Elnézést a hosszabb szünetért, szakdolgozat finisben voltam, sikerrel zártam, itt fekszik feketén bekötve. :)
Az elmúlt héten is tettünk-vettünk azért itthon, a karácsonyi sütő-főző előkészületek első lépéseként nagyfiammal mézeskalácsot sütöttünk. Én nem igazán szeretem a mézeskalácsot enni, szoktam gondolkozni, hogy miért, kb. oda jutottam, hogy a fűszerezés (szegfűszeg pl.) és a cukormáz miatt. A család viszont szereti, úgyhogy karácsonykor sztenderd.
Idén Ízbolygó mézesét készítettük el itthon, a recepten nem változtattam, én bolti mézes fűszerkeveréket használtam. Előző este pikk-pakk begyúrtuk, másnap formáztuk, sütöttük és díszítettük. A díszítésnél kicsit elfogyott a türelem, én személy szerint nem bánom, mert a cukormáz nélküli sima sütik még nekem is ízlenek, mondhatni sőt, ami meglepő. :) Szóval a tésztát csak ajánlani tudom. 
Azt már talán kár is hozzátennem, hogy ha valamibe, akkor ebbe igazán be lehet vonni a gyerekeket, a gyúrásba, formázásba és a díszítésbe is. Najó, nem nyernénk egy cukrászversenyen, de szerintem egész helyesek lettek. :) A cukormáz egy tojásfehérje mérhetetlen mennyiségű porcukorral kikeverve, majd 1-1 adagot másik tálba áttéve ételfestékkel festettük meg. Díszítés idén mazsola és földimogyoró volt. A mázkenéshez használtunk habnyomót, hátizé, ami bejött: nagy felületen simán kiskanállal elkenni, kis formázások fogpiszkálóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése