.

Nem olyan régen szereztem tudomást arról, hogy Gilingerné Dr. Pankotai Mária, volt kémia, élelmiszerkémia és biokémia tanárnőm hosszan tartó betegség után elhunyt. A múlt hetemre rányomta a bélyegét ez a hír. Semmit nem tudtam a betegségéről. Nagyon szomorú lettem. Azok közé a tanáraim, professzoraim közé tartozott, akiket tiszteltem. Nem közvetlenkedett a hallgatókkal, a korrekt távolságtartás jellemezte. Elképesztő tudás áradt a mondataiból, ha nem is sikerült rajongásig megszeretnem a kémiát, mégis nagy szerepe volt abban, hogy egy pillanatra megéreztem ennek a tudománynak a szépségét, fantasztikusságát. Számonkérésben is mindig korrekt volt, mindig mindent megtett, hogy a hallgatók (a lustábbak is) a lehető legtöbb lehetőséggel élhessenek a vizsgákon.

Tőle tanultam meg pl. hogy a narancsos, piros színű paprika C-vtiamin tartalma magasabb, mint a sápadt fehéré, sárgáé. Valamiért ez maradt meg bennem a sok átadott információból a legjobban. Meg a bodzabogyó C-vitamin tartalma. A kémia labor falát beborító konferencia poszterek a különböző zöldségek, gyümölcsök vitamin és antioxidáns tartalmáról. Imádtam őket óra előtt, után (közben :) olvasni, tanulmányozni.

Nyugodjék békében Tanárnő!

Aki gondolja, elolvashatja az alábbi cikket. A 13. oldalon kezdődik.
Gilingerné Pankotai Mária, Orbán Csaba: A C-vitamin-tartalom és a peroxidáz enzim aktivitásának változása különböző típusú és érettségi stádiumú paprikákban a tárolás során. Új Diéta, 2011/6. 

Mángold, kolbász, kuszkusz

Hosszú idő után egy újabb recept.
Apropója, hogy teljesen rá vagyok kattanva a kuszkuszra, ami tökéletes kaja a melóhelyen, ha akad egy vízforraló. Simán beviszem, forró víz rá, lefed pár percre és kész is. Ez persze csak az alap, rakok még mellé ezt-azt: pl. friss szöldséget, fűszereket, olívaolajat, otthon elkészített ételeket. Ma is ez volt.
Tegnap este eszembejutott, hogy már jól megnőtt a mángold, le kellene szüretelni. Leszüreteltem. A hentesnél a hétvégi lecsóhoz vettem vékony kolbászt, épp más nem volt, kicsit lecsíptem belőle ehhez az ételhez.
Tök egyszerű, semmi extra, nekem bejön.

A kuszkusz durumbúza darából készült sodrott kis gömböcskék (minitarhonya mondjuk), ami azért is szuper, mert a durumbúza szénhidráttartalma, kémiai szerkezetéből fakadóan lassabban szívódik fel, mint a hagyományos búzáé, ennek pedig örülünk. Hiperekben, bioboltokban kapható, ajánlom mindenkinek.

A mai ételnek pedig mángold-kolbász-kuszkusz saláta legyen mondjuk a neve.

Hozzávalók (1 adag):
125 g mángold
20 g kolbász
8 g (1 ek) olívaolaj
fokhagyma, só, bors, chilipaprika vagy bármi egyéb ízlés szerint
40 g kuszkusz (nyersen mérve)
80 g koktélparadicsom


A mángoldot megmostam, leszáraztam, a szárakat kockákra, a leveleket kisebb darabokra vágtam. Az olívaolajat felhevítettem, bele a karikákra vágott kolbász, a chilipaprika, zúzott fokhagyma, kicsit kisütöttem a zsírját, bele a mángold szára (ennek több idő kell), só, bors, majd a levelek és készre fonnyasztottam, kb. 3-5 perc alatt.
A kuszkuszt 1,5x-es forró vízzel felöntöttem, lefedtem, kb. 5 perc alatt magába szívja a vizet, sóztam. Összekevertem a mángold-kolbász keverékkel, hozzáadtam a félbevágott koktélparadicsomokat és megettem.

Energia- és tápanyagtartalom (1 adag):
energia: 333 kcal
fehérje: 11 g
zsír: 14 g
szénhidrát: 40 g

Górcső - Csökkentett szénhidrát tartalmú cipó

Kép forrása: Aranycipó pékség

A hétvégén betértünk a hozzánk legközelebb eső ALDI-ba, és mivel ez sincs igazán közel, csak most éppen útba esett, így nem vagyunk gyakori látogatók. Most épp ráértünk nézelődni, felmérni a termékkínálatot, és többek között beszereztem a pécsváradi Aranycipó pékség csökkentett szénhidráttartalmú cipóját, hogy megnézzem, megkóstoljam, megírjam.

A szénhidrátok sanyarú sorsáról már egy korábbi bejegyzésben írtam.
Amit kiemelnék lényegként a mostani bejegyzés szempontjából, hogy mind a "normál", mind a cukorbeteg, testsúlycsökkentési célzatú kiegyensúlyozott étrendekben a napi ajánlott szénhidrát mennyiség a napi energiabevitel 50-55%-a.  Ha valakinek az étrendjében ez az egyensúly megjelenik, akkor nincs igazán szükség csökkentett szénhidrát tartalmú termékekre.
Csakúgy, mint a korábban górcső alá vett csökkentett szénhidrát tartalmú termék, a pécsváradi Aranycipó pékség csökkentett szénhidrát tartalmú kenyere sem tekinthető alacsony energiatartalmú terméknek. Energia- és tápanyag értékei (/100 g)*:
Energia: 285 kcal , fehérje: 23,5 g, zsír: 16,8 g, szénhidrát: 6,1 g
Összehasonlításképpen, a fehér kenyér értékei (/100 g)**:
Energia: 255 kcal , fehérje: 8,3 g, zsír: 0,8 g, szénhidrát: 52,3 g
a Graham (teljes kiőrlésű lisztet is tartalmazó) kenyér adatai (/100 g)**:
Energia: 272 kcal , fehérje: 10,2 g, zsír: 1 g, szénhidrát: 54 g

Az adatokból jól látható, hogy - amint a címkéjén is olvasható - kimagasló a cipó fehérje tartalma, a hagyományos termékeknek mintegy 2-2,5x-ese. Ugyanakkor az is látszik - ezt nem emelték ki a címkén -, hogy a zsírtartalma is magas, 17x-ese a nem csökkentett szénhidrát tartalmú termékek vonatkozó értékének. A fenti tápanyag-arány eltolódás a vizsgált cipó összetevőinek köszönhető: ivóvíz, búzafehérje, szójaliszt, lenmag, szójatöret, napraforgómag, lenmag-sárga, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, szezámmag, almarost, étkezési búzakorpa, élesztő, szárított teljes kiőrlésű tönkölykovász (tönkölyliszt, ivóvíz), étkezési só, árpamaláta kivonat, fűszerek (koriander). A magasabb fehérje- és zsírtartalom a szójalisztből és az olajos magvakból származik.

A 300 g-os cipócskát kívülről gyakorlatilag teljesen beborítják az olajos magvak és a világosbarna, puha, az én szubjektív megítélésem szerint finom bélzetét is sűrűn tarkítják. A 300 g-os cipó 369 Ft volt, ami elég magas ár.

