“Ez volt a legjobb köri óra!”
“Nagyon jól éreztem magam!”
“Lesz még ilyen?”
“Én a legjobban főzni szeretek!”
“Ez volt ma a legjobb óránk!” (Hihi, igaz, előtte egy tesi volt csak :)
Na tényleg nem magamat szeretném fényezni, de ezeket a visszajelzéseket kaptam a minden túlzás nélkül csillogó szemű, kicsattanó, mosolygós, elégedett gyerekektől. És én is pont ezt éreztem. Nagyon jól sikerült, nagyon-nagyon ügyesek voltak a gyerekek, figyeltek, válaszoltak, lelkesen segítettek, készítették az ételeket.
Két órát voltam velük, azaz 2*45 percet, 8-9 éves gyerkők, kb. 20-an voltak.
Az első órában terveztem az “elméletet”, a második órában a gyakorlatot. Sikerült is mindent megvalósítani, amit elterveztem, egészen flottul ment, azt kell mondjam.
Elsőre is bemutatkoztam, ami részben személyes bemutatkozás volt, ami itt kisebb jelentőségű volt, hiszen közel 2 éve ismerem a gyerekeket és ők is engem, a legtöbben voltak már nálam foglalkozáson, nem voltunk idegenek egymásnak. Ez két szempontból is klassz volt és megkönnyítette a munkámat - egyrészt már létezett a bizalom az irányomban, nem voltak feszélyezettek, másrészt nekem is sokkal könnyebb volt úgy kommunikálnom velük, hogy tudtam mindannyiójuk nevét, ismertem kissé habitusukat. Tehát bemutatkoztam, elmondtam, hogy dietetikus vagyok, aki ezzel meg azzal foglalkozik.
Ezt követte az ismeret-felmérős rész, én kérdeztem, ők válaszoltak, én kiegészítettem: Miért táplálkozunk? Miért van szüksége a szervezetünknek táplálékra? Mit találunk az ételekben? Mi történik, ha nem táplálkozunk egészségesen? Mikor táplálkozunk? Naponta hányszor étkezünk?
Ezután jött az első játékos feladat. A tanítónénivel előre egyeztettük, hogy 3 csoportban lesznek a gyerekek, úgyhogy mindhárom csoportból kértem 4-4 gyerkőt, akik húztak a kezemből kis kártyákat, amelyekre az emésztőrendszer részeit nyomtattam. A feladat az volt, hogy álljanak fel olyan sorrendbe, ahogy szerintük az emésztőrendszer felépül és utána végigbeszéljük, hogy melyik szervnek mi a feladata. Kicsit összekavarásztak, de nem nagyon, ráadásul a tanítónéni készülve előző nap végigvette velük, a táblán ki is tette képen. Nagyon édesek voltak, ügyesen végigbeszéltük, hogy melyik szerv mire való, korrigáltuk a helyes sorrendet.
A következő feladatnál az általam bevitt alapanyagokat, élelmiszereket kellett besorolniuk “egészséges”-”nem egészséges” kategóriába, az egyes alapanyagoknál megbeszéltük, hogy melyik mit tartalmaz, melyik miért egészséges és miért nem. Mindent összeszedtem itthonról, ami volt, kiraktam két tálcát az asztalra, az egyikre kerültek az egészséges, a másikra a nem egészséges alapanyagok. Tényleg mindent magammal vittem, és az egészségtelen tálcára mégis mindössze 3 élelmiszer került: a fehér kenyér, a só és a csoki. :) 1-1 alapanyagnál szavazni kellett, mert bekiabálós alapon nem dőlt el, hogy melyik tálcára kellene tennem, ilyen volt emlékszem a margarin és talán a libazsír. :) De a szalonna is az egészséges tálcán végezte. Itt kicsit kicsúsztam az időből, már kicsöngettek, de szerencsére pont a végén. Ez talán egy kicsit hosszú feladat volt, de még azért nem lett unalmas. A feladat lényege az volt és ezt még egy összegző mondatban a végén azért elmondtam, hogy nehéz besorolni az alapanyagokat, élelmiszereket az egészséges-.nem~ kategóriába, nem is feltétlenül szükséges, inkább ismerjük, hogy melyik féléből mi a mérték, amit érdemes betartani.
Ezt követte a szünet, majd a 3 csapat 3 féle ételt készített el. Itt egy dolgot kértem tőlük megelőzően, hogy mindenkinek mindent meg kell kóstolnia. Nem is volt hiba szerencsére. Minden csoportnak nyomtattam ki receptkártyát, amin rajta voltak a hozzávalók és az elkészítés módja. Az egyik csapat velem készített epres-mézes-joghurtturmixot, nagyon édesek voltak, csumáztuk az epret (előre megmostam) és csak itták, csak itták, mindenki jött repetázni. A második csapat az egyik kisfiú anyukájával, aki bejött nekem segíteni snidlinges túrókrémet készített tejföllel, sóval, borssal, majd ezt teljes kiőrlésű és fehér kenyérre kenve tálalták és mindmegették. A harmadik csapat a tanítónéni felügyelete alatt házi müzlikeveréket állított össze, ehhez adtam 4 gabonapehelyből álló keveréket, mazsolát, aszalt gyümölcsöket vegyesen és olajos magvakat vegyesen. Ebből is csipegetett mindenki, ha jól láttam, némelyek a turmixukba is szórtak. Aztán közösen eltakarítottunk, elpakoltunk.
Én az óra végén összefoglalásként rámutattam, hogy milyen egyszerű, hétköznapi alapanyagokból, milyen rövid idő alatt, ők maguk milyen finom ételeket tudtak készíteni, és kértem, hogy főzzenek sokat, segítsenek otthon. :)
Nálunk el is készült másnap a snidlinges túrókrém Olivér változatban. :)
Tényleg nagyon tanulságos volt ez a két óra, nagyon helyemen éreztem magam és egyértelműen látszott, hogy nyitottak a témára a gyerekek és maximálisan megerősíttetve lettem, hogy ez a fajta tudás-átadási módszer működik, beválik, befogadják.
Bár a tanítónéni a végén nagyon köszönte az órákat, azt hiszem, hogy igazából én jártam nagyon jól, fantasztikus lehetőség volt, úgyhogy én köszönöm. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése