Termékajánló

Termékajánló lesz ez itt, nem reklám, félreértés ne essék. :)

A minap futottam bele a Frosta új termékcsaládjába - számos gyorsfagyasztott zöldségkeverékkel jelentek meg. Az újdonságok között van: toszkán, mexikói, thai, karibi, provence-i, ezekből már próbáltam az utóbbi hármat - nagy megelégedésemre. Változatos zöldség-összetétel, ízfokozók, aromák egyéb adalékanyagok nélkül. 400 g-os kiszerelés - pont jó adag köretnek, 7-10 perc alatt elkészíthetőek.

Jól illeszkednek hús-, hal-ételek mellé, de én pl. rizzsel vagy kuszkusszal fogyasztottam őket, egy esetben ha jól emlékszem még egy kis kolbászt is pirítottam bele. :) Nálam munkahelyi ebédként szolgál, nagy megelégedésemre.

És persze már hallom a hangokat, hogy na de hát frissen készítve mégis minden jobb - ezzel általában egyet is tudok érteni, ugyanakkor sosem voltam a gyorsfagyasztott zöldségek ellenzője, főleg szezonon kívül és főleg, ha nem tartalmaznak extra hozzáadott anyagokat, arról nem is beszélve, hogy ezek a keverékek színesek, változatos, adott esetben különleges alapanyagok felhasználásával készültek, kiválóan megtörik a zöldborsó-sárgarépa-kukorica típusú keverékek hegemóniáját. Az ízesítéshez használt szószok az én ízlésemhez jól illeszkedtek és semmiképpen sem elhanyagolandó tény, hogy vásárlás, tisztítás, maradék nélkül, 10 perces ételkészítési idővel áll rendelkezésünkre a(z alacsony energiatartalmú) zöldköret, elfogyasztásával már jól közelítjük az egy napra ajánlott 500 g zöldség-gyümölcs mennyiséget.

Ajánlva! :)

Halloween

Nem nem tévedtem el egy hónapot, hanem csak nagyon megcsúsztam és tartozom.

Idén a Tanodában Halloween témájú foglalkozást is tartottunk. Nyilván közkedvelt a gyerekek körében, lehet vicces sütiket sütni és jó nagy adagot idétlenkedni közben.

A választásom ezúttal az alábbi receptekre esett:
- Boszorkány ujjak - itt végülis türelem híján a csokikenés gyakorlatilag elmaradt, ill. tanulság még, hogy a  körmöket jól le kell nyomni, mert különben sülés után leesnek.
- Alma-szörny - legegyszerűbb kreáció, de élvezték nagyon.
- Virsli-múmiák - népszerű volt, nagy része el is fogyott helyben. És mázlim is volt, mert pár nap múlva itthon a kisebbik kérésére újra elkészítettük, de akkor szétrepedtek a virslik és volt nagy siránkozás. :)

Ez a foglalkozás ezúttal lányos buli volt, érkezett egy új kislány is, nagyfiam osztálytársának a testvére (első osztályos), aki egészen megdöbbentően ügyes volt, koncentrált, dolgozott rendületlen és nagyon élvezte. Meg kell mondjam, irtó helyes volt.

Nem kérdés, hogy ezúttal is nagyon jól éreztük magunkat mindannyian.:)

  

Kenyérmustra

Ez most nem górcsöves rovat lesz, hanem inkább csak egy kis szösszenet, ajánló kenyér-témában.
Az gondolom minden olvasómnak világos, hogy nem tartozom a ne-egyél-kenyeret típusú tanácsadók közé és azt is bevallhatom, hogy szeretem a fehér, ropogós héjú kenyeret, de még annál is jobban a friss kiflit, amiből azt a fajtát, amit én igazán szeretek ma már kevés helyen lehet kapni.

Nálunk a Jókenyér pékségnek van üzlete a faluban, de már kiköltözésünk előtt szerettem a termékeiket. Leggyakrabban a rozskenyerüket veszem, de rendszeresen vásárolok náluk teljes kiőrlésű kenyereket, wellness zsemlét is, kiskiflit a családnak, paradicsomos kenyeret, ciabattákat. Van egy olyan jó tulajdonságom (:), hogy szívesen fogyasztom a keményebb, savanykásabb kenyereket is, nálam ezek nem kizáró tényezők.

Nemrégiben viszont elhatároztam, hogy körülnézek más pékségek kínálatában is. Ily módon felfedezésre került a Príma Péknél kapható új kedvencem, a hajdinás-áfonyás bagett, másrészt rátaláltam a Lidl kínálatában egy durum-búza kenyérre, ami a címkéje szerint 100%-os durumlisztből készült. Én ugyan nem járok gyakran Lidlbe, azonban eddigi 2 kísérletem során mindig találtam ebből a kenyérből. Sárga bélzetű, hagyományos kenyér-konzisztenciát kedvelőknek is megfelelő állagú szerintem. A durumbúza előnyéről azt érdemes tudni, hogy eltérő kémiai szerkezet miatt emésztése lassabb, mint a közönséges búzáé, szénhidrát tartalma lassabban szívódik fel, lassabban emeli a vércukorszintet.

Szintén régóta elérhetőek a hazai kínálatban a német típusú, lapos, nagyon barna/fekete szeletelt kenyerek. Ezek is viszonylag rendben vannak, mármint tápértékileg, magas rosttartalom, hagyományos termékeknél alacsonyabb energiatartalom. Ugyanakkor rá kellett jöjjek, hogy azért csomagolják szinte vákuumszerűen műanyagba, mert kibontás után azonnal morzsálódik, szendvicset gyak. nem lehet belőle készíteni. Ezek a termékek jellemzően tényleg nagyon savanykásak és állaguk semmiben sem emlékeztet a hazánkban megszokott kenyér-termékekre.

A témához kapcsolódik még egy tegnapi friss élményem. Vártam a soromra a Príma Pék üzletében, előttem egy hölgy a már általam is bemutatott pro-body kenyérből vásárolt és mivel már csak egy darab volt belőle, kért egy másik, hasonló kenyeret is. Jól megbeszélték az eladó hölggyel, hogy ezek a kenyerek mennyivel jobbak, egészségesebbek, mint más kenyerek, mert hiszen ugye nagyon alacsony a szénhidrát tartalmuk. És én meg ügyes voltam és megálltam, hogy ne kérjem meg őket az alaposabb címkeolvasásra. :)

Plusz, ha már itt tartunk, akkor szeretnék ajánlani egy gyártót. Nem vagyok egy nagy liszt-értő, ugyan viszonylag sokat sütök, de azért nem naaagyon sokat, viszont a havi termelői piacunkra jár a szigetszentmiklósi Szabó Malom autója és ott szoktam mostanában venni a lisztet (BL 55, BL 80, teljes kiőrlésű búza) és még én is, az amatőr érzem a különbséget, amit egyébként sosem hittem volna magamról. Nem is tudom megfogalmazni, ránézésre, tapintásra nem látok különbséget, de amikor megkelt a tészta, akkor valami egészen elképesztő állaga van, nagyon jó vele dolgozni, egészen meglepő. Úgyhogy ha tehetem, bevásárolok jó előre, hogy kitartson a következő piacig. Ha szembejön, próbáljátok ki ti is.

Debüt

Fb-olvasóim már értesülhettek a legfrissebb debütálásomról - végre napvilágra került az elmúlt 1,5 évem egyik legfontosabb projektje - amelyet eddig szigorú titoktartás övezett. 

Az a blog-olvasóknak is ismert volt már, hogy rendszeresen jelentek meg írásaim a NoSalty.hu-n. 
Emögött azonban dietetikusként (egy szuper csapat tagjaként) részt vettem a hatalmas alapanyag- és recept-állományhoz (jelenleg közel 1200 ill. 38 000 db) kapcsolódó új szolgáltatás kifejlesztésében - az energia- és ( hazai viszonylatban egyedülállóan részletes) tápanyagtartalmak megjelenítésében. Amellett, hogy ebben a volumenben ez egy fantasztikus szolgáltatás (tudom, elfogult vagyok, de egyébként tényleg az :) és amellett, hogy nagy szerencsénkre ma már egyre többen érdeklődnek az étrendjük ilyen irányú összetétele iránt, igazán tényleg azt gondolom, hogy fontos. 
Fontos tudni, hogy amit eszünk, az valójában mennyi is. Miből mennyi. Nem hinni, nem laikusan tippelni, hanem tudni. Tudni, szembesülni, összehasonlítani, elemezni, értékelni. 

Remélem, hogy a felhasználók gyakran fognak átkattintani a vonatkozó fülekre, remélem, hogy átnézik őket, remélem, hogy néhányan alaposan is. Remélem, hogy valódi tudatosságot csempészhetünk így a fejekbe, hogy ily módon is megfelelő ismereteket adhatunk át a főzni vágyóknak. Remélem, hogy megmozgatja majd a látogatókat az új szolgáltatás, a hozzáadott érték. 
Megijedni nem kell, ez még csak a kezdet - ilyen fantasztikus anyagra még csodálatosabb szolgáltatásokat lehet (és remélhetőleg) fogunk is ráfűzni. 

Szóval fülekre fel, aki használja az oldalt, kattintson rá az energia- és tápanyagtartalom fülekre, nézzétek és gondoljátok át, értelmezzétek, amit láttok.:) 

PS.: Én ma pl. azzal szembesültem (najó, sejteni azért eddig is sejtettem), hogy a nagy családi kedvenccé avanzsált stíriai metélt elfogyasztása után igencsak sokat kellene vasalnom ahhoz, hogy nullszaldós legyek. :)

PS2: Azt pedig nagyon hosszan tudnám csak fejtegetni, hogy mennyire, de mennyire élveztem ezt az projektet, a bányászást, a pakolgatást, a kitalálást, a pótlást, az áruházi vadászatot, a feltalálásokat, a kompromisszumokat, a különböző összeállítású, hosszúságú, szélességű excel-táblákat. Annak a jelentőségét szintén nem tudom megfelelően megfogalmazni, hogy mindez egy oldalon valósul meg, ahol havi több mint 1 millió felhasználó fordul meg és amely FB oldalának több mint 445 ezer kedvelője van. Ez egy igazán nagyszabású, fantasztikus dolog. Higgyétek el nekem! :)

Köszönetnyilvánítás - mindenkinek, akit illet, aki lehetővé tette, hogy ebben részt vehessek. :)

Egészségnap a Kisképzőben

Akárhogy is próbáltam törni a fejem, nem sikerül felidéznem magamban, hogy miként is kerültem kapcsolatba a Vegasztrománia blog szerzőjével, Annával. Talán valami okos észt osztottam egy facebook-os ábrával kapcsolatban, ahol egyes zöldségek beltartalmi értékeit kicsit torzítva mutatták be, talán. Mindenesetre egy kis levelezés kerekedett belőle, majd kb. 2 héttel ezelőtt kaptam egy felkérést Annától, hogy az iskolai egészségnapon tartanék-e egy előadást. Naná, hogy.
Azon felkérések esetében, ahol általános témában kell előadást tartanom, általában a kiegyensúlyozott táplálkozás vs. egészséges táplálkozás témát választom. Én személy szerint nem vagyok egy nagy Power Point prezentáció hívő, nyilván, ha profin kezelném a Prezit, akkor inkább hajlanék ilyesmire, de mivel nem kezelem, ezért minimalizálom a prezentációs diákat. Ha lehet, el is hagyom, mint tavasszal az alsós osztályban. Szerintem a prezentációk uncsik, nagyon ritkán megy át a lényeg, nehéz fenntartani az érdeklődést és jó prezit összerakni is nehéz. Úgyhogy ha a lehetőség adott, én inkább beszélgetős foglalkozásokat szeretek tartani előadások helyett.
Szerencsémre a mostani körülmények is lehetővé tették ezt a módszert, egy kisebb előadóban, a hallgatósággal egy szemvonalban, táblával, krétával a kezemben vezethettem le az "órát". Emellé persze magam mögé vetítettem azt hiszem 3 v. 4 diát, a főbb infók "sulykolására".

Miről beszélgettünk?
Energiaszükségletről, makro- és mikrotápanyagokról, ezek arányáról. Természetesen a foglalkozás része volt a már bevált alapanyagok besorolása "egészséges" és "nem egészséges" kategóriába feladat és nagyon ügyesek voltak a gyerekek (hahh, gyerekek, 14-18 éves fiatalok!), mert az első pár alapanyag után máris igény volt egy középső részre (jobbra tettem az egészségesnek, balra az egészségtelennek titulált alapanyagokat), hiszen az adott alapanyag részben egészséges volt, részben nem. Azaz szépen átment, hogy nem feltétlenül kell/lehet ilyen kategorikusan besorolni a leghétköznapibb alapanyagokat sem.
(Az alapanyagok alatt valódi alapanyagokat kell érteni, egyedül tojást nem vittem magammal, csak a dobozát és zsírt sem, csak a tégelyét :) - de kézzelfogható, mindenki által felismerhető valójukban voltak nálam az élelmiszerek. Szerintem ez így sokkal jobban átmegy, mint kártyán, képen, dián. Mondjuk cipekedni kell, az igaz. :)

A hallgatóság nyitott volt, aktív, érdeklődő, okos, inspiráló, mosolygós - ragozhatnám még. :) Az iskola hangulatos, minden lépcsőházát, folyosóját a gyerekek képzőművészeti alkotásai borítják - klassz lehet azért mindennap ide járni. :)

Start

A helyzet kifejezetten fokozódik. Nem vertem anno nagydobra, de márciusban jelentkeztem egy dietetikusi pozícióra a Rózsakert Medical Centerbe. Értem, nem értem - engem választottak. :) El sem akartam hinni, igazából egészen 2 héttel ezelőttig, amikoris kezembe foghattam a friss, meleg ÁNTSZ engedélyt, amely nélkül nem végezhetek egészségügyi szolgáltatói tevékenységet.

Mi tartott ebben fél évig?
A szabályozás bugyrai, mi más.
Van a rendszerben egy általam 22-es csapdájaként értékelt helyzet - friss diplomásként nem végezhetek vállalkozóként dietetikai, egészségügyi tevékenységet, hanem szükséges ehhez 3 év igazolt szakmai gyakorlat. De vajon hol szerezze meg az ember ezt a gyakorlatot, ha nem dolgozhat? Persze dolgozhat kórházban, egyéb eü. intézményben, de azért természetesen nem az a jellemző, hogy csak úgy ürülnének meg a dietetikusi pozíciók, másrészt meg nem könnyű azt a döntést meghozni, hogy beállok a hazai, állami eü. rendszerbe, 40 évesen, kezdőként.
Visszatérve márciusra - volt az az izgalmas telefonhívás, ahol megtudtam, hogy én vagyok a szerencsés kiválasztott. Őszintén szólva ez egy egészen fantasztikus lehetőség, lehet, hogy kívülállóként ez nem annyira érzékelhető, de higgyétek el nekem. :)
Innentől egy (nagy) feladat volt - megoldani ezt teljesen legálisan. Rengeteget egyeztettem az illetékes ÁNTSZ ügyintéző hölggyel, aki nem volt túl készséges, ellenben teljesen korrekt volt. Mindenféle konstrukciókkal felhívtam őt, míg végre kialakult a végső megoldás - keresnem kellett egy olyan kolléganőt, aki elvállalja a szakmai felügyeletemet, aki rendelkezik a szükséges min. 3 éves gyakorlattal, ezt igazolni is tudja, aki hajlandó arra, hogy részmunkaidős állásban bejöjjön a mi cégünkbe és egyébként legyen meg egymás felé a bizalmunk. Nem könnyű feladat. Különös tekintettel arra, hogy bár elég sok dietetikust ismerek már, hiszen összesen azt hiszem 4 évfolyamot fogyasztottam el tanulmányaim során - közülük még csak páraknak volt meg a szükséges 3 éve. Sokat küzdöttem, sok szívességet kértem teljesen ismeretlen emberektől, néha igen megalázó helyzetekben találtam magam, míg végül sikerült találnom egy kolléganőt, aki megtette nekem ezt a hatalmas szívességet. Újabb hetek, hónapok teltek el, mire a cégbírósági, ügyvédi, könyvelői, adóhivatali papírmunkák lezajlottak (nyáron, naná, mikor máskor) majd minden összeállt. A klinika beadta a kérelmet, mi pedig megkaptuk.
A helyzetet legjobban jellemző esemény az alábbi volt. Az elmúlt fél év alatt új illetékes ügyintéző vette át az ügyintézést, a kérelem már hozzá került beadásra. Én nem voltam jelen a beadáskor, de mit gondoltok, mi volt az új ügyintéző első kérdése a klinika felé?: Miért van szükség szakmai felügyelőre, hiszen okleveles dietetikus vagyok, megvan a szükséges képzettségem.
Nem, nem tudtam erre már mit mondani. Nem is akarok. De lehet, hogy egyszer összeszedem magam és megkérem, hogy ezt adja írásba is. :)

Ezt azonban már a múltnak tekintem, a jelen még izgalmasabb. Egyelőre heti egyszeri rendelés egy olyan komplex klinikán, ahol számtalan szakrendelés megtalálható, ezek közül számtalanhoz kapcsolódhat dietoterápia. Elképesztő hab a tortán, hogy milyen érzés nekem orvosok között lenni, orvosokkal beszélgetni, egy hatalmas és kicsit ijesztő új világ, tele olyan kihívásokkal, amelyeknek alig várom, hogy megfelelhessek. A héten volt egy találkozó, ahol bemutattak, mint új kollégát, utána jöttek hozzám az orvosok beszélgetni, egyeztetni és nem is tudom - valóra vált álom. Persze két lábbal a földön állok, nem álmodozom, csinálom, az első páciensen már "túl is vagyok".

A konkrétumoktól (azért persze nem teljesen) függetlenül izgalmas még egy új közegben lenni, ahol fehér lappal indulok (ennek minden előnyével és hátrányával), ahol feladat, hogy megismerjenek, aztán remélhetőleg elismerjenek, ahol a rutinos, tapasztalt, adott esetben nagynevű kollégákkal kell elfogadtatnom magam, megmutatni a dietoterápia helyét, jelentőségét a kezelésben, mindezt egy csapatban dolgozva, a csapat egyenrangú tagjaként.

Na, nem tudom, hogy átjön-e, hogy mennyire izgatott vagyok. :))

Nem vagyok éhes

Ez a leggyakoribb kifogás, amit pácienseimtől kapok, ha a kihagyott tízórai vagy uzsonna kerül szóba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem kell mindig megvárni, hogy éhesek legyünk. Mint azt már többször írtam itt a blogon is, a kisétkezéseknek számos, fontos funkciója van: a napi ötszöri étkezés biztosítja az egyenletes, kiegyensúlyozott energia- és tápanyagbevitelt, segít megelőzni, hogy a főétkezésekkor farkaséhesen üljünk az asztalhoz és így a szükségesnél nagyobb adag ételt fogyasszunk, kitűnő lehetőségek a napi élelmi rost szükséglet biztosítására.

Az én életritmusomban is rövidebbek a délelőttök, mint a délutánok. Fél 8 felé reggelizem, dél körül ebédelek, azaz 4,5-5 óra telik el a két főétkezés között, vacsorázni fél 7 felé szoktam, azaz a délután akár két órával hosszabb főétkezések szempontjából. A tízórait akkor sem szoktam kihagyni, ha nem vagyok éhes, egy pohár joghurt, némi rostdús keksz vagy gyümölcs, délután is hasonló legfeljebb egy kicsit nagyobb mennyiségben, ha éhesebb vagyok. Ha valaki sok sok éven át rendszertelenül étkezett és naponta 2x evett, érthető, hogy a szervezete már hozzászokott ehhez és nem jelez a kihagyott étkezések időpontjában, hogy éhes. A tapasztalatom viszont az, hogy ha tudatosan, odafigyelve kialakítjuk a napi ötszöri étkezés ritmusát és eszünk tízórait és uzsonnát akkor is, ha nem vagyunk éhesek (ja, és természetesen nem nassolunk ezt-azt menetközben :), akkor 1-2 hónap alatt beáll a szervezetünk erre (a számára kedvezőbb) ritmusra és jelezni fog a kisétkezések idején is.

A lényeg, hogy vegyük át az uralmat rossz étkezési szokásaink felett, tudatosítsuk, hogy mire van szüksége a szervezetünknek és törjük meg régi, rossz beidegződéseinket egészségünk érdekében.

Befőzős

Mi családilag abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindkét nagyszülői oldalról folyamatos a lekvár-ellátás. A fiúk nagyon szeretik, én is szeretem, de alkalmanként fogyasztom csak. Viszont, amióta van kert, benne (nagyon) sokat termő szederrel és két bodzabokorral, azóta rájöttem, hogy hogy is van ez. Szóval ha van kert, van termés, azzal kezdeni kell valamit, ennél nagyobb ajándék nem is lehet. Ez a gondolat az idei szigligeti nyaralásunkkor is jelentősen erősödött bennem, mivel a kerti almafáról kb. napi 10 kg alma hullott le, ennek egy része almáspiteként végezte, más része a komposztban, harmadik része pedig a szomszéd bácsi pálinkafőzőjében. Ilyen mennyiség láttán tényleg tudatosult bennem, hogy azért egy ilyen bőven termő kert micsoda felelősség és meló is. Ehhez jön apósom alföldi kertje, idén megkérdeztem, 66 db almafája van (nem írtam el). nem kérdeztem meg hány db körte-, birs-, szilva-, ringló-, őszibarackfája, na meg dió, némi  tő málna, paprika és paradicsom. Meg amit még kifelejtettem. Mondjuk igazi dzsungel. Az augusztus végi látogatásból kedvenc zöld kápiapaprikámmal és 5 kg paradicsommal tértünk haza, amely paradicsomállomány állt óriásparadicsomból (tényleg hatalmas!), ökörszívből (nagyon érdekes, édes) és hagyományosnak tekinthető paradicsomból állt. És bevallom, én az idei augusztus végéig sosem gondoltam volna magamról, hogy paradicsomot fogok befőzni. De tényleg. Pedig így tettem, fűszeres paradicsommártást készítettem, ez alapján a recept alapján, bár átpasszírozva és bazsalikom nélkül, ellenben rozmaringgal. A paradicsomoknak nyersen is elképesztő ízük volt, a mártás is nagyon klassz, ízes lett, most már csak abban kell bízni, hogy télig is megmarad.

A befőzési szezon favoritja idén egyértelműen a fahéjas szeder lekvár lett. Ez is egy nóvum az életemben, a fahéj. Én sosem voltam rajongója, a fiúk meg nagyon és azóta én is egyre inkább. Kiválóan illeszkedik a szederhez, készült bodzabogyós-szedres fahéjas verzió is, nem lesznek hosszú életűek, egy üveg még frissen elfogyott. Itt még volt olyan cuki kaland, hogy én ugye főztem a lekvárt, jön a nagyfiam (8,5 éves), hogy ha legközelebb főzök, akkor ő is segít. Mondtam, hogy OK. De ahogy ez már történni szokott, legközelebb megint csak este jutottam hozzá, 8 után, Olivér nagyon szomorú volt, hogy mennie kell lefeküdni. Én meg jól elszégyelltem magam, úgyhogy felosontam hozzá, még nem aludtak persze és csendben kicsempésztem a szobájukból, mert tényleg el volt kenődve, hogy nem segíthetett. Úgyhogy este fél9kor álltunk neki lekvárt főzni, segített, öntött, fahéjazott, méregetett, passzírozott, elfáradt, édes volt.

Aszalt szilva

Valamiért mostanában rákattantam az aszalt szilvára és a diákcsemegére. Nálunk a kicsi nagy szilva-fan, frissen vagy aszalva, a nagy meg mondjuk így simán betolt hazafelé a suliból egy fél zacskónyi diákcsemegét. De vajon miért hívják diákcsemegének? Mindenesetre engem sem kellett félteni, bár a kalóriákat nem számoltam. :) Szerintem pl. ez egy kiváló uzsonna kombináció, energia, szénhidrát, rost, növényi zsiradékok, mi kell még?:) Gyerekeknek 100x jobb, mint bármely tejszelet. Persze csak ha nem allergiásak valamelyik összetevőre vagy túlsúlyosak.

Mindenesetre aszalt szilva. (A Diákcsemegét még alaposabb vizsgálatnak kell alávetnem.) Aszalás - gyümölcs tartósítás. Olvassuk el a címkét, ha nem mi magunk aszalunk, van olyan gyümölcs, amit cukroznak és semmiképpen ne keverjük össze az aszalt gyümölcsöt a kandírozott gyümölccsel. Az aszalás során a gyümölcs víztartalmát csökkentjük. Ki is magozzuk, vagy nem, mint legutóbb nekem a zacsiban több szilvánál is, de szerencsére óvatos voltam, fogam nem tört bele.
Mi szokott felmerülni az aszalt gyümölcsökkel kapcsolatban leggyakrabban? A magas energiatartalom. Az USDA adatai alapján 100 g szilva energiatartalma 46 kcal (víztartalma 87g), míg 100 g aszalt szilva energiatartalma 240 kcal (víztartalma 31g). Jé tényleg nagyobb az energiatartalma 100 g (!!!) aszalt szilvának. De nem feltétlenül egy db szilvának. Hiszen (szintén USDA adat) 100 g nyers szilva kb. 1,5 db, míg 100 g aszalt szilva kb. 10 db. Azaz, ha levetítjük egy db szilvára az energiatartalmat, akkor azt kapjuk, hogy 1 db nyers szilva energiatartalma kb. 30 kcal, 1 db aszalt szilva energiatartalma pedig 23 kcal. Nini! :)

Ezek az arányok általában jellemzőek az egyéb makrotápanyagokra is a kétféle termék esetében, vitaminok esetében a friss gyümölcs azért jellemzően jobban teljesít.

Tehát, ha megeszünk 10 db nyers szilvát (300 kcal) vagy 10 db aszalt szilvát (240 kcal) - közel ugyanott vagyunk. Azaz, amikor nincs friss szilva, bátran forduljunk az aszalt felé. :) Mondjuk most épp van. :) Kérdés, hogy melyiket könnyebb abbahagyni. :)

CsupaNő kiállítás

Az utolsó pillanatban jött a felkérés a NoSalty részéről, hogy képviseletükben vegyek részt a CsupaNő kiállításon egy kerekasztalbeszélgetésen, ahol gasztroblogger kolléganőkkel beszélgetünk a táplálékallergiákról. Az eseményre múlt vasárnap kerül sor, hatan ültünk az asztal körül: Gasztrozseni, Kajapiazongora, Ritakonyhája, Mirelle, Fakanál gasztrobloggerek és én. Később kiegészültünk a kicsit késő moderátor asszonnyal is. Tisztáztuk a tejcukorérzékenység és a tehéntej fehérje allergia közti különbséget, érintettük a lisztérzékenység témáját is. Rengeteg irányba elkalandoztunk, később beszéltünk a gyermekkori elhízásról is. Természetesen beszéltünk a főzés öröméről, szükségességéről, a család szerepéről az allergiás, táplálék-intoleranciával küzdő felnőtt, gyermek étrendjének összeállításában.
Én nagyon jól éreztem magam, és remélem, hogy a kis létszámú, de cserébe odafigyelő közönség is hasznos ismereteket halott.

Amikor a hóhért...

Hazajöttünk a nyaralásból, amely este kisebbik fiam hányt egy nagyot. Reggel már a baráti család kisfia is így tett, úgyhogy annyira nem voltunk meglepve, sőt végülis, hogy 4 gyerekből 2 hányt a nyaralás utolsó napján, ez teljesen vállalható. Rá két napra aztán volt még egy hányás kör, aztán el is csendesedett, a család többi tagjánál mindössze közérzetbeli tünetek jelentkeztek. Egészen pár nappal későbbig, amikoris estére egy hatalmas kőszikla telepedett a gyomromba, amely éjjel szájon át távozott. Másnap még azért kicsit kínlódós volt, de mivel nem volt folytatás és a kisfiamnál is egykörös esemény volt, úgy véltem, ezzel le is zárult a betegség. Mindezt véltem annak ellenére így, hogy már mindkét fiammal végigvittem néhány hasonló betegséget és soha, de soha nem ért véget így és mindig és mindig voltak visszatérő tünetek napokkal, akár egy héttel később is. Szóval másnap még gyakorlatilag koplaltam, az ezt követő napokban azonban már nem spóroltam a fröccsön (azért nem kell megijedni, csak sokadik szülinapi ünneplésben voltunk :) és a cukrászdán, némi pogácsán, anyám kosztján stb. - ahogy nyaraláskor illik. Majd a 4. nap éjjel ébredtem fél 3-kor és fél 5-ig le sem szálltam a WC-ről. Utána is csak egy Smecta segített némi alvásban. Reggel intéztem a családom, hogy valaki ugorjon le a patikába, de anyukám gyógyszeres készletében készenlétben állt némi loperamid, be is nyomtam a kezdő adagot, majd ez után hívtam fel a szabadságon lévő háziorvosom helyettesítő orvosát, hogy hogyan tovább. Az asszisztensig jutottam, aki úgy kezdte, hogy hasfogót ne. Mondtam (magamban :) jó, ezen pont túl vagyunk. Ellátott némi étrendi tanáccsal (mindig végig szoktam hallgatni! :), ami teljesen rendben volt, majd elköszöntünk egymástól. Majd ezt követően ráálltam a klasszikus gastritises felépítő étrendre, amiről már korábban írtam és ezúttal megerősíteném annak létjogosultságát tapasztalati alapon. :)

(Zárójelben azért megjegyezném, hogy tisztában vagyok azzal, hogy manapság nem illik hasfogót bekapkodni a tünetek jelentkezésekor. Ugyanakkor belegondoltam, hogy ha hagyom a szervezetemet kitisztulni magától, akkor mondjuk még 1 napot a WC-n töltök, 2-3 napot már csak részben. Két gyerekkel, szabadság alatt? Hogyan? Ki engedheti ezt meg magának? Max., aki nem dolgozik és békében van otthon egyedül....:) Jelen esetben az első pillanattól látszott, hogy nem egy kispályás gyomorrontás áldozata vagyok, még a kiszáradás gondolata is felmerült bennem, oly mennyiség ürült ki. Illetve van még egy másik személyes tapasztalatom a témában. Sok-sok évvel ezelőtt pasim barátaival Cesky Krumlovba mentünk hosszúhétvégézni. Gyönyörű kisváros, ahol sört kell inni és pisztrángot enni. Akkoriban a pasi Bécsben dolgozott, én kimentem reggel vonattal, barátok jöttek utánunk autóval, ott szedtek össze minket. A két esemény között betévedtünk egy Nordsee-be, ami akkoriban idehaza még nem volt és mindig is imádtam a tengeri kütyüket. Kiváló választásnak bizonyult a kagyló tejszínes mártásban, ugyanis pár órával későbbtől 2-3 napig gyak. percekre hagytam el a WC-t. Csehországban csak a harmadik napon jutott eszembe felkeresni az ügyeletes patikát és hasfogót beszerezni. Namármost ez a késedelem gallyra vágta a saját, a pasim pihenését és a barátokét is, hiszen nem voltam valami feldobott lelkiállapotban és a WC is mindig foglalt volt. E tapasztalatok tükrében hasonló esetben legközelebb is a gyógyszeres megoldást választanám személy szerint. De természetesen mindenki konzultáljon háziorvosával és/vagy gyógyszerészével (Fragen Sie Ihren Arzt oder Apotheker. :).)

.

Nem olyan régen szereztem tudomást arról, hogy Gilingerné Dr. Pankotai Mária, volt kémia, élelmiszerkémia és biokémia tanárnőm hosszan tartó betegség után elhunyt. A múlt hetemre rányomta a bélyegét ez a hír. Semmit nem tudtam a betegségéről. Nagyon szomorú lettem. Azok közé a tanáraim, professzoraim közé tartozott, akiket tiszteltem. Nem közvetlenkedett a hallgatókkal, a korrekt távolságtartás jellemezte. Elképesztő tudás áradt a mondataiból, ha nem is sikerült rajongásig megszeretnem a kémiát, mégis nagy szerepe volt abban, hogy egy pillanatra megéreztem ennek a tudománynak a szépségét, fantasztikusságát. Számonkérésben is mindig korrekt volt, mindig mindent megtett, hogy a hallgatók (a lustábbak is) a lehető legtöbb lehetőséggel élhessenek a vizsgákon.

Tőle tanultam meg pl. hogy a narancsos, piros színű paprika C-vtiamin tartalma magasabb, mint a sápadt fehéré, sárgáé. Valamiért ez maradt meg bennem a sok átadott információból a legjobban. Meg a bodzabogyó C-vitamin tartalma. A kémia labor falát beborító konferencia poszterek a különböző zöldségek, gyümölcsök vitamin és antioxidáns tartalmáról. Imádtam őket óra előtt, után (közben :) olvasni, tanulmányozni.

Nyugodjék békében Tanárnő!

Aki gondolja, elolvashatja az alábbi cikket. A 13. oldalon kezdődik.
Gilingerné Pankotai Mária, Orbán Csaba: A C-vitamin-tartalom és a peroxidáz enzim aktivitásának változása különböző típusú és érettségi stádiumú paprikákban a tárolás során. Új Diéta, 2011/6. 

Mángold, kolbász, kuszkusz

Hosszú idő után egy újabb recept.
Apropója, hogy teljesen rá vagyok kattanva a kuszkuszra, ami tökéletes kaja a melóhelyen, ha akad egy vízforraló. Simán beviszem, forró víz rá, lefed pár percre és kész is. Ez persze csak az alap, rakok még mellé ezt-azt: pl. friss szöldséget, fűszereket, olívaolajat, otthon elkészített ételeket. Ma is ez volt.
Tegnap este eszembejutott, hogy már jól megnőtt a mángold, le kellene szüretelni. Leszüreteltem. A hentesnél a hétvégi lecsóhoz vettem vékony kolbászt, épp más nem volt, kicsit lecsíptem belőle ehhez az ételhez.
Tök egyszerű, semmi extra, nekem bejön.

A kuszkusz durumbúza darából készült sodrott kis gömböcskék (minitarhonya mondjuk), ami azért is szuper, mert a durumbúza szénhidráttartalma, kémiai szerkezetéből fakadóan lassabban szívódik fel, mint a hagyományos búzáé, ennek pedig örülünk. Hiperekben, bioboltokban kapható, ajánlom mindenkinek.

A mai ételnek pedig mángold-kolbász-kuszkusz saláta legyen mondjuk a neve.

Hozzávalók (1 adag):
125 g mángold
20 g kolbász
8 g (1 ek) olívaolaj
fokhagyma, só, bors, chilipaprika vagy bármi egyéb ízlés szerint
40 g kuszkusz (nyersen mérve)
80 g koktélparadicsom


A mángoldot megmostam, leszáraztam, a szárakat kockákra, a leveleket kisebb darabokra vágtam. Az olívaolajat felhevítettem, bele a karikákra vágott kolbász, a chilipaprika, zúzott fokhagyma, kicsit kisütöttem a zsírját, bele a mángold szára (ennek több idő kell), só, bors, majd a levelek és készre fonnyasztottam, kb. 3-5 perc alatt.
A kuszkuszt 1,5x-es forró vízzel felöntöttem, lefedtem, kb. 5 perc alatt magába szívja a vizet, sóztam. Összekevertem a mángold-kolbász keverékkel, hozzáadtam a félbevágott koktélparadicsomokat és megettem.

Energia- és tápanyagtartalom (1 adag):
energia: 333 kcal
fehérje: 11 g
zsír: 14 g
szénhidrát: 40 g

Górcső - Csökkentett szénhidrát tartalmú cipó

Kép forrása: Aranycipó pékség

A hétvégén betértünk a hozzánk legközelebb eső ALDI-ba, és mivel ez sincs igazán közel, csak most éppen útba esett, így nem vagyunk gyakori látogatók. Most épp ráértünk nézelődni, felmérni a termékkínálatot, és többek között beszereztem a pécsváradi Aranycipó pékség csökkentett szénhidráttartalmú cipóját, hogy megnézzem, megkóstoljam, megírjam.

