Karácsonyi jókívánságok

Nem kell aggódni, nem fogok most hosszú sorokat írni arról, hogy hogyan éljük túl étkezésileg a karácsonyt. Szerintem a legfontosabb a mértéktartás és hogy ne most akarjunk fogyókúrázni. :) Főzzünk, együnk, pihenjünk. :)

Kívánok minden lelkes olvasómnak békés karácsonyt! :)

Kezdődik a mézes projekt

Ezek az én kiszúróim!

1 szív

Lisztez

Formáz

 

Irány a sütő!

 

Cukormáz büszkeség

  

Díszítés

Kóstol

Mézeskalács portfólió 2012

Na most már főzök valami normális kaját is.

Óriás kifli bohóc 1.

Óriás kifli bohóc 2.

 

Ez a két csomag pedig a tanítónénik idei meglepetése - névreszóló linzer-díszek és narancsos-csokis kekszek.

Az zsírokról

Valami kapcsán a minap elgondolkodtam a zsír felhasználásról, fogyasztásról, fel is tettem az FB oldalon egy kis kérdést, hogy ki milyen ételek készítéséhez használ zsírt és milyen fajtát. Ennek kapcsán gondoltam, megér (legalább :) egy posztot a zsírok kérdése.

Tápanyag szempontból a zsír makrotápanyag, azaz egyik fő tápanyagunk. 1 g zsír energiaértéke 9,3 kcal (szemben mondjuk a szénhidráttal, amely grammjának energiaértéke 4,1 kcal - ebből is látszik, hogy önmagában a szénhidrátmentes, ellenben zsírdús étrend érdemi, fenntartható testsúlycsökkenéshez nem vezet) - és energiatartalom szempontjából mindegy, hogy zsírról vagy olajról beszélünk. 

Ami fontos a mindenféle keringő infókkal kapcsolatban, hogy valamirevaló táplálkozási szakértő (jelentsen ez bármit is) vagy dietetikus (ez már konkrétabb :) szájából nem nagyon fogja senki azt hallani, hogy ne fogyasszunk zsírt. Ezt csak ránk fogják. Sajnos. :) Amit még szoktak mondani, hogy fogyasszunk kevesebb zsírt. Aha. Mihez képest? A ma aktuális ajánlások szerint a speciális krónikus betegségekkel nem küzdők étrendjében az ajánlott zsírbeviteli arány a napi energiaszükséglet kielégítésében max. 30% (de nem kevesebb mint 15%). Csecsemőknél ez pl. 35 %, szív és érrendszeri betegek esetében 20-25%, egyéb spec. betegségekben lehet 30%-nál magasabb. Azért ez nem kevés, lássuk be, még a 30% sem. Egy 2000 kcal-os étrendben ez 64 g zsír/nap. 

Az már más kérdés persze, hogy milyen típusú zsírt ajánlott fogyasztani. Annak idején én pl. azért kezdtem el a táplálkozástudomány felé kacsintgatni, mert elegem volt abból, hogy repkednek a telített és többszörösen telítetlen zsírsav kifejezések és én azt sem tudom mi micsoda. Mondjuk ehhez lehet, hogy elég lett volna elővenni a gimnáziumi kémiakönyvet, de ezt ne mondjátok el senkinek. Főleg, hogy biztos vannak olyan átlagos felnőttek, akiknek még a könyvet sem kell elővenni a válasz kiderítéséhez. :) Végülis kicsit több energiabefektetéssel és egy új szakma elsajátításával többé kevésbé választ kaptam a kérdésemre. Bár lenne még mit nyomozni, de azt már a saját gyomrom sem veszi be, hogy biológusnak vagy kémikusnak tanuljak. :)

Visszakanyar.

A zsírok az emberi szervezet számos funkciójához nélkülözhetetlenek. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy energiaforrásként szolgálnak és látványos szerepük van a védelem és a hőmérsékletszabályozás területén (pihe-puha zsírszövet párnák, amelyek védik a belső szerveket és kinntartják a hideget). Emellett hormonok, sejtalkotók felépítésében vesznek részt és ahogy a nevükből is kikövetkeztethető, a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódásához elengedhetetlenek. 

Triglicerid molekula*

A legegyszerűbb besorolásuk: állati eredetű a zsiradék vagy növényi. Állati nyilván a sertés, a liba, a kacsa, a hal és a marha is, bár azt zsiradék formájában a napi étrendben szerintem nem annyira használjuk. Na meg a tejzsír és a tojássárgája zsírja. Növényi zsiradékok a különböző olajak - napraforgó, olíva, lenmag, tökmag, mogyoró, szezámmag és még számtalan féle, de ide értjük a kókuszzsírt és a pálmazsírt is pl. Ja, zsír egyébként, ami szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, olaj, ami folyékony. 
Egy szinttel mélyebb differenciálás: a zsírsavösszetétel szerinti, azaz az adott zsiradékra a telített, az egyszeresen vagy a többszörösen telítetlen zsírsavak a jellemzőek-e (melyek alkotják nagyobb arányban). Népszerű kifejezések ugyebár az omega-3, omega-6 zsírsavak, amelyek többszörösen telítetlen zsírsavak, ráadásul azért fontosak, mert esszenciális zsírsavak, azaz a szervezetünk ezeket előállítani (szintetizálni) nem tudja. Ellenben szükségünk van rájuk, és fontos élettani szerepük van szervezetünk működésében. 

