 10 percig pihentetjük. Ezt követően a gombócokat vékonyra, nagyra kinyújtjuk (lisztezett deszkán, lisztezett nyújtófával), menet közben a megolvasztott maradék vajjal megkenjük mindkét oldalukat, majd félbehajtjuk, kenjük, félbehajtjuk, kenjük és ezt követően úja kinyújtjuk, nem kell nagyon vékonyra, 4–5 milliméteresre.

A serpenyőt olvasztott vajjal kikenjük, a lepényeket kisütjük (egyesével akár), sütéskor a felül lévő felszínüket olvasztott vajjal megkenjük. Szép barnára sütjük, figyelve, ne égjen oda. Puha, réteges lepénykéket kapunk, tunkolásra kiválóak. :)

A fenti mennyiség 5 adagra szól, nálunk sokkal kevesebb fogyott. :) De sebaj, a vajas rétegezés után gombócba gyúrva irány a fagyasztó, bármikor elővehető, 2–3 óra alatt kienged, lehet nyújtani, sütni.

A recept írója is javasolja, hogy ki lehet próbálni Graham- és fehér liszt fele-fele arányú keverékéből is, ezt is meg fogom majd tenni.


Kapcsolódó recept: Indiai fűszeres paradicsomleves zöldborsóval

Indiai fűszeres paradicsomleves zöldborsóval

Indiában sajnos még nem jártunk, mégis néhány éve, valamilyen mára már elfelejtett okból rákattantunk az indiai ízekre. Első körben budapesti éttermekben akklimatizálódtunk, majd beszereztünk néhány indiai receptes szakácskönyvet és nekiálltunk. A gyerekek születése után sajnos a csípős, fűszeres ételek egy időre kiestek a pikszisből, de épp most élik nálunk reneszánszukat (a gyerekek még mindig nem eszik, de cserébe már van kedvem/időm sokfelé főzni az ízélményért cserébe).

Alapvetően nem célom, hogy olyan ételeket mutassak itt be, amelyek sok különleges, nehezen beszerezhető alapanyagot tartalmaznak, ugyanakkor a változatos, színes, fantáziadús étrend kialakítása érdekében érdemes néhány alapanyagot áttenni a fejünkben (majd a spájzunkban) a „különleges összetevő” polcról, a „jó, ha van itthon” polcra. Többek között ilyen alapanyag szerintem a kókusztej, és fűszerek közül a koriander-, a római- és az édesköménymag. Ezek ma már hipermarketekben, de akár kisebb boltokban, fűszer- vagy bioboltokban beszerezhetőek.

Szóval a tegnapi ebéd: indiai fűszeres paradicsomleves zöldborsóval, parathával. Nagyon finom. :) A recept forrása: a Vince Kiadó Indiai ízek című könyve.

Hozzávalók (4 főre)

– 2 doboz apróra vágott paradicsomkonzerv (nem sűrítmény, hanem a nagyobb doboz) – az eredeti receptben 5 db nagy érett paradicsom van, szezonban lehet azzal is természetesen

– 25 dkg mélyhűtött zöldborsó

– 4 dl konzerv kókusztej

– 1 nagy fej vöröshagyma

– 1 gerezd zúzott fokhagyma

– 1 hegyes erős zöldpaprika (ezzel nagyon finom, de ezúttal pl. csak piros chili paprika volt itthon)

– 2 evőkanál ghee vagy vaj (ghee - tisztított vaj, fűszerboltokban kapható, finom, különleges, de csak ezután nem kell szaladgálni, a vaj is tökéletes)

– 1 evőkanál cukor

– 2 db babérlevél

– frissen őrölt fekete bors

– 2 teáskanál őrölt koriander

– 2 teáskanál őrölt római kömény

– 1/2 teáskanál édesköménymag (nem őrölt!)