Összegzésként talán azt tartom legfontosabbnak kiemelni, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú termékek nem feltétlenül jelentenek alacsony energiatartalmat, azaz NEM jogosítanak fel pl. egy fogyni vágyót vagy egy cukorbeteget, hogy csak azért, mert alacsony a szénhidráttartalom, tetszés szerinti mennyiséget egyen a termékből. Érdekességnek klassz, finom is, az olajos magvak zsírsavtartalma élettanilag kedvező, ugyanakkor az árfekvés gondolom keveseknek teszi lehetővé rendszeres fogyasztását. Tehát, aki szeretné, szereti, bátran fogyassza, de ne várja el, hogy majd ettől fogyni fog, illetve ha valaki túlsúllyal, diabetesszel küzd ne érezze feltétlenül szükségesnek a csökkentett szénhidrát tartalmú termékek beszerzését. Ezek nélkül is kiváló, a cél elérését segítő étrendet lehet előállítani - lehetőleg szakember segítségét igénybe véve. :)

*- adatok forrása: termékcímke
** - adatok forrása: Rodler I.: Új tápanyagtáblázat, Medicina, Budapest 2006.

Cikkeim - 2013. I. félév

- Édesíts cukoralkohollal! - NoSalty.hu (2013.06.27.)
- Hűsítő bébiételek kánikulára - NoSalty.hu (2013.06.27.)
- Összefér a nyaralás a fogyókúrával? - NoSalty.hu (2013.06.24.)
- Babával a strandon - NoSalty.hu (2013.06.20.)
- Ne csak a szénhidrátra figyeljünk! - NoSalty.hu (2013.06.20.)
- Fogyókúrázz fagyival! - NoSalty.hu (2013.06.17.)
- Pépes vagy nem pépes? - NoSalty.hu (2013.06.14.)
- Mi az a glikémiás index? - NoSalty.hu (2013.06.13.)
- A cukorbetegségről - NoSalty.hu (2013.06.12.)
- A zsiradék nem közellenség - NoSalty.hu (2013.06.10.)
- Kínáld hússal a kisbabádat! - NoSalty.hu (2013.06.06.) 
- Sejtbarátok: szelén és cink - NoSalty.hu (2013.06.06.)
- Eljött a gyümölcsök ideje! - NoSalty.hu (2013.05.30.)
- Szemvédő és bőrbarát: A-vitamin - NoSalty.hu (2013.05.30.)
- Fogyj friss zöldségekkel! - NoSalty.hu (2013.05.27.)
- Főzeléket a babaétrendbe! - NoSalty.hu (2013.05.23.)
- Kevesebb zsír, gyorsabb fogyás! - NoSalty.hu (2013.05.20.)
- Ha eljön a szilárd ételek ideje - NoSalty.hu (2013.05.16.)
- Védd a szíved bogyós gyümölcsökkel! - NoSalty.hu (2013.05.16.)
- Halat a kicsiknek! - NoSalty.hu (2013.05.09.)
- Így édesítsd a bébiételt! - NoSalty.hu (2013.05.05.)
- Könnyű főzelékek fogyókúrázóknak - NoSalty.hu (2013.05.05.)
- Védd a fogaidat, táplálkozz helyesen! - NoSalty.hu (2013.05.03.)
- Piszka? Nem, poszka! - NoSalty.hu (2013.04.28.)
- Közeleg a bikiniszezon! - NoSalty.hu (2013.04.28.)
- Miért jobb a teljes kiőrlésű? - NoSalty.hu (2013.04.26.)

- B12 vitaminbombák! - NoSalty.hu (2013.04.19.)
- Tippek a gyerek elhízása ellen! - NoSalty.hu (2013.04.19.)
- Szülés után több salátát! - NoSalty.hu (2013.04.07.)
- 20 éves vagy? Így étkezz! - NoSalty.hu (2013.04.05.)
- Így reggeliztesd a kisbabádat! - NoSalty.hu (2013.03.31.)
- Szeretnél hízni? - NoSalty.hu (2013.03.31.)
- Folsavat mindenkinek! - NoSalty.hu (2013.03.29.)
- A szoptatás után új élet kezdődik! - NoSalty.hu (2013.03.24.)
- Mit tud a magnézium? - NoSalty.hu (2013.03.22.)
- Mit igyon a gyerek? - NoSalty.hu (2013.03.17.)
- Kevesebb só, alacsonyabb vérnyomás! - NoSalty.hu (2013.03.15.)
- 5 konyhai trükk a fogyás érdekében - NoSalty.hu (2013.03.10.)
- 6 diétás tipp lábadozóknak - NoSalty.hu (2013.03.08.)
- Zsiradékot a bébiételbe! - NoSalty.hu (2013.03.08.)
- Lehet zamatosabb a bébiétel! - NoSalty.hu (2013.03.03.)
- Ha száműzöd a glutént, fogysz? - NoSalty.hu (2013.03.03.)
- Ismerkedj meg a C-vitaminnal! - NoSalty.hu (2013.03.01.)
- Az influenza megelőzhető! - NoSalty.hu (2013.02.23.)
- Remek uzsonnák apróságoknak - NoSalty.hu (2013.02.17.)
- Nincs kifogás! Reggelizz! - NoSalty.hu (2013.02.15.)
- Étrendtippek fogszuvasodás ellen - NoSalty.hu (2013.02.10.)
- Ne tartsd magadban! (A székrekedésről.) - NoSalty.hu (2013.02.08.)

Szakmai mazochizmus

Szubjektív poszt.
Csak hogy tudjátok.:)

Vannak pillanatok az életben, amikor kifejezetten örülök annak, hogy kívülről nem látszik, hogy dietetikus vagyok. Ilyenek pl. azok, amikor a BKV-n napi 2,5 órás rutinomat teljesítve különböző divatdiéták alapkönyveit olvasom. Akkor azért jó, hogy nem tudják rólam, hogy szakember vagyok, még félreértenék.

Nem tervezem lerántani most a leplet ezekről a diétákról, ehhez egyszerűen nincs elég energiám, azért 1-2 észrevételt megosztok most veletek.

Az utóbbi időszakban (jó fél év vagy még több) az alábbi diétákhoz kapcsolódó alapkönyveket olvastam el (ha bírtam idegekkel, volt némelyiknél, hogy a végén, amikor már csak önmagukat ismételték feladtam):

- pH csoda - Ha dióhéjban szeretném összefoglalni a lényegét, az annyi, hogy vegyél ki gyakorlatilag mindent az étrendedből és aztán toljál magadba mondjuk 30-40 féle étrendkiegészítőt, amelyek egy részét természetesen csak bizonyos brandből, csak bizonyos forgalmazótól lehet beszerezni. Naná. Emlékszem, 4 évvel ezelőtt itt a munkahelyemen ez volt a trendi, mindenki zöld lötyis palackokkal sétált. Őszintén szólva, ez volt nekem ebből a körből a legkeményebb.

- Paleolit - a paleolit diéta nálam a vörösposztó kategória, bár elolvasva a pH csodát, rá kellett döbbenjek, hogy azért vannak még lehetőségek.:) A paleolit diétát én egy nagy humbugnak tartom, nem a recepteket, nem az ételeket, hiszen azokban őszintén szólva szerintem semmi különös nincs, hanem az ideológiát mögötte...kifejezetten viccesnek tartom...

- Vércsoport diéta - itt az egyes vércsoportokhoz rendelik a fogyasztható és nem fogyasztható alapanyagok körét, ismeretlen besorolási paraméterek alapján (jó, jó ezt kutatta Dr. Adamo évtizedeken át...), megspékelve még egy ismeretlen módon meghatározható kiválasztó vagy nem kiválasztó tipizálással - ezt nem is értettem és most sem értem...

- Atkins diéta - a nagy klasszikus, szénhidrát megvonós...régi étrend, ma már azt hiszem egyáltalán nem trendi.

- Dukan diéta - ez viszont az egyik legújabb, szintén fehérje tápanyagarány növelésen alapul, őszintén szólva ebben semmi extrát nem találtam...