Amit én javasolok, különösebb matek nélkül. Használjunk többféle zsiradékot. Nálunk otthon van pl. vaj és margarin (nem, nem gondolom halálos méregnek, de nem fogom senkire se ráerőltetni :), most épp libazsír is, van omega-3-mal dúsított napraforgóolaj, van extra szűz olivaolaj, kuriózumnak pörkölt földimogyoróolaj, szezámmagolaj, lenmagolaj. Ez utóbbiakból kis kiszereléseket vásárolok, salátákhoz, ázsiai ízvilágú ételekhez használom őket. Zsírral én gyakorlatilag sosem főzök, évi 1-2-3x készítek zsírban sült csirkemájat, mert szeretem. :) De egyébként innen indult a gondolkozásom éppen, hogy lehet, hogy egy kicsit vissza kellene téríteni a zsírt a konyhámba...de még nem döntöttem el. :) És akad otthon szalonna is, amit a barátnőmtől kaptam közös disznóvágásunk eredményeként, nyilván abból is szoktam 1-1- magyaros ízvilágú ételhez kiolvasztani néhány kockát. 
Szóval használjunk többféle zsiradékot, a mérleg nyelve azért billenjen a növényi eredetűek irányába. Legyünk tisztában azzal, hogy a húsipari készítmények (felvágottak, vörösáruk, kolbász-, szalámifélék, májkrémek, sonkák stb.) szemmel látható, ellenben el nem választható zsírtartalma jelentős (16-50%), ezért energiatartalmuk is magas. 

A növényi eredetű alapanyagokra általában nem jellemző a magas zsírtartalom, kivéve a száraztermésű (nem csonthéjas! :) gyümölcsöket, mint pl. a dió, diófélék, mandula illetve az olajos magvakat - ld. lenmag, szezámmag, tökmag, napraforgómag, fenyőmag. Csak érdekességképpen: a dió zsírtartalma 57g (/100g), a paradióé 67g (/100g), a tökmagé 50,5 g (/100g).**

Legyen itt egy szerintem viszonylag sztenderd napi étrend:
Reggeli: 1 db vajas zsemle (vékonyan kenve), 3 szelet téliszalámi, paradicsom, tejeskávé 1 dl 2,8%-os tejjel
Tízórai: 4 db barackos fornetti :)
Ebéd: Zöldségleves, rántott csirkemell, sültburgonya, uborkasaláta, tejeskávé 1 dl 2,8%-s tejjel
Uzsonna: 1 db alma, egy db óriás pöttyös túrórudi
Vacsora: 1 db vajas zsemle, 2 szelet trappista sajt, zöldpaprika, 1 doboz Könnyű és finom gyümölcsjoghurt

A fenti étrend zsírtartalma 78 g. (Ld. fent a 64 g-os szükségletet.) És ebben zsírszegény a husi ebédre, ebben nincs mondjuk nasinak sós mogyoró, de még csak csoki sem, a reggeli és a vacsi 1 db zsemle még lehet, hogy kevés is némelyeknek. :)

Szóval azért csak óvatosan. :)

* Kép forrása: Zsírok - Wikipédia
**Forrás: Rodler, I.: Új tápanyagtáblázat, Medicina Budapest 2006.

Kekszsütés foglalkozás

A múlt héten nagyfiam osztálytársai nálunk jártak kekszet sütni. Készült kétféle keksz: fahéjas-kakaós (kedvencem) és zabpelyhes. Ügyesek voltak, bár kicsit rakoncátlanok, elképesztően sokat nyalakodtak és a végét már alig bírták kivárni (naná, hiszen rávethették magukat a gyerekek játékaira - a legjobb rész. :). Kicsit meg is csúsztunk, de minden finom lett, újfent jól éreztük magunkat.

Olivér mér.

Mennyi is?

Anya, pont 80!

Gombócok.

Maszatos.

Tekerik.

Fahéjas-kakaós.

 

Zabpelyhes.

A mák és én

Jólesik magamnak is látni, hogy visszaigazolom saját magam. :) Nem csak a gyerekeknek érdemes időnként újra és újra felkínálni az addig esetleg elutasított alapanyagokat, hanem a felnőtteknek is érdemes újra és újra megpróbálkozni egy-egy élelmiszerrel, ami iránt addig kevésbé érdeklődtek.
Így jártam én a mákkal. Sosem voltunk túl szoros kapcsolatban, nem utáltam vagy ilyesmi, hanem tipikusan az az ízvilág volt, amit ha elém tettek, megettem, de magamtól sosem választottam, készítettem.
A 0. fázis az átalakulásban a férjem volt, aki mák-szerető, így én is gyakrabban találkoztam a mákkal. A következő lépés a tankonyha volt, ahol készítettünk egy banános-mákos desszertet, ami meglepően nagyon ízlett. Bár még akkor sem értettem pontosan tanárom felcsillanó szemeit, ahogy a desszertet kanalazta. Erre jött még két mák-szerető gyermek, így egyre gyakrabban akadt itthon mák és egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy hiszen ez ízlik nekem. Mégpedig nem is kicsit. :)
Itt tartunk ma, a mák és én. Egy újrafelfedezett alapanyag, számtalan lehetőséggel. Egyetlen "hátránya", hogy jellemzően édes ételek alkotórésze, de ezzel azért együtt tudok élni. :)

Élvezkedjetek ti is Brigitta kolléganőm máktortájával. :)

Máktorta joghurtos citromkrémmel

Hozzávalók (12 szeletes tortához)

A tésztához:
4 db tojás (egész)
125 g cukor (cukorbetegek, energiaszegény étrenden élők kiválthatják ennek megfelelő energiamentes por alakú édesítőszerrel)
100 g vaj
200 g mák (darált)
15 g kakaópor  (1 púpos evőkanál)

A citromos krémhez:
2 db citrom (bio)
300 g natúr joghurt (2 kis pohár)
200 ml habtejszín
20 g zselatin (főzős)
3 evőkanál méz (cukorbetegek, energiaszegény étrenden élők kiválthatják ennek megfelelő energiamentes folyékony édesítőszerrel)
1 kávéskanál szódabikarbóna

Elkészítés:

Piskóta
1. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét csipetnyi sóval kemény habbá verjük.
2. A vajat a cukorral (vagy az édesítőszerrel) habosra keverjük, majd elverjük vele a tojássárgájákat is.
3. A mákban elkeverjük a szódabikarbónát, a kakaót és egy (bio) citrom lereszelt héját, majd a masszához adjuk. Ezt követően a mákos masszába óvatosan beleforgatjuk a tojásfehérjés habot.
4. A sütőpapírral kibélelt vagy szilikon tortaformába simítva, előmelegített sütőben először (amíg megemelkedik) 180 fokon, majd 100 fokon tűpróbáig, kb. 30- 35 percig sütjük.

