Most úgy csinálok, mintha nem lenne ciki, hogy milyen régen írtam, úgyhogy visszacsapok a lecsóba.Szóval a lényeg, hogy dolgozom. Sokat. Nagyon élvezem, de ettől természetesen még kevesebb időm van munkán kívüli ügyekre, mégha szívügyek is.
Arra gondoltam, hogy elmesélem nektek, hogy is dolgozom. Azaz mit csinál egy dietetikus. Most nem a NoSalty-nál, arról majd egy másik posztban, hanem amikor betegekkel foglalkozik.
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok (ezt persze azért nem úgy kell érteni, hogy az ölembe pottyant, hanem nagyon-nagyon sok mindent kellett tennem ezért), hogy egy nívós magánklinikán kezdhettem meg egészségügyi pályafutásomat. Ez abból a szempontból szerencse, hogy mentesülök a hazai egészségügy demoralizáló állapotának megélésétől (legalábbis szakdolgozói oldalról). A magánklinikai körülményeket nem szeretném boncolgatni, pont olyanok, amilyennek az ember a magánklinikai körülményeket elképzeli.
Tavaly szeptemberben indult be a magánrendelésem, felsorolásszerűen (teljesség igénye nélkül) az alábbi esetek találtak meg az azóta eltelt időszakban: táplálékallergia (tojás-, tej-, földimogyoró), lisztérzékenység, laktóz-, felnőtt és gyermek testsúlycsökkentési igény, túlsúlyhoz kapcsolódóan magas koleszterin- és húgysavszint, mindennapi étrend áttekintése, vajon kell-e rajta változtatni, terhességi cukorbetegség étrendje, 1-es típusú cukorbetegség étrend, fruktóz-felszívódási zavar, várandósság alatti étrend. Ebből látszik, hogy elég változatos a terület. Szoktak egyébként a dietetikusok is specializálódni, nyilván elsősorban akkor, hogy ha mondjuk egy adott kórházi osztályon vagy szakrendelésen töltenek el huzamosabb időt, akkor abban nagyobb tapasztalatra tesznek szert.
Mi történik a rendelésen?
A Klinikáról pár nappal előre jelzik, hogy a rendelésemen hány páciens fog megjelenni. Van, aki visszatérő, az ő kórtörténetével, általam előírt terápiájával tisztában vagyok. Ha új páciens jön, igyekszem még a rendelés megkezdése előtt gyorsan átolvasni a megelőző kórlapjait, ha már járt a klinikán, hogy kb. tudjam, miért jön. A rendelés során aztán én is felveszem a kórtörténetét (anamnézis) - általános egészségi állapotáról beszélünk, megelőző betegségekről, családi betegségekről, gyógyszeres kezelésről, ismert krónikus betegségekről. Étrendi témában kérdés, hogy van-e ismert táplálékallergiája vagy -intoleranciája, okoz-e panaszt neki bármely étel, alapanyag, milyenek az életkörülményei (dolgozik-e, ha igen, milyen jellegű a munkája), mozog-e rendszeresen, hol szokott vásárolni, egyedül él-e vagy családdal, áttekintjük az alapanyag-fogyasztási szokásait, tud-e, szeret-e, szokott-e főzni és természetesen elmondja, hogy miért fordult hozzám. És persze testsúlyt, -magasságot, -összetételt mérünk. :) Optimális esetben rendelkezésre áll egy fél évnél nem régebbi vérkép, ha nem, akkor megkérem a pácienst, hogy házi-, kezelőorvosától kérjen beutalót.
Ezt követően az esetek 99%-ban a következő lépés, hogy kitölt nekem egy legalább 5 napos étrendi naplót, bár akadnak olyan szorgalmas páciensek (és én ennek örülök), akik ennél tovább is vezetik a naplót. Ebben az étrendi naplóban minden elfogyasztott ételt, italt fel kell jegyezni, mért mértékegységekkel vagy hagyományos módon megadva (100 g kenyér vs 1 szelet kenyér). Ezt a naplót én átnézem, az anamnézisben felvettek figyelembevételével elemzem és adok javaslatokat a követendő étrendi terápiára. Javaslataim tartalmazzák a napi energiabeviteli ajánlást, a tápanyagok optimális eloszlását, a napi étkezési ritmust, az ismert tünetekhez, betegségekhez kapcsolódó részletes javaslatokat (pl. alapanyag-válogatás (aka miből mennyit ehet), ételkészítés), illetve konkrét étel tippeket az egyes étkezésekre (3-7 db/étkezés). Ezt a pácienssel egy újabb személyes konzultáció során áttekintjük, megbeszéljük, hogy mit lát mondjuk már az első pillanatban kétségesnek vagy kivitelezhetetlennek (ilyen azért nem akadt még), majd elkezdi a javaslatok szerint átalakítani étrendjét, életmódját. (Nem adok konkrét étlap-tervet, hiszen a cél, hogy a páciens elsajátítsa az életmódot, az étrendi alapelveket és maga is meg tudja oldani az életét minden helyzetben (pl. étterem, vendégség, utazás, mi legyen a hűtőben, spájzban?).