- Norbi Update - igazi hungarikum :), lehet szeretni, nem szeretni, amit én a Norbi-világból értékelendőnek tartok, hogy egyértelműen súlyt helyez a mozgásra, ami a többi divatdiétáknál egyáltalán nem jellemző, nem árul 1-1- csodaszert. Az alapanyagok update-besorolása (a nap melyik szakában fogyaszthatóak) számomra adhoc-nak tűnik, a ráépített brand meg a segítő szándék mellett nyilván üzleti célokat szolgál. Termékeik, amelyek közül egyet már górcső alá vettem, semmi olyan extra pozitív tulajdonsággal nem rendelkeznek, ami miatt kiemelendőek lennének más alapanyagok közül. A módszerre épített üzleti modellt nem kritizálom, hiszen van rá kereslet, nyilván akkor piaci rést tölt be, mindenkinek a magánügye mire költi a pénzét, update termékekre vagy csillivilli autóra.

- 90 napos diéta - ezt szintén nem is értem, főleg, hogy semmi, de semmi autentikus forrást nem leltem fel mögé, csak a neten vadászhatók le infók, azok nagy része is inkább blog és egyéni oldalak, nincs egy alapdokumentum, amely meghatározná az alapaelveket. Számomra ott borul az első pillanatban az egész rendszer, hogy létrehoz külön egy szénhidrát és egy keményítő napot - nem kell sokat kutakodni, hogy megtudjuk, a keményítő is szénhidrát. Aztán 90 nap - miért pont annyi? Utána mi fog történni a delikvenssel? Ennél a diétánál találkozom azzal a legtöbbször, hogy akkor ma (tavasz elején) újra elkezdem a 90 napost. Vajon hányszor egymásután?

A felsorolt diéták mindegyikében közös pontként azt találtam, hogy tartalmaznak ilyen-olyan tudományos igazságokat, féligazságokat, amelyre a laikusok szemében a hitelességet alapozzák. Aztán vagy továbbfejtik ezeket vagy csak úgy lógva hagyják. Nem tartom magam egy túlképzett szakembernek, nyilvánvaló, hogy mind biokémiai, mind élettani, mind belgyógyászati ismereteim alatta maradnak az orvosokénak, de még így is mindegyik könyvben, diétában vannak olyan alapvető tárgyi, terminológiai, összefüggésbeli tévedések, amelyek a kezdő szakembereknek is azonnal szemetszúrnak és alapjaiban teszik hiteltelenné a könyvek állításait és az ezekre épülő étrendi alapelveket. Közös továbbá bennük - és ezt viszont a saját gyakorlati munkám során nagyon figyelembe kell vennem -, hogy mindegyik fix szabályrendszerre épül: pl. melyek azok az alapanyagok, amelyek teljes tiltólistán vannak vagy, hogy a nap melyik szakában mit ehetünk. Nekem ezek túl rigorózus szabályok, hiszen a valóságban, a gyakorlatban szuper rugalmas étrendet lehet összeállítani a páciens igényeinek megfelelően, legyen cél csak a kiegyensúlyozott táplálkozás, a testsúlycsökkentés vagy egy betegség tüneteinek enyhítése. Viszont azt kell leszűrjem, hogy az emberek szeretik ezeket a rigorózus szabályokat. Azt szeretik, ha valami fekete vagy fehér. Egyszerű. Nem rugalmas.
Az emberek nekivágnak egy diétának, ha nem működik, akkor egy újabbnak. Szűkebb, tágabb körű, valaha fogyni vágyó ismerőseim, pácienseim között nincs SENKI, aki a fentiek közül csak egyfélét próbált volna ki. Ha beszélgetek velük, 2-3 biztos szerepelt a múltjukban. Ha nem sikerült (tartós) eredményt elérni, a faramuci étrendeket hosszútávon megtartani, akkor elkönyvelték jó esetben, hogy a módszer nekik nem való, rosszabb esetben magukat okolták, hogy nem voltak elég kitartóak, elég motiváltak, elég erősek.
Amiért ideig óráig mégis működnek ezek az étrendek az az (végülis ez pozitívum), hogy elérik, a páciens elkezd odafigyelni arra, amit eszik (sőt, akár a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot alakít ki a konyhájával a főzéssel, sütéssel). Ezt saját gyakorlatomban is tapasztalom, hogy pusztán az a tény, hogy odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, hogy átvesszük a kontrollt szokásaink felett, hogy rendszeressé válnak az étkezéseink már önmagában eredményeket hordoz. Súlycsökkentésben, közérzetben egyaránt. A fenti étrendek mindegyikére jellemző, hogy az egyszerű szénhidrátok (cukor, csoki, édesség stb.) megvonását propagálják. Nyilvánvaló, hogy ha valaki kakaóscsigán, pizzán, kólán, croissanton, ice-teán, fehér kenyeres, zsemlés szendvicseken, nassokon, kontorollálatlan étel-adagokon, pár-falatot-bekapok-most módon él, annál ezen alapanyagok, szokások elhagyása súlycsökkentéshez, jobb kedélyhez vezet. Ez a jelenség, azonban nem a fenti diéták nóvuma, ezt a kiegyensúlyozott táplálkozási, fogyókúra alapelvek között is megtaláljuk, a háttér ideológia, fals körítések, szükségtelen korlátozások nélkül.

Röviden összefoglalva: személy szerint felesleges kiadásnak tartom a fenti könyvekre költött összeget (én könyvtárból vettem ki őket :), megalapozatlannak tartom az étrendjeik alapjául szolgáló elveket, szükségtelennek a bennük meghatározott korlátokat. Természetesen ettől függetlenül minden cselekvőképes felnőtt szíve joga a fentiekkel való próbálkozás, de ha lehet, inkább forduljunk szakemberhez problémáinkkal.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fordításokban, szerkesztésben is rengeteg a hiányosság, a hiba, hogy a könyvek a populáris stílusnak megfelelően ugyanazt a tartalmat ismétlik a könyv során 5-6x és ezt nagyon fárasztó és unalmas olvasni. Az amerikai kiadványok nincsenek a hazai körülményekre szabva sem egészségügyi ellátás, sem alapanyag, sem étrendkiegészítő terén és ettől ezek hazai gyakorlati alkalmazhatósága igencsak kétséges.)

Grillmájus

Ez a poszt most gyakorlatilag egy receptgyűjtemény lesz.
Abban a szerencsés helyzetben voltunk idén, hogy májusban 4 db kertiparti jött össze nálunk.
Én ezeket nagyon szeretem, annak ellenére is (sőt), hogy házigazdaként a parti rész eléggé kimarad, állok a konyhában reggeltől délutánig.
Meg persze előtte a gondolkodás, receptgyűjtés és a bevásárlás. Minden részét élvezem.
Ha valaki ilyen fogyókúrás grillezős receptekre vár most, az ne olvasson tovább, nem lesznek ilyenek. :)

Ami nálam eperszezon és vendégség az ez az epres tiramisu, idén is készült háromszor. Azért kell hozzá vendégség, hogy ne én egyem meg a nagy jénaival egy ültő helyemben. Ugyanis engem kikészít, annyira ízlik.

Az idei szezon vendégek által visszajelzett top kedvence az ez a spárgás tapasz (kép a sógoromtól). Mondjuk pikk és pakk és egyszerű és kitűnő, de tényleg. Spárgával nálunk a fiúk hadilábon állnak, nekem szezonban muszáj vennem azért. Fehéret nem veszek, azzal mindig pórul jártam, fás maradt, nem lett finom, maradok a zöldnél. Korábban vajon párolva készítettem leginkább köretnek, a leves az szerintem még nekem is kicsit sok lenne a jóból, de ezt a falatka-előétel-vendégváró ételt csak ajánlani tudom, és úgy vettem ki ezzel mások is egyetértenek.