A szénhidrátok sanyarú sorsáról már egy korábbi bejegyzésben írtam.
Amit kiemelnék lényegként a mostani bejegyzés szempontjából, hogy mind a "normál", mind a cukorbeteg, testsúlycsökkentési célzatú kiegyensúlyozott étrendekben a napi ajánlott szénhidrát mennyiség a napi energiabevitel 50-55%-a.  Ha valakinek az étrendjében ez az egyensúly megjelenik, akkor nincs igazán szükség csökkentett szénhidrát tartalmú termékekre.
Csakúgy, mint a korábban górcső alá vett csökkentett szénhidrát tartalmú termék, a pécsváradi Aranycipó pékség csökkentett szénhidrát tartalmú kenyere sem tekinthető alacsony energiatartalmú terméknek. Energia- és tápanyag értékei (/100 g)*:
Energia: 285 kcal , fehérje: 23,5 g, zsír: 16,8 g, szénhidrát: 6,1 g
Összehasonlításképpen, a fehér kenyér értékei (/100 g)**:
Energia: 255 kcal , fehérje: 8,3 g, zsír: 0,8 g, szénhidrát: 52,3 g
a Graham (teljes kiőrlésű lisztet is tartalmazó) kenyér adatai (/100 g)**:
Energia: 272 kcal , fehérje: 10,2 g, zsír: 1 g, szénhidrát: 54 g

Az adatokból jól látható, hogy - amint a címkéjén is olvasható - kimagasló a cipó fehérje tartalma, a hagyományos termékeknek mintegy 2-2,5x-ese. Ugyanakkor az is látszik - ezt nem emelték ki a címkén -, hogy a zsírtartalma is magas, 17x-ese a nem csökkentett szénhidrát tartalmú termékek vonatkozó értékének. A fenti tápanyag-arány eltolódás a vizsgált cipó összetevőinek köszönhető: ivóvíz, búzafehérje, szójaliszt, lenmag, szójatöret, napraforgómag, lenmag-sárga, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, szezámmag, almarost, étkezési búzakorpa, élesztő, szárított teljes kiőrlésű tönkölykovász (tönkölyliszt, ivóvíz), étkezési só, árpamaláta kivonat, fűszerek (koriander). A magasabb fehérje- és zsírtartalom a szójalisztből és az olajos magvakból származik.

A 300 g-os cipócskát kívülről gyakorlatilag teljesen beborítják az olajos magvak és a világosbarna, puha, az én szubjektív megítélésem szerint finom bélzetét is sűrűn tarkítják. A 300 g-os cipó 369 Ft volt, ami elég magas ár.

Összegzésként talán azt tartom legfontosabbnak kiemelni, hogy az alacsony szénhidrát tartalmú termékek nem feltétlenül jelentenek alacsony energiatartalmat, azaz NEM jogosítanak fel pl. egy fogyni vágyót vagy egy cukorbeteget, hogy csak azért, mert alacsony a szénhidráttartalom, tetszés szerinti mennyiséget egyen a termékből. Érdekességnek klassz, finom is, az olajos magvak zsírsavtartalma élettanilag kedvező, ugyanakkor az árfekvés gondolom keveseknek teszi lehetővé rendszeres fogyasztását. Tehát, aki szeretné, szereti, bátran fogyassza, de ne várja el, hogy majd ettől fogyni fog, illetve ha valaki túlsúllyal, diabetesszel küzd ne érezze feltétlenül szükségesnek a csökkentett szénhidrát tartalmú termékek beszerzését. Ezek nélkül is kiváló, a cél elérését segítő étrendet lehet előállítani - lehetőleg szakember segítségét igénybe véve. :)

*- adatok forrása: termékcímke
** - adatok forrása: Rodler I.: Új tápanyagtáblázat, Medicina, Budapest 2006.

Cikkeim - 2013. I. félév

- Édesíts cukoralkohollal! - NoSalty.hu (2013.06.27.)
- Hűsítő bébiételek kánikulára - NoSalty.hu (2013.06.27.)
- Összefér a nyaralás a fogyókúrával? - NoSalty.hu (2013.06.24.)
- Babával a strandon - NoSalty.hu (2013.06.20.)
- Ne csak a szénhidrátra figyeljünk! - NoSalty.hu (2013.06.20.)
- Fogyókúrázz fagyival! - NoSalty.hu (2013.06.17.)
- Pépes vagy nem pépes? - NoSalty.hu (2013.06.14.)
- Mi az a glikémiás index? - NoSalty.hu (2013.06.13.)
- A cukorbetegségről - NoSalty.hu (2013.06.12.)
- A zsiradék nem közellenség - NoSalty.hu (2013.06.10.)
- Kínáld hússal a kisbabádat! - NoSalty.hu (2013.06.06.) 
- Sejtbarátok: szelén és cink - NoSalty.hu (2013.06.06.)
- Eljött a gyümölcsök ideje! - NoSalty.hu (2013.05.30.)
- Szemvédő és bőrbarát: A-vitamin - NoSalty.hu (2013.05.30.)
- Fogyj friss zöldségekkel! - NoSalty.hu (2013.05.27.)
- Főzeléket a babaétrendbe! - NoSalty.hu (2013.05.23.)
- Kevesebb zsír, gyorsabb fogyás! - NoSalty.hu (2013.05.20.)
- Ha eljön a szilárd ételek ideje - NoSalty.hu (2013.05.16.)
- Védd a szíved bogyós gyümölcsökkel! - NoSalty.hu (2013.05.16.)
- Halat a kicsiknek! - NoSalty.hu (2013.05.09.)
- Így édesítsd a bébiételt! - NoSalty.hu (2013.05.05.)
- Könnyű főzelékek fogyókúrázóknak - NoSalty.hu (2013.05.05.)
- Védd a fogaidat, táplálkozz helyesen! - NoSalty.hu (2013.05.03.)
- Piszka? Nem, poszka! - NoSalty.hu (2013.04.28.)
- Közeleg a bikiniszezon! - NoSalty.hu (2013.04.28.)
- Miért jobb a teljes kiőrlésű? - NoSalty.hu (2013.04.26.)

- B12 vitaminbombák! - NoSalty.hu (2013.04.19.)
- Tippek a gyerek elhízása ellen! - NoSalty.hu (2013.04.19.)
- Szülés után több salátát! - NoSalty.hu (2013.04.07.)
- 20 éves vagy? Így étkezz! - NoSalty.hu (2013.04.05.)
- Így reggeliztesd a kisbabádat! - NoSalty.hu (2013.03.31.)
- Szeretnél hízni? - NoSalty.hu (2013.03.31.)
- Folsavat mindenkinek! - NoSalty.hu (2013.03.29.)
- A szoptatás után új élet kezdődik! - NoSalty.hu (2013.03.24.)
- Mit tud a magnézium? - NoSalty.hu (2013.03.22.)
- Mit igyon a gyerek? - NoSalty.hu (2013.03.17.)
- Kevesebb só, alacsonyabb vérnyomás! - NoSalty.hu (2013.03.15.)
- 5 konyhai trükk a fogyás érdekében - NoSalty.hu (2013.03.10.)
- 6 diétás tipp lábadozóknak - NoSalty.hu (2013.03.08.)
- Zsiradékot a bébiételbe! - NoSalty.hu (2013.03.08.)
- Lehet zamatosabb a bébiétel! - NoSalty.hu (2013.03.03.)
- Ha száműzöd a glutént, fogysz? - NoSalty.hu (2013.03.03.)
- Ismerkedj meg a C-vitaminnal! - NoSalty.hu (2013.03.01.)
- Az influenza megelőzhető! - NoSalty.hu (2013.02.23.)
- Remek uzsonnák apróságoknak - NoSalty.hu (2013.02.17.)
- Nincs kifogás! Reggelizz! - NoSalty.hu (2013.02.15.)
- Étrendtippek fogszuvasodás ellen - NoSalty.hu (2013.02.10.)
- Ne tartsd magadban! (A székrekedésről.) - NoSalty.hu (2013.02.08.)