– 1 evőkanál friss mentalevél

A vöröshagymát vékonyra felszeleteljük (félbevágás után), a zúzott fokhagymával a vajon megpároljuk. Én az őrölt koriander és római kömény helyett valódi magokat használok. Serpenyőbe szórom őket, kis tűzön pár percig, zsiradék hozzáadása nélkül pirítom, elképesztő illatot varázsolnak a lakásba. Aztán kis mozsárban jól összetöröm őket. Nem lesz olyan finom szemcséjű, mint a bolti őrölt, de ez nem is cél. Ha nem konzervparadicsomot használunk, akkor a paradicsomot apróra vágjuk, némi vízben megfőzzük, majd turmixoljuk. A megpárolódott hagymához hozzáadjuk a megőrölt fűszereket, az édesköménymagot és a nagyon-nagyon vékony szeletekre vágott zöldpaprikát (jelen esetben a chili paprikát). A csípősségi fokozatot a paprikaválogatáson túl szabályozhatjuk az erek kivágásával, a magok eltávolításával is. Hozzáadjuk a babérleveleket is, kicsit átforgatjuk, pirítjuk a fűszeres-hagymás alapot, majd hozzáadjuk a paradicsomokat (a turmixolt mártást vagy a konzerveket), hozzáöntjük a kókusztejet, felforraljuk, majd hozzáadjuk a zöldborsót. Alapból ez egy jó sűrű leves, úgyhogy extra vizet csak keveset, ízlés szerint adjunk hozzá. Édesítsük a cukorral, sózzuk, borsozzuk, majd amikor a zöldborsó már megpuhult, adjuk hozzá az apróra vágott mentaleveleket (ez egyébként el is hagyható, ha valakinél éppen nincs otthon). Forrón tálaljuk, indiai kenyérfélével fogyasszuk, nálunk ez épp a paratha volt.

PKU

Ha asszociációs játékot játszanánk, biztos vagyok benne, hogy az emberek nagy részének a „dietetikus” szó hallatán a „fogyókúra” szó jutna az eszébe. Nincs ezzel olyan nagy baj, nem tagadom, pár éve még én is így válaszoltam volna. A dietetikai tanulmányaim során azonban egy hihetetlen tág világ nyílt ki előttem, amelynek a „fogyókúra” inci-finci kis szelete.

Az igazi dietetikai kihívásokat az olyan betegségek jelentik, mint például a PKU - azaz fenilketonúria.

A fenilketonúria öröklődő anyagcsere-betegség, amelynek lényege, hogy a szervezetben egy enzim hiányzik vagy alulműködik és így a fenilalanin elnevezésű fehérjealkotó aminosav nem tud átalakulni, felszaporodik a vérben, ezzel idegrendszeri problémákat okozva.

Biztos van, aki még sosem hallott erről a betegségről, akinek azonban már született gyermeke, az talán emlékszik, hogy még a kórházban megszúrják a babákat, hogy a vérmintából mindenféle betegségeket szűrjenek ki - többek között a PKU-t is. Legtöbbünk ezután soha többé nem találkozik ezzel a mozaikszóval, míg néhány anyukát pár nappal a baba születése után felhívnak a kórházból, hogy a babája onnantól kezdve felnőtt élete végéig speciális étrendre szorul, ha nem akar szellemi és testi fejlődésben elmaradni kortársaitól.

Lássuk akkor, mit fogyaszthat a fenilketonúriás beteg (próbáljuk meg magunkra vagy gyermekünkre vonatkoztatva olvasni):

Korlátlanul (azaz fenilalanintartalom számolgatása nélkül) fogyaszthat:

- nem tejes alapú fagyit,

- lekvárt,

- vajat, margarint, zsírt, olajat,

- vizet és üdítőitalokat,

- cukrot.

Pont.

A lista itt véget ér, nem tévedés.

A fenilalanin tartalom beszámításával (számolgatás naphosszat!) korlátozott mértékben fogyaszthat: 

- gyümölcsöket, 

- zöldségeket (kivéve zöldborsó és kukorica és szárazhüvelyesek), 

- speciális, fehérjeszegény élelmiszereket (erre szakosodott gyártók termékeit).

Egyáltalán nem fogyaszthat:

- húst, halat, húsipari terméket (sonkát, kolbászt, felvágottat)

- tejet, tejkészítményt, tejterméket

- tojást

- gabonát és gabonaalapú terméket (se kenyér, se hagyományos süti, se rágcsa)

- olajos magvakat

- a már említett zöldborsót, kukoricát, szárazhüvelyeseket (bab, lencse stb.)

- tejes fagylaltokat, jégkrémeket, csokit és egyes mesterséges édesítőszereket.