Bográcsban készült sertéspörköltös gulyás, paprikás krumpli és babgulyás, idei új beszerzésünk pedig a grillező. Én mondjuk nem grilleztem még, pasikra maradt, míg én a konyhában előkészítek, de ami tuti, hogy csirkemell cipőtalpra sül, úh. a tarja a nyerő, na meg a hentestől a vékony sütnivaló kolbász, Limara lepénye grillezve szintén befutó. De anélkül, hogy piszkálni szeretném a pasikat, legközelebb majd én is odaállok a grill mellé, hátha lehet azt úgy is sütni, hogy ne legyen kemény. A tarják egyébként finomak voltak, emberem lőtt a neten egy ketchup-méz-szójaszósz pác verziót, amivel szemben elég szkeptikus voltam, de tök fölöslegesen, amilyen egyszerű, annyira állatjó a végeredmény.

Szintén régóta szemeztem Susan Loomis rómaiköményes ropogósával, ami nagyon-nagyon finom lett. Én mondjuk nem ebből a tésztából készítem legközelebb, mert ez túl könnyű volt, tört, pergett, hanem vagy hagyományos linzer tésztából simán vagy sajtos rúd verzióként, mert a római kömény viszont nagy pluszt adott.

És még mielőtt megijednétek, természetesen mindig készül mindenféle saláta, ezek egy része ad-hoc recept, épp mi van otthon vagy mit látok meg a boltban. A múlt heti iskolai órára találtam a boltban és be fogom venni az állandó készletbe a Kalifának egy vegyes saláta-mag keverékét, napraforgó mag, tökmag és fenyőmag, pont egy salátányi mennyiségben, 150 Ft körüli áron, ha jól emlékszem - önmagában megpirít és bele a salátába - nagyon rendben van. 

A húsok mellé grillezett zöldségek - ebből nekem a gomba és a cukkini jön be leginkább, előtte pár órával fokhagymás, borsos, sós olajban átforgatva.

Food Revolution Day a 2.b-ben

“Ez volt a legjobb köri óra!”
“Nagyon jól éreztem magam!” 
“Lesz még ilyen?” 
“Én a legjobban főzni szeretek!” 
“Ez volt ma a legjobb óránk!” (Hihi, igaz, előtte egy tesi volt csak :) 

 Na tényleg nem magamat szeretném fényezni, de ezeket a visszajelzéseket kaptam a minden túlzás nélkül csillogó szemű, kicsattanó, mosolygós, elégedett gyerekektől. És én is pont ezt éreztem. Nagyon jól sikerült, nagyon-nagyon ügyesek voltak a gyerekek, figyeltek, válaszoltak, lelkesen segítettek, készítették az ételeket.

Két órát voltam velük, azaz 2*45 percet, 8-9 éves gyerkők, kb. 20-an voltak.
Az első órában terveztem az “elméletet”, a második órában a gyakorlatot. Sikerült is mindent megvalósítani, amit elterveztem, egészen flottul ment, azt kell mondjam. Elsőre is bemutatkoztam, ami részben személyes bemutatkozás volt, ami itt kisebb jelentőségű volt, hiszen közel 2 éve ismerem a gyerekeket és ők is engem, a legtöbben voltak már nálam foglalkozáson, nem voltunk idegenek egymásnak. Ez két szempontból is klassz volt és megkönnyítette a munkámat - egyrészt már létezett a bizalom az irányomban, nem voltak feszélyezettek, másrészt nekem is sokkal könnyebb volt úgy kommunikálnom velük, hogy tudtam mindannyiójuk nevét, ismertem kissé habitusukat. Tehát bemutatkoztam, elmondtam, hogy dietetikus vagyok, aki ezzel meg azzal foglalkozik.
Ezt követte az ismeret-felmérős rész, én kérdeztem, ők válaszoltak, én kiegészítettem: Miért táplálkozunk? Miért van szüksége a szervezetünknek táplálékra? Mit találunk az ételekben? Mi történik, ha nem táplálkozunk egészségesen? Mikor táplálkozunk? Naponta hányszor étkezünk?

