Barátaim jóvoltából február közepén, a tél elvileg leghidegebb napján, hivatalos voltam egy disznóvágásra. Mivel városi gyerek vagyok, egy dunántúli város lakótelepén cseperedtem, városi nagyszülőkkel, az én életemből az állattartás teljesen kimaradt. Ezzel együtt életemben eddig két disznóvágáson vettem részt, az első egy VIII. kerületi bérház udvarán zajlott, egyetemista voltam, sokra nem emlékszem, gondolom akkor még főleg a pálinka része érdekelt az eseménynek.
Most viszont igazi, emberi és szakmai alapú érdeklődés vezérelt, úgyhogy nagyon izgatottan vártam a szombatot. (Na nem mintha nem lennének éppen mostanában felbukkanó etikai (nem egészségi) ellenérzéseim a hús-fogyasztással kapcsolatban...) Így is lett, hajnali fél 5-ös keléssel indultunk, reggel 8-kor találkoztam én a már elpusztult állattal (őt szakember ölte le). Teljes laikusként egy célom volt, minél többet látni és minél kevesebbet láb alatt lenni, és segíteni ott, ahol tudok - leginkább a pakolás-mosogatás alprojektekben és természetesen a kóstolásban.
Fél8kor már friss lángost reggeliztünk forralt borral, mivel én bevállaltam a sofőr szerepét, én pont nem, de a többiek már túl voltak eddigre az első lélekébresztő körökön. (Az én bónuszom a házilag készített citromfű-menta szörp volt, ami nagyon finom volt és az idén én is fogok készíteni, az már biztos.)
Amikor megérkezett az állat, beindult az estig tartó, megszakítás nélküli munka. Számomra lenyűgöző volt látni a házigazdát, azaz a projekt-menedzsert, egy felesleges mozdulat nem volt. Készült minden, ami kell ilyenkor: hatalmas fazék húsleves, sült pecsenye, sült máj ebédre, elképesztő méretű fazék töltöttkáposzta (amibe a Mama már a befűszerezett kolbászhúst töltötte, valami isteni volt), töpörtyű. A későbbiekre disznósajt, kolbász, májas-, véres hurka, abált szalonna és én még nem is tudom mi. 11-en dolgoztunk, a rutinosabbak persze többet, mint a városi gyerekek. Kint az udvaron egész nap gőzölgött az abáló (ilyet se láttam még), sercegett a töpörtyű, benn darált a daráló, töltött a töltő, a tűzhelyeken főtt a leves és a töltöttkáposzta, a sütőben sült a pecsenye. Megkóstoltuk a friss kolbászt és hurkákat is sütve (jó lett), csipegettünk a töpörtyűből, jóféle házi hordós savanyúsággal (én is ilyet akarok!). Este fél 7-re lett kész minden (bár a háziaknak még biztos akadt ezt követően is pakolnivalójuk). Abszolút hulla fáradtak voltunk azt hiszem mindannyian.
Ez a bejegyzés nem a ZöldKampány része. :)
 |
| Kész a friss lángos reggelire |
 |
| Isteni húsleves |
 |
| Pecsenyének |
 |
| Igazi sparhelten a töltött káposzta - a jobb oldali sárga fazéknyi |
 |
| Abált szalonna |
 |
| Kolbászhús |
 |
| Kolbász töltés (gyerekkoromban én böködtem :) |
 |
| Kész kolbász |
 |
| Májas hurkának |
 |
| Véres hurkának |
 |
| Hurkák kész |
 |
| Disznósajt présel |
 |
| Töpörtyű sül |
Fél8kor már friss lángost reggeliztünk forralt borral, mivel én bevállaltam a sofőr szerepét, én pont nem, de a többiek már túl voltak eddigre az első lélekébresztő körökön. (Az én bónuszom a házilag készített citromfű-menta szörp volt, ami nagyon finom volt és az idén én is fogok készíteni, az már biztos.)