Krém
1. A natúr joghurtot elkeverjük 3 evőkanál mézzel (vagy energiamentes folyékony édesítőszerrel).
2. 1 cirom levét kicsavarjuk és kiegészítünk annyi vízzel, hogy 2 dl folyadékot kapjunk, ezzel készítjük el a zselatint (20 g főzős zselatinporral). Ha elkészült a zselatin, hűtőfürdőbe tesszük, amikor már langyos, a joghurtba keverjük. A tejszínhabot kemény habbá verjük, hozzáadjuk a krémhez.

Összeállítás:
1. A kihűlt piskótát visszahelyezzük a formába (ha fém kapcsos tortaformát használtunk, akkor kibéleljük előtte folpakkal).
2. A piskótára rákenjük a joghurtkrémet és ha megdermedt bio citromkarikákkal díszítjük.
Ötletek: - a piskóta lazább lesz, ha 1 evőkanálnyi sütőrumot adunk az összekevert masszához
- amennyiben étrendünk lehetővé teszi a piskótára és/vagy a megdermedt joghurtkrémre kenhetünk valamilyen savanykás lekvárt (pl: ribiszke, narancs)

Ajánlás:
Dédelgetett nagy kedvenc ez a torta, amely eredetét tekintve a cöliákiásoknak (lisztérzékenyeknek) szánt gluténmentes édességek egyik ékes darabja. Nincs a tésztájában liszt, csak mák és jó minőségű „fekete kakaó” ezek azok, amiktől összeáll. Ennek megfelelően a szénhidráttartalma is alacsony. Cukorbetegeknek, energiaszegény étrendet követőknek is ajánlom alkalmi édességként, kiváltképp, ha a hozzáadott cukrot helyettesítik energiamentes édesítőszerrel.
Azon kívül, hogy finom és relatíve alacsony szénhidráttartalmú édesség, táplálkozás-élettanilag figyelmet érdemel a tortából a mák, mely nemcsak a sok pénz és a jószerencse szimbóluma, de igen gazdag mind makro-, mind mikrotápanyagokban. 100 g mák 537 kcal, ez nagyjából egy tábla csokoládénak felel meg. A növény magas energiatartalma az olajos magvakra jellemzően adódik össze a magas fehérje- (20,5 g) zsír- (38,2 g) és szénhidráttartalomból (23, 9 g). 100 g mákban 968 mg kalcium található, így olyan étrendekben, ahol a kalciumpótlás csak növényi nyersanyagokkal lehetséges (pl. tejfehérje allergia) vezető szerephez jut a többi olajos mag (dió, mogyoró, mandula, stb.) kíséretében. Figyelmet érdemel még E-vitamin (tokoferol) tartalma is, ami miatt a mák kitűnő antioxidáns hatású. A belőle készült mákolaj egyre népszerűbb az egészségtudatosan élők körében, gazdag egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírsavakban, kedvező zsírsav összetétele miatt szerepet játszik a magas koleszterinszint csökkentésben és mindazon betegségek diétájában, amikben a többszörösen telítetlen zsírsavak gyógyítólag hatnak. Például ajánlott a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór étrendi kezelésben és megelőzésében.

Tápanyagtartalom (1 szelet torta cukorral készítve)
energia: 282 kcal
fehérje: 5 g
zsír: 19 g
szénhidrát: 19 g
kalcium: 191 mg

Tápanyagtartalom (1 szelet torta édesítőszerrel készítve)
energia: 228 kcal
fehérje: 5 g
zsír: 19 g
szénhidrát: 6 g
kalcium: 191 mg

Nigella spenótja fenyőmaggal - majdnem

Nigella műsorait is szívesen nézem, szépek, színesek, a hölgy meg kisebb manírjai ellenére is működik nálam. A minap, talán a facebookon szembejött a fenyőmagos, szultánás spenót receptje. Elkészítettem, vagyis majdnem.
Ugyanis nem volt itthon spenót, de az nem is volt baj, mert volt kint a kertben mángold, ami az egész apropóját adta. Fenyőmagról azt hittem, hogy van itthon, volt is, csak a molyok is megszerették, úgyhogy a tökmag ugrott be helyette. Szultána meg úrias, sima mezei mazsolát használtam. :) Nem kertelek, így is nagyon jó lett. Én adtam neki egy kis csilit is, tudtam, hogy erre az ételre nem fognak ráugrani a fiúk. A pasim is megkóstolta, az alábbit nyilatkozta: "Jó az ízvilág, csak ne lennének benne ezek a zöld levelek." :)

Ha valakit nem riasztanak el a zöld levelek, akkor próblja ki bátran az eredeti spenótosat (én is ki fogom) vagy az átalakított mángoldosat. Magában vagy köretnek, egy újabb szuper zöldségétel.

Hozzávalók (4 személyre, de szerintem ízlés szerint rugalmasan kezelhetőek a mennyiségek):

700 g mángold

80 g (1 közepes fej) lilahagyma

12 g (1,5 ek) olívaolaj

35 g (3,5 ek) Mazsola

15 g (1,5 ek) száraz fehérbor (száraz)

35 g (3,5 ek) (tisztított!) tökmag 

ízlés szerint chili

Elkészítés (az eredeti receptnek megfelelően):

A mazsolákat forró vízbe áztatom. 

A hagymát félfőre vágom, majd egy akkora edényben, amibe a mángold is belefér, az olívaolajban aranybarnára sütöm.Valahol félúton beledobom a felkarikázott chilipaprikát is. 

A tökmagot száraz serpenyőben megpirítom, én ezt követően mozsárban kicsit össze is törtem. 

A bort hozzáadom a hagymához, majd beleteszem az 1-2 centis darabokra vágott mágoldot is. Kevergetjük, míg a mángold összeesik, pároljuk el a levét teljesen. 

Adjuk hozzá a leszűrt, lecsöpögtetett mazsolát és a pirított tökmagot. 

Keverjük el, sózzuk, borsozzuk és kész.