A napi szükséges fehérjebevitel biztosítására speciális tápszert kell fogyasztani a betegeknek, mindennap. (Kóstoltam, kemény volt, pedig nem vagyok finnyás és mindig nyitottan állok a kóstolások előtt. :)) 

Itt álljunk meg egy másodpercre és futtassuk át gyorsan a fejünkön, hogy a mi életünkben mit is jelentene mindez.

Hazánkban 8 500 születésre jut egy PKU-s baba. Az ő életüket segíti a magyar PKU Egyesület (a kép az Egyesület logója).

Étrendi (illetve segítői és lelki támasz) oldalról pedig a SE ÁOK I. sz. Gyermekklinka Anyagcsere-gondozási Központjának dietetikusai Kiss Erika és Simon Erika segítik a betegeket. Munkájuk számomra példaértékű. Kiss Erika tanárom volt elsőéves koromban, kedvenc gyakorlatomat, a tankonyhai főzéseket vezette. :) Ő jegyzi A PKU-s diéta rejtelmei című nagyszerű blogot, amely információval és receptötletekkel segíti a PKU-sok (és az érdeklődők) életét.

Idei gyermekgyógyászati dietetika szakmai gyakorlatunkon volt szerencsém Erikák munkáját élőben is megismerni, nagyon inspiráló volt. :)

Fokhagymás cukkini

Számomra a cukkini és a fokhagyma elválaszthatatlan társak, tökéletesen kiegészítik egymást. Ebbe az ételbe kerül még némi vöröshagyma és olaj (napraforgó vagy olíva például) – minden alapanyaga egész évben, könnyen beszerezhető. Önálló vagy kiegészítő köretként változatosságot jelenthet a burgonya-rizs-párolt zöldség birodalomban és a hagyományos, magyaros sűrített főzelékek alternatívájának is tökéletes.

Hozzávalók (2 főre):

2 közepes cukkini

1–2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)

1 közepes fej vöröshagyma

2 ek étolaj

Serpenyőben az étolajat felmelegítjük, beledobjuk a vékony szeletekre vágott vöröshagymát, átpirítjuk. Ha szeretjük és bírjuk a pirított vöröshagymát, akkor ne sajnáljuk, gyerekeknek inkább csak futtassuk át, ne pirítsuk meg. A cukkinit ízlés szerint darabolhatjuk, én ehhez az ételhez zöldséghámozóval hosszában vékony „lapokra” szeletelem a zöldséget. Rádobom a pirított hagymára, hozzáadom a darabolt vagy zúzott fokhagymát (ez is ízlés kérdése, én kifejezetten szeretek ráharapni a fokhagymadarabokra, van, akit ez zavar), sózzuk, borsozzuk (gyerekeknél – is – mértékkel), majd fedő alatt, szükség esetén kevés vizet hozzáadva félpuhára pároljuk (a cukkinit könnyű túlfőzni, párolni, szerintem sokkal izgalmasabb úgy a zöldség, az étel, ha rá tudunk harapni).

Melegen, köretként vagy salátába keverve fogyasztjuk.

Tekintettel arra, hogy a cukkini energiatartalma nagyon alacsony, mindössze 32 kcal/100 g, a felhasznált étolaj mennyiségét kordában tartva a fokhagymás cukkini kiválóan beilleszthető csökkentett energiatartalmú („fogyókúrás”, testsúlycsökkentő célzatú) étrendbe is.

Parmezán

Egy kis alapanyag-ismeret, avagy Mitől parmezán a parmezán? - a Diningguide.hu gazdag képanyaggal illusztrált cikke erről a fantasztikus olasz sajtról. Megtudhatjuk, hol készítik az igazi parmeggiano reggianot és hogyan érdemes az egyes fajtákat (érlelési idő függvényében) fogyasztani.

El ne felejtsem legközelebb, ha Olaszországnak ezen a részén járok, hogy leszervezzek egy sajt-manufaktúra látogatást. Imádom a "gyárlátogatásokat", különösen, ha ez éppen nem egy nagyüzem, hanem kisebb manufaktúra, esetleg nagy hagyományokra visszatekintő családi műhely. Szerintem ennél jobban nem lehet megismerni, megérteni egy nyersanyagot, egy ilyen élmény során szerzett benyomások (illat, látvány, a szakember lelkesedése, szavai) örökké velünk maradnak.

Kaja kórház

A brit Channel 4 november 1-jén indított egy új sorozatot Food Hospital címmel. A British Dietetic Association (Brit Dietetikus Szövetség) facebook oldaláról jött az info, eljutottam a tv-csatorna holnapjára is, ahol kiderült, hogy az egyes epizódok az adás után elérhetőek lesznek a csatorna honlapján is. Alig vártam. Na de valami malőr volt, Magyarországról nem nézhető az adás, de éljen az internet, a már leadott 2 epizódból a másodikat sikerült teljes verzióban elérnem és megnéznem itt. (A sok villódzó reklám között bújik meg a videó, teljes képernyőre vele és akkor élvezhető.)

Hát.

Szakmabelieknek ezerrel ajánlott, laikusoknak is nagyon, ha bírják a brit angolt és van 50 percük.
Az alapfelállás szerint egy dietetikus (Lucy Jones), egy sebész és egy GP, azaz kvázi háziorvos-belgyógyász koordinálják a műsort. Minden epizódban 4 beteget mutatnak be, betegségüket, kórtörténetüket, a részükre összeállított étrendet majd az étrend hatását a betegségre bizonyos idő (pl. 6, 12 hét) elteltével. Fókuszban az étrendek, az étel, mint gyógyszer (food as a medicine), a két orvos felállítja a diagnózist, a dietetikus pedig meghatározza az étrendet. Kis plusz, hogy egy másik orvosnő meg utánanéz az étrendkiegészítőknek - szerintem ezt is korrektül csinálják. Emellett pedig a műsorhoz kapcsolódóan on-line kutatást végeznek egészségügyi témában. A műsorhoz kapcsolódó on-line birodalomban a különböző diéták ismertetésére is sor kerül és az epizódokban bemutatott ételek receptjei is elérhetőek. Továbbá elérhető egy vicces, kiváló grafikájú kis kvíz is - néhol trükkös kérdésekkel - a táplálkozási ismereteinkről. Nagyon tetszik. :)

A műsor igényes, a műsorvezetők profik. Nyilvánvaló, hogy sikersztorikat mutatnak be, de a hétköznapi embereknek teljesen emészthető, figyelemfelkeltő, érthető, hiteles formában. A hatása alatt állok még most is. :) Ilyesmi kellene mindenhol. :)

A Food Hospital facebook oldala itt érhető el. A logót is innen mentettem.

Fantasztikus lepény

Jó pár évvel ezelőtt Olaszországban jártunk, még kettesben, autóval, sátorral, ahogy kell. Északról haladtunk a keleti part mentén dél felé, Anconánál ért minket az egyik éjszaka, másnap onnan indultunk tovább hajóval Horvátországba.

Fáradtan, igazi turistásan, be nem hajtós belvárosi utcába behajtva bolyongtunk a város központjában szállást keresve. Megesett rajtunk a rendőr szíve, nem büntetett meg minket, cserébe javasolt egy kempinget a városon kívül, Portonovoban. Kibolyongtunk a városból, ránk sötétedett, kis hegyi utakon köröztünk, nagyjából azt sem tudtuk, hol vagyunk, de aztán mégis sikerrel jártunk. Rátaláltunk egy kis kempingre, ahol még épp fogadtak bennünket, majd a töksötétben kerestünk sátorhelyet, fel is állítottuk a sátrat. Mindezt persze farkaséhesen, valahol éjféltájban. Megkerestük a kemping büfét, ennivaló után érdeklődtünk – mire közölték velünk, hogy sajnos a konyha már bezárt. Nagyon csalódottak voltunk, ez valószínűleg az arcunkra is kiült, mert megesett rajtunk a büfés szíve és azt mondta, hogy azért piadinát még tud adni. Annak ellenére, hogy akkorra már nagyon sokadszorra jártunk Olaszországban, még sosem hallottunk a piadináról, erről az olasz lepényről, amit mindenfélével meg lehet tölteni, és isteni és mennyei, és jobbat akkor és ott nem is kaphattunk volna. Azóta is gyakran emlegetjük azt az estét, Budapesten nyílt is már egy piadina-étterem, de mégis egy múlt héten talált recept adja vissza nekem leginkább azt az élményt, amit ott kaptunk.

Fantasztikus receptnek jutottam birtokába Limara péksége blogján: a serpenyőben sült lepénykenyérnek. A receptet nem ismételném meg, ugyanúgy készítettem, ahogy a szerző a belinkelt oldalon.

Feltétnek gyakorlatilag bármit elbír, tényleg megvan 30–40 perc alatt, a mi családunkból négyből négyen fogyasztották nagy lelkesedéssel. Szuper jellemzője még a tésztának, hogy ha megmarad, gombócba formázva, folpackba csomagolva fagyasztható és bármikor előkapható (1–2 óra azért kell a kiengedéshez). Kiengedés után nyújtható, formázható és süthető.

Limara kikísérletezett egy új változatott: a töltött lepénykenyérét – az ételét, amely olyan nagy örömet okozott nekem. Az első próbálkozás óta született nálunk sima sajttal töltött változat, gyerekeknek tejfölös-sajtos-kukoricás-lilahagymás, nekem lilahagymás-paradicsomos-füstölt sonkás – a lehetőségek tárháza végtelen.

Formázása is lehet változatos, lehet két nyújtott lepénykör közé helyezni a tölteléket és úgy kisütni (ld. Limara fentebb hivatkozott töltött lepénykenyere), az én személyes kedvenceim a jól harapható, fogható, mártogatósnak is kiváló háromszög alakú lepények, a calzone típusú, félbehajtott kör alakú lepények pedig talán a leggyorsabban elkészíthetők.

Zsiradék hozzáadása nélkül, grillserpenyőben sütöm ki a lepényeket, 3–4 perc alatt készen vannak.

Kezdőknek (is) nagyon ajánlom, sajttal töltve, paradicsomos vagy tejfölös mártogatóssal kísérve klassz partikaja lehet felnőttnek, gyereknek. Kamaszként elkészíthető a házibulira, közösen anyával, vagy ha az már ciki, akkor a barátokkal.

Piadina receptek:

- Dolce Vitánál

- a Piadina blogon

- Piadina recept a NoSalty.hu-n

A csatolt fényképek minőségéért elnézést, de be szeretném mutatni a sokféle formát és mindig este kerül sor a lepény-sütésre. :)

Cukkinikrém

Első gondolatra bizarrnak tűnhet, hogy zöld színű krémet kenünk a kenyérre, de én két kiváló, finom példát is tudok az ellenállás leküzdésére. :)
Zöld színű lehet a zöldborsó krém (erről később) és a cukkinikrém.

Na de miért is együnk cukkinikrémet? Először is, mert finom. Ez persze szubjektív, de szerintem tényleg az. :) Másodszor is könnyen beszerezhető alapanyagokból készül, nagyon gyorsan és egyszerűen elkészíthető, kiváló kence-fice gyereknek, felnőttnek, reggelire, vacsorára, tízóaira, uzsonnára, bulira és vendégeknek.
A cukkini egész évben kapható, élénkzöld vagy sárga színével feldobja a szürkülő őszi-téli napokat. Jól alkalmazható a különböző vegetáriánus étrendekben, fogyókúrába is beilleszthető.
A gyerekeket is bevonhatjuk a turmixolásba, ők még a fura színt is viccesnek találhatják. :)

Hozzávalók:
1 db közepes cukkini
fél fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 ek étolaj (olivaolaj vagy napraforgó olaj)

A cukkinit kockákra vágjuk, fogunk egy fél vöröshagymát, azt is kockáka vagy vékony szeletekre aprítjuk. Kevés olajon megfonnyasztjuk a vöröshagymát, hozzáadjuk a cukkinikockákat és egy gerezd zúzott fokhagymát is. Sózzuk, szükség esetén kevés víz hozzáadásával, kis lángon (felügyelet mellett) pároljuk az ételt, míg a cukkini megpuhul. Ekkor botmixszerrrel pürésítjük, hűtjük és kenyérre kenjük. Finom. :)

Cukkinikrémek még:
- Majonézes változat Gabojsza konyhájában sárga cukkiniből
- 3-féle változata Ízbolygónál