Ezután jött az első játékos feladat. A tanítónénivel előre egyeztettük, hogy 3 csoportban lesznek a gyerekek, úgyhogy mindhárom csoportból kértem 4-4 gyerkőt, akik húztak a kezemből kis kártyákat, amelyekre az emésztőrendszer részeit nyomtattam. A feladat az volt, hogy álljanak fel olyan sorrendbe, ahogy szerintük az emésztőrendszer felépül és utána végigbeszéljük, hogy melyik szervnek mi a feladata. Kicsit összekavarásztak, de nem nagyon, ráadásul a tanítónéni készülve előző nap végigvette velük, a táblán ki is tette képen. Nagyon édesek voltak, ügyesen végigbeszéltük, hogy melyik szerv mire való, korrigáltuk a helyes sorrendet.

FRD egészséges tápl. óra a 2.b-ben

A következő feladatnál az általam bevitt alapanyagokat, élelmiszereket kellett besorolniuk “egészséges”-”nem egészséges” kategóriába, az egyes alapanyagoknál megbeszéltük, hogy melyik mit tartalmaz, melyik miért egészséges és miért nem. Mindent összeszedtem itthonról, ami volt, kiraktam két tálcát az asztalra, az egyikre kerültek az egészséges, a másikra a nem egészséges alapanyagok. Tényleg mindent magammal vittem, és az egészségtelen tálcára mégis mindössze 3 élelmiszer került: a fehér kenyér, a só és a csoki. :) 1-1 alapanyagnál szavazni kellett, mert bekiabálós alapon nem dőlt el, hogy melyik tálcára kellene tennem, ilyen volt emlékszem a margarin és talán a libazsír. :) De a szalonna is az egészséges tálcán végezte. Itt kicsit kicsúsztam az időből, már kicsöngettek, de szerencsére pont a végén. Ez talán egy kicsit hosszú feladat volt, de még azért nem lett unalmas. A feladat lényege az volt és ezt még egy összegző mondatban a végén azért elmondtam, hogy nehéz besorolni az alapanyagokat, élelmiszereket az egészséges-.nem~ kategóriába, nem is feltétlenül szükséges, inkább ismerjük, hogy melyik féléből mi a mérték, amit érdemes betartani.

Ezt követte a szünet, majd a 3 csapat 3 féle ételt készített el. Itt egy dolgot kértem tőlük megelőzően, hogy mindenkinek mindent meg kell kóstolnia. Nem is volt hiba szerencsére. Minden csoportnak nyomtattam ki receptkártyát, amin rajta voltak a hozzávalók és az elkészítés módja. Az egyik csapat velem készített epres-mézes-joghurtturmixot, nagyon édesek voltak, csumáztuk az epret (előre megmostam) és csak itták, csak itták, mindenki jött repetázni. A második csapat az egyik kisfiú anyukájával, aki bejött nekem segíteni snidlinges túrókrémet készített tejföllel, sóval, borssal, majd ezt teljes kiőrlésű és fehér kenyérre kenve tálalták és mindmegették. A harmadik csapat a tanítónéni felügyelete alatt házi müzlikeveréket állított össze, ehhez adtam 4 gabonapehelyből álló keveréket, mazsolát, aszalt gyümölcsöket vegyesen és olajos magvakat vegyesen. Ebből is csipegetett mindenki, ha jól láttam, némelyek a turmixukba is szórtak. Aztán közösen eltakarítottunk, elpakoltunk.
Én az óra végén összefoglalásként rámutattam, hogy milyen egyszerű, hétköznapi alapanyagokból, milyen rövid idő alatt, ők maguk milyen finom ételeket tudtak készíteni, és kértem, hogy főzzenek sokat, segítsenek otthon. :)
Nálunk el is készült másnap a snidlinges túrókrém Olivér változatban. :)

Tényleg nagyon tanulságos volt ez a két óra, nagyon helyemen éreztem magam és egyértelműen látszott, hogy nyitottak a témára a gyerekek és maximálisan megerősíttetve lettem, hogy ez a fajta tudás-átadási módszer működik, beválik, befogadják.
 Bár a tanítónéni a végén nagyon köszönte az órákat, azt hiszem, hogy igazából én jártam nagyon jól, fantasztikus lehetőség volt, úgyhogy én köszönöm. :)