Tápanyagtartalom (1 adag): 

energia: 161 kcal 

fehérje: 6 g 

zsír: 8 g 

szénhidrát: 16 g 

(Bocs, a képért. :)

Górcső - Fornetti ezmegaz

Akkor ahogy a minap ígértem, megvizsgáltam kicsit a Fornetti termékeket. Teljes incognitóban voltam, a Moszkva téri (jójó, tudom) pultnál kukkoltam, hogy hány db sütikét pakol be az árus a zacsiba és aztán mennyit mutat a mérleg. Mindezt szakadó esőben. Igazi Sherlock voltam.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a fejemben lassan jegecesedő Górcső rovat célja nem a piszkálódás, hanem az objektív tájékoztatás, tényleg a magukért beszélő számokat szeretném itt szabadon engedni.

Szóval Fornetti.
Nem hiszem, hogy be kell mutatnom. Főváros, nagyváros, kisváros, még nálunk is van az egyik kisboltban. Erős illat, ezer íz, ezer forma, édes, sós, falatnyi, emberesebb, meleg - mi kell még a reggel/délután/este munkába/-ból rohanó uraknak és hölgyeknek. Na meg a fiataloknak, suli előtt-után-közben, bekapok pár falatot.

A Fornetti honlapja egyébként rendben van. Tényleg le a kalappal a tájékoztatás előtt. 

A menüben a Termékek fülre kattintva két lehetőség gördül le: Termékbemutató és Energiakalkulátor.

A Termékbemutatóra kattinva előttünk a hatalmas paletta. 

A kukkolásom adja meg az irányt, elsőre választom a Fornetti Mini csomagból a Barackos fornettit. Van, aki még nem kóstolta? :)

Egyedi terméksúly: 28-29 g. A pultban 10 dkg barackos 4 db-ot jelentett. Ez majdnem mindegy is már, a lényeg, hogy 3-4 db barackos mini fornetti párna 363 kcal, közel 6 g fehérje, közel 47 g szénhidrát és 17 g zsír (mondjuk ha ezen adatok alapján kiszámolom az energiaértéket, nekem kicsit magasabbra jön ki, de tényleg csak kicsit, úh. most ezen nem polemizálok. :). Aki kóstolta már ezt a barackos párnát, pontosan tudja, hogy 4 db az semmi. Az tényleg 4 falat. Ha el is verjük vele az éhségünket hazafelé a villamoson, nem kizárt, hogy hamarosan újra éhesek leszünk. Energiatartalomban azonban bőven meghaladja a normál (nem fogyókúrás) ajánlást: (nem fizikai munkát végző, közepesen aktív életet élő, krónikus betegségben nem szenvedő) nőknél kb. 200 kcal lenne egy kisétkezés energiaértéke, férfiaknál 250 kcal, gyerekeknél 170-200 kcal. 

Másik népszerű termékük a mini sajtos. Van tényleg bárki, aki még nem kóstolta?:) 

Ezek egyedi terméksúlya a honlap szerint 22-23 g, a pultban 5 db-t adtak 10 dkg-nak. Ami 387 kcal (!!), 9,5 g fehérje, közel 50 g szénhidrát és közel 17 g zsír. 

5 darab, 5 falat - közel 2x annyi kcal, mint ajánlott lenne, feltéve persze, ha kisétkezésre fogyasztjuk. Abba nem is szeretnék belegondolni, hogy valaki ezt ebédeli :).

 

Még egy gyors pillantás a zsírtartalomra: a fenti vizsgált termékek 100 grammjában (10 dkg) 17 g zsír van. A mostani tudományos ajánlás szerint, a napi energiabevitel max. 30%-a származzon zsírból. Ez 2000 kcal napi energiabevitel esetében 600 kcal-nyi zsírt jelent, ami 65 g/nap. Itt a 17 g zsír bevitelével a napi ajánlás negyedét elfogyaszthatjuk már egy kisétkezéssel. Ez bizony nem jó arány. :)

 

Harmadik kukkoltam a csirkés fornetti volt, de erről sajnos a honlapon nincs adat.:(

 

De ha mégsem bírunk magunkkal és egyszercsak azon kapjuk magunkat, hogy kék-narancssárga papírzacsiból csipegetjük az uzsonnánkat, akkor szaladjunk haza és nyissuk meg a Fornetti energiakalkulátorát és álljunk neki ledolgozni. :)

A 4 db barackos fornetti párnácskánkat pl. ledolgozhatjuk egy laza órányi fűnyírással, közel 4 órányi szellemi munkával vagy közel egy órányi padlómosással. :)

Születésnap

Múlt hétvégén a Tanoda születésnapi zsúrba ment foglalkoztatni 10-11 éves lányokat. A program kekszsütés volt és koktélkészítés. :)
Keksznek egy egyszerű alapot választottam, amiről tudtam, hogy biztosan áll, ezt együtt készítettük a lányokkal és az ünnepelt anyukájával. A kész kekszeket aztán ételfestékkel színezett fehércsokis mázzal és mindenféle csillivilli golyókkal díszítették a lányok. Míg sültek a sütik, addig pedig Virgin Pina Coladat készítettünk - mindenki a magáét. Volt aztán, aki nem szerette a kókuszt és/vagy az ananászt, ők almalé-koktélt ittak, kókuszreszelékkel vagy kristálycukorral díszített peremű pohárból. :)

Mondanom sem kell, hogy irtó helyesek és ügyesek voltak és még türelmesek is. Figyeltek, résztvettek, kérdeztek, válaszoltak.

Szakmai bónuszként egy glutén- és tejfehérje érzékeny vendégkislány is érkezett, neki gluténmentes lisztből készült a keksz, amit aztán hagyományos, porcukros mázzal díszített.

Amennyire én meg tudom ítélni, a gyerekek is jólérezték magukat. :)

Az ünnepelt, a massza és én

Nagyon figyelnek.

 

Koktélra várva.

Glutén- és tejmentes - díszítés

 

A kihagyhatatlan rózsaszín.

Készen.

Munkahelyi viszonyok

Most, hogy már negyedik hete újra dolgozom, kicsit elmélkednék a munkahelyi menza és étkezés témakörben.
Én egy nagy tucatirodaházban dolgozom a főváros belvárosában, azt gondolom, olyan menzai szolgáltatással, ami kb. átlagosnak tekinthető. Biztos van ennél borzalmasabb is, sokkal jobb talán nem sok, bár tény, hogy nem sok menzán fordultam meg az elmúlt években. A felhozatal sztenderd: kétféle menü és némi á la carte, a fix rántott sajt-rántott szelet-natúr csirkemell elemekkel. Itt nálunk a séf heti nemzeti konyhákat produkál – megítélésem szerint inkább kevesebb, mint több sikerrel. A fogyasztók körében a favorit itt is a menü (leves+főétel), mindig akad húsmentes is (amibe a múltkor valami baconos étel került besorolásra), és van reformétel, jelentsen ez bármit is (ma pl. csirkés padlizsán rakottas, tegnap orosz céklasaláta halfilével). Kapható 2–3 féle friss saláta – a „görög típusú” és a joghurtos uborka a sztenderdek, ma még Waldorf-saláta is volt. Kiegészítőnek kapható tortaszelet, natúr-, és gyüm. joghurt, rágcsálnivaló (pl. fokhagymás rúd), müzliszelet.

Az utóbbi években már sejtettem, hogy a tanácsadás egyik legnagyobb kihívása a munkahelyi viszonyok között fogyókúrás étrendet betartani kívánó páciens betanítása a megfelelő választásra. Mert ha az ember otthon étkezik, és netalántán még főzni is szeret, akkor könnyebb a pálya.
Viszont ha a tízórai/ebéd/uzsonna (ne adj isten még a reggeli is) a munkahelyi tartózkodás idejébe esik, akkor már nehezebb az alapelveket figyelemben tartani.

Amit mindenképpen javasolnék:

1. Ne hagyjuk ki a reggelit. Lehetőleg otthon reggelizzünk, ne útközben. Az otthoni reggeli szerintem kb. 5–10 perc plusz. Ha mégsem fér bele, mert annyira szeretünk az utolsó pillanatig aludni vagy annyira semmit sem tudunk enni reggel (azért én próbálkoznék vele :), akkor készítsünk szendvicset (kb. 2 perc, de akár este is bekészíthetjük), és vigyük magunkkal. Inkább a célban fogyasszuk el, mint útközben, bár őszintén szólva ez nekem sem mindig sikerül (mondjuk én 75 percet utazom reggel, addigra azért már tényleg éhen halnék. :)

2. Akármilyen csábító illatok is áradnak felénk, mondjunk bátran nemet az útközben ránk támadó Fornettinek, Princessnek és rokonaiknak. (Ha ráértek, böngésszetek körbe a Fornetti honlapján. Piros pont, hogy minden termékhez adott a tápanyagtartalom – és allergéninformáció! –, még egy kis kalkulátort is készítettek, hogy az elfogyasztott termékeket adott típusú fizikai tevékenységgel mennyi idő alatt dolgozzuk le. Ez mondjuk mint szemlélet pozitív, bár a termékek energiatartalma ettől még nem lesz kisebb.:) Megmondom őszintén, Fornettit sem szoktam gyakran vásárolni, de lehet, hogy most megteszem, hogy meg tudjam mutatni, mennyi is a 10 dkg (100g) barackos mini mondjuk (de ti is bemérethetitek!), ami 363 kcal. Nem kevés energia, megnézzük, hogy mennyi fér bele mennyiségben reggelinek/kisétkezésnek. Kell ennek a külön poszt, már látom. :) A Princess Pékség oldalán is fenn van a tápanyaginfo, onnan is vásárolok majd akkor (Végre! Legálisan! :)

3. Ne hagyjuk ki a kisétkezéseket sem. Ahogy nálunk is a menzán lehet kapni gyümölcsöt, joghurtot, puffasztott gabonaszeleteket, valószínűleg ezek más étkezdék kínálatában is fellelhetők. Ha azonban nem szeretnénk az éttermi profitot megfizetni, vásároljunk be előre, vigyük magunkkal ételeinket. Vegyünk 1–2 kiló nem romlandó gyümölcsöt minden hétre, vagy ha van a közelben zöldséges, ugorjunk be munkába menet. Betárazhatunk egy csomag Korpovit kekszet, puffasztott gabonaszeletet (nálam ezek a sztenderd szereplők), ha még tudatosabbak vagyunk, és ráérünk, készítsünk otthon kekszet, és vigyük azt magunkkal (mondjuk az már nem mindegy, hogy milyen kekszet készítünk otthon :). Vegyünk a boltban kefirt, joghurtot, készítsünk magunknak szendvicset (különösen, ha a reggelinket is a munkahelyen költjük el).
4. Szerintem az sem az ördögtől való, ha esetleg az ebédünket is magunkkal visszük, bár a meleg ebéd elfogyasztására nem minden munkahely biztosít teret. Ami viszont szerintem biztos, hogy így a havi étkezési költségeinket is leszoríthatjuk.

5. A legtöbb menza az á la carte választás esetén biztosít kisadagot. Válasszunk fél adag rizst, burgonyaköretet és mellé kiegészítő köretként friss salátát.

6. Lépjünk túl a hús+köret világon, és válasszuk a főzelékeket is hetente 2–3×, akár ezekből is féladagot kérve.

7. Ha túl tudunk lépni a menü kedvező árának csábításán, kicsit gondoljuk át, hogy közel hasonló összegből milyen egészségesebb kombinációt állíthatunk össze, akár a helyi menzán, akár a környező vendéglátóipari egységekben (nálunk pl. közel a Hummus-bár, amit már korábban említettem, és imádom az ételeiket, bármikor simán lecserélem a menzai kosztra).

8. Ne együnk mindennap desszertet, válasszunk mondjuk heti egy napot, amikor desszert is van, bár a személyes ízlésem tekintetében ezek a desszertek meg sem közelítik azt a minőséget, ízvilágot, amit otthon a hétvégén magunk produkálunk.
9. Az aktuális étlapot az étterem általában korábban nyilvánossá teszi. Nézzük meg a következő heti kínálatot, gondoljuk át, hogy melyik nap mit választanánk. Ne a menzán, éhesen, a hatalmas, színes, illatos kavalkádban hozzuk meg döntésünket, amikor az étvágy (és az emésztés kefalikus fázisa :) porig alázza racionalitásunkat.

10. Ne felejtsünk el inni. Nálunk ballonos tisztított vizet lehet vételezni korlátlan mennyiségben, de ha ilyesmi nem áll rendelkezésre, a büfében, boltban szénsavas üdítőitalok, energiaitalok, jegesteák, cukrozott gyümölcslevek helyett válasszuk az ásványvizet, 100%-os gyümölcslevet. Ha van kis konyha, igyunk gyümölcs- vagy zöldteát.

Ti milyen választásokkal szembesültök a munkahelyi étkezés során?

Górcső - Update fokhagymás rúd

Tényleg nem azért, meg nem izé. De ez jött szembe a munkahelyi menzán és példaértékűen félrevezető. Igyekszem objektív lenni.

A termék neve: Update fokhagymás rúd. 

Ha a képen nem is látszik jól, ez egy ilyen kvázi sajtosrúd-szerűség, szerintem mindenki el tudja képzelni - csak éppen fokhagymás ízesítéssel. Magán viseli a "snack" elnevezést is - ami szerintem azt jelzi a hétköznapi fogyasztó részére, hogy ez egy nassolnivaló, tízóraira vagy uzsonnára való. Képzeljük is el, állok a menzasorban, a kávégép előtt ott áll ez a snack a müzliszeletek mellett. Egy adag termék 125 g, nem sok, szerintem simán elfogy egy kisétkezés során (kb. 2 kiflinyi mennyiség).

De miért is érdekes ez?
Mert ennek az ételnek 100 g-ja 561 kcal (az egész termékadagra (125 g) vetítve pedig 700 kcal).
Ha valakinek ez nem lenne elsőre világos - ez rengeteg. RENGETEG. Ez egy felnőtt ebéd-adagja kb. Ehhez képest simán el tudom képzelni, hogy valaki (mondjuk egy fogyókúrázó nő) lelkiismeretfurdalás nélkül elrágcsálja tízóraira. Hiszen update. Hiszen csökkentett szénhidrát tartalmú. Ühüm. Azt már nem feltétlenül látja, hogy 41%-os zsírtartalmú.
(Összehasonlításképpen: a hagyományos, boltokban kapható kenyerek energiatartalma 100 g-ra vetítve 260-280 kcal. Azaz a csúnya/rossz/alattomos kenyeret felejtsük el a krumplival, rizzsel együtt, mert hízlal, de a 2x olyan magas energiatartalmú snack az belefér. :)

Olvassuk el az összetételt: sütőmargarin (hidrogénezett növényi olajok és zsírok - pálmaolaj, szójaolaj és -zsír, ivóvíz, emulgeálószer: zsírsavak mono- és trigliceridjei; étkezési só, savanyúságot szabályozó anyag: citromsav; színezék: béta.karotin; aromák), búzaliszt, low carb lisztkeverék (zsírtalanított szójaliszt, búzafehérje, szójafehérje-koncentrátum, búzarost, szójafehérje-izolátum ), joghurt, élesztő, lenmag, szezámmag, étkezési só, teljes tojáslé, fokhagymapor (0,3%).

Most elsőkörben tekintsünk el attól, hogy ha magunk készítünk egy hasonló terméket (és ez pedig egy egyszerűbb fajta sütemény), akkor hogy is nézne ki az összetétel, mi minden nem lenne benne, ami ebben benne van.

De mégicsak ott a csökkentett szénhidrát tartalmú liszt. Minden, de minden fogyókúrázó ismerősöm úgy kezdi, hogy nem eszik szénhidrátot. Mindig így indul. Nyilván, ha ők meglátják ezt a terméket, szívük túlcsordul, hogy de szuper, ez kell nekem, egy csökkentett szénhidrát tartalmú süti. És lám, mire megyünk a közel felére csökkentett szénhidráttartalommal? Ez esetben semmire.
A boldog vásárló a tápanyag-infot el se olvassa, vagy ha mégis, nem biztos, hogy tudja helyén kezelni.

Helyre kell tenni.
A tízórai és az uzsonna a napi energiaszükséglet 5-10%-a. Én 10%-al szoktam számolni az egyszerűség kedvéért. Azaz egy 2000 kcal napi étrendben 200 kcal a kisétkezés. Fogyókúrában 1300-1800 kcal-nál 130-180 kcal.
Nem 561. :) Ha Update - akkor sem.

Kép forrása: Norbi Update Pékség

Egészségnap

Visszatértem a dolgozó nők körébe, ami egyrészről persze rendben van (bár szívesebben lógtam volna még otthon pár évig :), másrészről viszont szabadidőm gyakorlatilag nulla. Korán kelek, délután a kicsi igényel teljes mellszélességgel, hiszen ő most kezdte az ovit, mire este idejutnék, már elég fáradt vagyok. Erre jött egy kis kalici vírus a nagytól, majd ezt követően egy combos nátha talán a kicsitől - ez épp csúcsra jár a napokban. Ettől persze még történnek a dolgok a háttérben, csak a dokumentálásra nem jut feltétlenül idő.

Szombaton Egészségnap volt a faluban. Ez egy évente megrendezésre kerülő esemény, amikor számtalan szakorvos ad tanácsot, szűr. Nagyon népszerű a helyi közösség körében, nem is csodálom, sorbanállás nélkül, vagy minimális sorbanállással helyben elérhető pl. vércukormérés és eredményértékelés, csontsűrűség vizsgálat, légzésfunkció vizsgálat, allergológus, fogász, szemész - és természetesen dietetikus. Fiatal kolléganőmmel idén veselkedtünk neki a feladatnak először. Sokat tanakodtunk, hogy mivel készüljünk, valami specifikus tanácsadással vagy általánossal. Ez utóbbi mellett döntöttünk, bár tudtuk, hogy a diabetológussal, a csontsűrűség és a légzésfunkció vizsgálatokkal kerülünk egy terembe. Ez alapvetően meghatározta a hozzánk fordulók problémáját - cukorbeteg étrend, kalcium dús étrend, laktóz-intolerancia. Én készültem zöldségfalatokkal, fűszeres joghurtos mártásokkal. 

Több tanulság is leszűrhető. 

Egyrészt, hogy ezt csinálni kell. 

Másrészt, hogy konkrétabbnak kell lennünk. Kiírtuk ugyanis, hogy egészséges táplálkozás - gondolván, hogy ez világos. Aztán az egyik érdeklődő jelezte, hogy itt a zöldséges tálakkal úgy nézünk ki, mint bármelyik egyéb kóstoltató (ők is voltak bőséggel). Jogos. Szóval legközelebb, nagybetűkkel, konkrétan: TANÁCSADÁS. 

Harmadrészt, hogy túlkészültem - mondjuk szokás szerint. :) Mindenből maradt - ételből is, nyomtatványból is. 

Negyedrészt, hogy azért van még mit javítani a szakma renoméján. A velünk egy teremben dolgozó fiatal, lendületes endokrinológus doki, aki a cukorbeteg szűrést végezte, ugyanis azzal kezdte reggel 9-kor, hogy odajött hozzánk, bemutatkozott, majd így szólt: “Akkor beszéljük meg, hogy mit mondunk a betegeknek, hogy ugyanazt mondjuk. 1300 kcal, 130 g szénhidrát.” Majd lelépett. Mi csak néztünk. Hallottuk már az egyetemen, hogy ez jellemző lehet az orvos-dietetikus viszonyra, de így élesben érdekes volt megtapasztalni. Mindenesetre nem csatlakoztunk feltétel nélkül az elképzeléséhez. :) 

Nem fordultak hozzánk tömegek, de nem is volt baj, jutott mindenkire elég idő - szokás szerint nem tudtuk tartani az egyetemi gyakorlatokon elvárt 15 perc/beteg tempót. Fő kérdések a cukorbeteg étrend, a laktózmentes étrend és kalcium pótlás, a testsúlycsökkentés volt. Sajnálatos sajátossága ennek a műfajnak, hogy nyilvánvalóan még ha 30 percet is beszélünk egy pácienssel, nagyon nehéz olyan valós, segítő tanácsot adni, amelyet vélhetően be is tart majd. Általánosságokat lehet mondani, 1-2 tévhitet eloszlatni, egyes nehézségekkel kapcsolatban megnyugtatni, fogyókúra esetén a minden esti fagyiról lebeszélni, igény szerint további terápia céljából elérhetőséget cserélni. 

Jövőre lehet, hogy kipróbáljuk inkább a látványkonyhát csörgősipkában. :) 

Képes beszámoló:

Ilyen szuper kis asztalt állítottunk össze. Zöldségeinket a Lile családi gazdaság szponzorálta, ezúttal is hálás köszönet nekik.

Asztalunk.

Kedvenc installációm. Értelmezés: ha most a zöldségeket választjuk, később nem kell gyógyszer. Leegyszerűsítve persze, de igaz. :)

Választás.

Tudta-e kártyák - lehetett húzni és egy táplálkozási okosságot megtudni. :)

Kolléganőm Tudta-e kártyácskái.

Zöldséghegy - túl soknak bizonyult.

Só installációnk: A napi ajánlott só (NaCl) mennyiség 3-5 g. 5 g-nyi mennyiség látható kimérve a kis fekete tányéron. Összehasonlításképpen pedig a fenti két db szendvicsen (ami mondjuk simán egy sztenderd reggeli lehet egy férfiember számára - két szelet kenyér, némi trappista sajt és némi gépsonka) összesen 1,7 g só van - azaz reggelire elfogyasztjuk a napi ajánlott maximális sómennyiség egyharmadát.

Na ez még nekem is tanulságos volt.

A só fogyasztás jelentősége elsősorban magas vérnyomás betegségben, szív-, érrendszeri betegségben, egyes endokrin betegségekben jelentős. Azonban ezen betegségek megelőzése érdekében érdemes a tünetek jelentkezése előtt tudatosan figyelni sófogyasztásunkat, különösen, ha a családunkban a fenti betegségek valamelyike megjelent már korábban.

Só install.

 Kolléganőm.

Póz almával. (Szokás szerint nem túl előnyös. :) Háttérben Ópusztaszer promó. (Ált. iskolai terem, harmadik osztály. :)

Kalácssütő foglalkozás

A héten 3 kalácssütő foglalkozás is lezajlott a Tanodában 7-8 éves gyerekekkel, összesen 15-en ügyeskedtek itt nálunk az asztal körül. Csodálatos kis fonott kalácsok készültek, tényleg lenyűgözően ügyesek voltak a gyerekek. Szitáltak, sodortak, fontak, kentek - kérdeztek és figyeltek. A legmenőbb tevékenység egyértelműen a liszt szitálás volt. :) Beszélgettünk az alapanyagokról, a recept mibenlétéről, a dagasztás-kelesztés háttérben zajló folyamatairól.

A visszajelzések alapján mindenki nagyon jól érezte magát, én meg még annál is jobban. :)

A szitálás tetszett a legjobban

A dagasztás is jól ment

 

Sodorjuk a fonatokat.

 

Precízen egymás mellé.

Tojással megkenjük.

   

Várnak a sorukra.

Ennyire szépek lettek - a gyerekekkel hazamentek. (Bár hallottam, hogy némelyiket már hazafelé utolért a végzete.)

Nagyfiam a hatos fonást gyakorolja.

Reflexió

Barátnőm az alábbi kommentet tette a napi energiaszükséglet számításáról szóló írásomhoz. Mivel szerintem nagyon érdekes, amit ír és nagyon jól jellemzi a fogyókúra során felmerülő nehézségeket, úgy véltem mindenképpen megér egy önálló posztot.