Ezt követően rendszeresen (1-2-4 hetente) találkozunk, ahol megbeszéljük, hogy mit sikerült megvalósítani, mi okoz nehézséget, mivel kapcsolatban lenne igény a változtatásra. A legnehezebb egyébként, de szerintem ez nem meglepő, a napi rendszeres étkezési ritmus beállítása, illetve a "Nekem erre nincs időm a munkám és/vagy a gyerekeim miatt!" gondolatkupac semlegesítése. Ilyenkor általában azt szoktam mondani a pácienseknek, hogy nyilván lehet ezen polemizálni, de az tény, hogy ahogy eddig élt, az oda vezetett (túlsúly, betegségek), ahol most tart és ez magától nem lesz jobb, csak aktív cselekedetekkel. Lehet "nincs rá időm"-özni, csak ez nem igaz. (Egyébként anno az egyetemen is mondták a tanáraink, és nagyon-nagyon igaz, hogy pszichológiát is el kellene végeznünk - a legnehezebb a pácienseket fejben átkapcsolni....)
Ez maga a terápiás időszak, amikor együtt dolgozunk a pácienssel. Én nyitott vagyok egy bizonyos határig az emailes konzultációra, de nem helyettesíti a személyes beszélgetéseket. A munkában nagyon fontos, hogy együtt dolgozunk a pácienssel. Nem tanár vagyok, hanem tanácsadó, segítő. Nem vagyok csodadoktor, nem gyógyítok se kézrátétellel, se varázsszavakkal. A páciens magát gyógyítja az én felügyeletem, iránymutatásom mellett. Ezért a terápia során kiemelten fontos a visszajelzés a páciens részéről, hogy mit sikerült megvalósítani, mi okoz nehézséget, hiszen mindig lehet finomhangolni az étrendet, nem érdekem nekem sem, hogy olyan étrendet állítsak össze, amelyet a páciens nem tud kivitelezni. Ez nem jelenti azt persze, hogy ha neki egész nap csokit falni van kedve, akkor én ezt jóváhagyom, de az alapkeretek között van finomhangolási lehetőség, én elég rugalmas tudok lenni, nyilván az egészségi állapot és a cél figyelemben tartásával.
A terápia, közös munka hossza változó. Egy testsúlycsökkentő programban folyhat a kívánt súly eléréséig, egy terhességi diabetesnél a baba születéséig vagy az első vércukorszint-kontrollig, egy allergiánál az alapelvek gyakorlati megvalósításának elsajátításáig. De mindenképpen hetekről, hónapokról beszélünk. Olyan nincs, hogy valaki besétál hozzám és a "tuti recepttel" távozik.
Amikor arról beszélek (és a kollégáim is), hogy személyre szabott étrend - akkor ezt az egész folyamatot értjük alatta. Ebből szerintem a laikusok számára is világos, hogy miért nem jelenthet megoldást mondjuk egy diétáról szóló könyv elolvasása, miért nem adhat valós érdemi tanácsot egy, az adott szakterület tekintetében képzetlen ember (pl. önjelölt táplálkozási tanácsadó, edző, stb.). Mert hiányzik belőle maga a személy, akinek a tanácsokra, iránymutatásra, terápiára szüksége van.
És talán az is kitűnik belőle, hogy miért nem tudok érdemben válaszolni az olyan kérdésekre, megkeresésekre, hogy "Mondjál már 1-2 tippet, hogy mivel tudnék lefogyni!" vagy "Puffadok, szerinted mit kellene tennem?":)
Ez egy csodálatos szakma, ezt komolyan kell venni. Mert akkor tudunk valóban segíteni.
