Annak idején vasárnap délutánonként a nagymamámhoz mentünk látogatóba. Hazafelé be-becsúszott a helyi Jégbüfében egy-egy fagyi, vagy amit én mégjobban szerettem, a csokikrém. Akkor még nem tudtam, hogy ezeket pohárkrémeknek nevezik. Azóta is egyik kedvenc desszertformám. (Viszont a legutóbbi cukrászdai látogatásomkor rá kellett jöjjek, hogy amit a legjobban unok már a cukrászdai készítményekben, az a habfixáló, vagy bármi is legyen az, amit beletesznek a cuccokba és amitől egységes állagú és ettől valahogy egységes, nem egyedi ízű lesz a termék.)
Szóval pasi szülinap ma.
Tegnap járt az agyam, hogy akkor hogy is legyen. Én szeretek már reggel meglepni, semmi extra, egy kis jól összeállított reggeli, kávé az ágyban, ilyesmi. Mivel ma munkanap van, hosszú időtöltésre nem nagyon volt lehetőség. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy cukrászdai torta/süti, de elvetettem, drága és nem annyira finom. Hogy magam készítsék tortát, arra sajnos idő nem volt. Ami viszont volt, az némi rebarbara és eper. Nézegettem, olvasgattam, keresgettem ilyen-olyan pohárkrémeket, joghurthabokat...és lassan összeállt. Mennyiségekről sajnos ezúttal nincs pontos adatom, de szülinapkor még én sem foglalkozom az energitartalommal.:)
Első lépésként is elővettem a konyhai használatú textilpelenka-darabomat, beleborítottam 4 kis doboz (140 g) natúr joghurtot, a pelenkát batyunak összecsomóztam és egy tál fölé lógattam egy fakanál segítségével, hogy kicsöpögjön. Most nem volt rá egy éjszakám, csak 1-2 órám, de bőven elég volt. Ha valaki kipróbálja, arra legyen figyelemmel, hogy nagyon lecsökken a joghurt térfogata. Áldom is magam, hogy végül mind a 4 dobozt beletettem, nem csak 2-t, ahogy elsőre indult.
Ezt követően fogtam 4-5 szál rebarbarát, megtisztítottam (ez nálam azt jelenti, hogy a végeket és a látványosan sérült részeket levágom, de nem hámozom meg), megmostam, és kb. 2 cm-s darabokra vágtam. 2 ek vízzel, 80 g cukorral + 1 cs Bourbon vaníliás cukorral feltettem főni, kb. 5-10 perc alatt kész is. Eközben lecsumáztam és megmostam az epret, majd kevés cukorral ezt is feltettem a tűzre. Addig főztem, míg épp, hogy összemelegedtek, kicsit megpuhultak, a leve besűrűsödött, nem akartam pépesre, hanem még felismerhető eperszemeket szerettem volna tálalni. Hűlés közben csavartam bele egy kis friss citromlét. (Azt is el tudnám képzelni simán, hogy az eprek csak natúr, apró darabokra vágva kerülnek a desszertbe. Sajnos az itthoni eper már egy kicsit csoffadt volt, ezért gondoltam, hogy nem fog neki ártani a főzés és némi cukor.) Poharak elő (nálunk a borospoharakon kívül nincs 4 db normális egyforma üvegpohár a háztartásban :): alulra 1-2 ujjnyi rebarbarás anyag (ja, az fontos, hogy várjuk meg, amíg kihűl!), rá 1-2 ujjnyi joghurtkrém (én ezt külön nem édesítettem, bár első körben megfordult a fejembem, hogy a vaníliás cukrot nem a rebarbarás mártáshoz adom, hanem a joghurthoz, de aztán úgy gondoltam, hogy jól fog jönni a joghurt önálló savanykássága a kanálban), erre rá 1-2 ujjnyi eperfőzet. Az én esetemben ez így ment a hűtőbe, a tejszínhabot csak reggel készítettem el. Ennek is megvan a varázsa, hogy az ember lánya reggel fél 7-kor egy kis tejszínhabveréssel kezdi a napot. :)
Poharak ki a hűtőből, az epres rétegre szórtam egy kics ropogós zabpelyhet (ezt is csak reggel, mert ennek a ropogóssága a lényeg és nem akartam, hogy az éjszaka során megszívják magukat a kis zabszemek az eper levével), felvert tejszínhab rá, megszórva némi csokidarával (esetleg étcsoki-forgáccsal) és kész. (Amihez már nem volt türelmem, de még működhet az némi citromfű/menta/netán bodza akár csak díszítésnek, akár valamelyik gyümölcsös mártáshoz adva).
Azt kell mondjam, nagyon finom lett. Nagyfiam mondjuk kihagyta a rebarbarás részt (mindig rákérdez a szentem, én meg nem tudom milyen válasszal érhetném el, hogy legalább csak megkóstolja :) - bár saját állítása szerint most megkóstolta :), a kicsinek eleve kihagytam a csokidarát (nem tudom kinek a gyereke, hogy egyáltalán nem szereti a csokit), de ezektől eltekintve mindenkinek nagyon ízlett és el is fogyott. Mi felnőttek nem nyavalyogtunk, apa még gyertyát is kapott az övébe. :)