A komment:

"tapasztalt diétázóként egyrészt abszolút egyetértek veled, másrészt meg régóta van bennem néhány kérdőjel, amit úgy megbeszélnék valakivel. (a kérdőjelet, ja. :))) szóval azt tapasztaltam, hogy ez a kalóriabevitel egyáltalán nem lineáris dolog. én pont a szerencsés dániel vagyok, mert én ha leviszem a kalóriabevitelt 15%-kal a felhasználós részhez képest, vidáman fogyok, ugyanakkor ha sokkal többet eszem, mint kéne, akkor nem hízok olyan tempóban, mint ahogy fogyok, amikor kevesebbet eszek (ha érted, mire gondolok). míg vannak a nem ilyen szerencsés ismerőseim, akikről tudván tudom, hogy kevesebbet esznek, mint a napi energiaszükségletük és mégse fogynak vagy csak alig, amíg ha többet esznek, minden gramm ott marad rajtuk kb. azonnal. szóval, hogy arra jutottam, sajnos ezt az egész energiafelhasználást muszáj kitapasztalni mindenkinek magának, mert az, amit a kalkulátorok csinálnak, jó lehet arra, hogy összeadjuk a világ összes csaját és elosztjuk a számukkal, de az egyénre nem igazán mond semmit. ami nagy szívás, mert az ilyesmit gyakorlatilag lehetetlen kitapasztalni, nekem sose sikerült. :))) azt tudom, hogy én a napi energiaszükségletes kalóriával még simán korgó gyomrú éhes vagyok, de soha nem mertem megpróbálni még úgy diétázni, hogy diétás kajákból annyit egyek, hogy már tényleg ne legyek éhes és megszámoljam azok napi kalóriatartalmát. nem is tudom, mi volt a kérdésem. :))))))) szóval, hogy szerinted ezek mennyire egzakt számok és ha szerinted se azok, akkor képes-e egy egyén kimatekozni magának a saját valós napi energiabeviteli szintjét (aztán abból már 15 százalékot lekapni mondjuk feltételezem, hogy képes. :))))"

A legfontosabb szerintem, ami a fenti kommentből számomra elővillan és én is sokszor (remélem elégszer) hangsúlyozom, hogy az egyénre szabott terápia működhet hosszú távon igazán. Ezért gondolom azt, hogy szakemberhez kell fordulni - táplálkozási ügyekben dietetikushoz (ha lehet, jó dietetikushoz forduljunk :). Nem gasztroenterológushoz, nem belgyógyászhoz, nem fittness-szakértőhöz, nem a háziorvoshoz - dietetikushoz.

Ennek kapcsán fontos tudatosítani a fejünkben, hogy a dietetikus is terápiát folytat. Ebből fakad, hogy nem egy egyszeri alkalomról van szó, hanem egy rendszeres konzultációkkal tarkított közös munkáról, amely hosszabb időn keresztül tart. Pszichoterápiát mindenki el tud képzelni - kb. olyan. Van a terapeuta, aki irányít, vezet és van a páciens az egyéni problémáival, amelyeket nem lehet egyik pillanatról a másikra feloldani. Ahogy a pszichoterápia sem egy konzultációból áll - és ez mindenkinek természetes. Így van ez a dietoterápiával is. Ezért nem hiszem, hogy egy diétáról, étrendről szóló könyv elolvasása valódi segítséget nyújthat egy súlyproblémákkal küzdő ember számára.

Visszakanyarodva a kommenthez. Igen, mindenkinek máshogy működik az anyagcseréje (vö. szerencsés dániel/szerencsétlen dániel). Mint ahogy másként működik a szervezet is. Ez az, amiért nincsenek se csodagyógyszerek, se csodadiéták, mert ami működik valakinek, az nem biztos, hogy működik másnak is. Viszont ami elég sok embernek működik (pl. gyógyszerhatás), az továbbra sem jelenti azt, hogy MINDENKINEK működik. Attól még tudományosan alátámasztott eredményekkel lehet igazolni hatását elég esetben ahhoz, hogy gyógyszer legyen belőle.

Ugyanakkor vannak az alapok. Az élettani, a biokémiai és akár a matematikai alapok. Kiindulási pontok. Ahogy a BMI-ről szóló írásban is jeleztem, ezek viszonyítási pontok, ahonnan el lehet indulni. De csakis a terapeuta és a páciens KÖZÖS munkája során lehet valódi eredményt elérni.

Az én jelenlegi terápiás gyakorlatom egyik első lépése a matematikai alapok meghatározása (BMI, alapanyagcsere, napi energiaszükséglet, tápanyageloszlás a napi étkezésekre). Ha ezekkel a számokkal megvagyok, akkor ezek alapján összeállítok egy étrendet, amivel ELKEZDJÜK a terápiát. És innentől jön a lényeg, amit minden páciensnek igyekszem elégszer hangsúlyozni - KELL a folyamatos visszajelzés - hiszen így "ismerhetjük ki" az ő szervezetének a működését. Ahogy reagál a szervezet, úgy adjusztáljuk hozzá közösen a terápiát. És ehhez kell a szakember, aki vezet. Anélkül esetleg kudarcélmény van, esetleg nincs tartós eredmény, esetleg nem történik semmi. A páciens meg azt hiszi, hogy rossz a módszer (lehet) vagy rosszabb esetben saját magát hibáztatja, hogy még ennyi akaratereje sincs (nem helyes).

Az egyén biztos, hogy ki tudja magának matekozni az alapszámokat, mert ez viszonylag érhető, amit az egyén nem tud szerintem, az a követés, a szervezete reakcióinak értelmezése és a terápia hozzáigazítása. Azaz ki lehet tapasztalni a saját anyagcserénk működését, de nem biztos, hogy háttértudás nélkül a megfelelő következtetéseket tudjuk levonni. 

Valahogy úgy kezelem ezeket a számokat, ahogy pl. a kőműves a vakolási alapokat. Megtanulta az iskolában, hogy hogyan kell vakolni, megvannak az alapeljárások, -szabályok. Aztán ott áll egy girbe-gurba fal előtt, kiálló téglasarkokkal és az alapszabályok és az adott helyzet adta közös lehetőségek szerint tökéletesre bevakolja a falat. De ha csak a szabályokra figyelne, akkor lehet, hogy azt a falat pont úgy nem tudná bevakolni, ha viszont nem ismerné az alapszabályokat, akkor egyáltalán nem tudná bevakolni. :)

Kb. érthető?:)