Szakmai mazochizmus

Szubjektív poszt.
Csak hogy tudjátok.:)

Vannak pillanatok az életben, amikor kifejezetten örülök annak, hogy kívülről nem látszik, hogy dietetikus vagyok. Ilyenek pl. azok, amikor a BKV-n napi 2,5 órás rutinomat teljesítve különböző divatdiéták alapkönyveit olvasom. Akkor azért jó, hogy nem tudják rólam, hogy szakember vagyok, még félreértenék.

Nem tervezem lerántani most a leplet ezekről a diétákról, ehhez egyszerűen nincs elég energiám, azért 1-2 észrevételt megosztok most veletek.

Az utóbbi időszakban (jó fél év vagy még több) az alábbi diétákhoz kapcsolódó alapkönyveket olvastam el (ha bírtam idegekkel, volt némelyiknél, hogy a végén, amikor már csak önmagukat ismételték feladtam):

- pH csoda - Ha dióhéjban szeretném összefoglalni a lényegét, az annyi, hogy vegyél ki gyakorlatilag mindent az étrendedből és aztán toljál magadba mondjuk 30-40 féle étrendkiegészítőt, amelyek egy részét természetesen csak bizonyos brandből, csak bizonyos forgalmazótól lehet beszerezni. Naná. Emlékszem, 4 évvel ezelőtt itt a munkahelyemen ez volt a trendi, mindenki zöld lötyis palackokkal sétált. Őszintén szólva, ez volt nekem ebből a körből a legkeményebb.

- Paleolit - a paleolit diéta nálam a vörösposztó kategória, bár elolvasva a pH csodát, rá kellett döbbenjek, hogy azért vannak még lehetőségek.:) A paleolit diétát én egy nagy humbugnak tartom, nem a recepteket, nem az ételeket, hiszen azokban őszintén szólva szerintem semmi különös nincs, hanem az ideológiát mögötte...kifejezetten viccesnek tartom...

- Vércsoport diéta - itt az egyes vércsoportokhoz rendelik a fogyasztható és nem fogyasztható alapanyagok körét, ismeretlen besorolási paraméterek alapján (jó, jó ezt kutatta Dr. Adamo évtizedeken át...), megspékelve még egy ismeretlen módon meghatározható kiválasztó vagy nem kiválasztó tipizálással - ezt nem is értettem és most sem értem...

- Atkins diéta - a nagy klasszikus, szénhidrát megvonós...régi étrend, ma már azt hiszem egyáltalán nem trendi.

- Dukan diéta - ez viszont az egyik legújabb, szintén fehérje tápanyagarány növelésen alapul, őszintén szólva ebben semmi extrát nem találtam...

- Norbi Update - igazi hungarikum :), lehet szeretni, nem szeretni, amit én a Norbi-világból értékelendőnek tartok, hogy egyértelműen súlyt helyez a mozgásra, ami a többi divatdiétáknál egyáltalán nem jellemző, nem árul 1-1- csodaszert. Az alapanyagok update-besorolása (a nap melyik szakában fogyaszthatóak) számomra adhoc-nak tűnik, a ráépített brand meg a segítő szándék mellett nyilván üzleti célokat szolgál. Termékeik, amelyek közül egyet már górcső alá vettem, semmi olyan extra pozitív tulajdonsággal nem rendelkeznek, ami miatt kiemelendőek lennének más alapanyagok közül. A módszerre épített üzleti modellt nem kritizálom, hiszen van rá kereslet, nyilván akkor piaci rést tölt be, mindenkinek a magánügye mire költi a pénzét, update termékekre vagy csillivilli autóra.

- 90 napos diéta - ezt szintén nem is értem, főleg, hogy semmi, de semmi autentikus forrást nem leltem fel mögé, csak a neten vadászhatók le infók, azok nagy része is inkább blog és egyéni oldalak, nincs egy alapdokumentum, amely meghatározná az alapaelveket. Számomra ott borul az első pillanatban az egész rendszer, hogy létrehoz külön egy szénhidrát és egy keményítő napot - nem kell sokat kutakodni, hogy megtudjuk, a keményítő is szénhidrát. Aztán 90 nap - miért pont annyi? Utána mi fog történni a delikvenssel? Ennél a diétánál találkozom azzal a legtöbbször, hogy akkor ma (tavasz elején) újra elkezdem a 90 napost. Vajon hányszor egymásután?

A felsorolt diéták mindegyikében közös pontként azt találtam, hogy tartalmaznak ilyen-olyan tudományos igazságokat, féligazságokat, amelyre a laikusok szemében a hitelességet alapozzák. Aztán vagy továbbfejtik ezeket vagy csak úgy lógva hagyják. Nem tartom magam egy túlképzett szakembernek, nyilvánvaló, hogy mind biokémiai, mind élettani, mind belgyógyászati ismereteim alatta maradnak az orvosokénak, de még így is mindegyik könyvben, diétában vannak olyan alapvető tárgyi, terminológiai, összefüggésbeli tévedések, amelyek a kezdő szakembereknek is azonnal szemetszúrnak és alapjaiban teszik hiteltelenné a könyvek állításait és az ezekre épülő étrendi alapelveket. Közös továbbá bennük - és ezt viszont a saját gyakorlati munkám során nagyon figyelembe kell vennem -, hogy mindegyik fix szabályrendszerre épül: pl. melyek azok az alapanyagok, amelyek teljes tiltólistán vannak vagy, hogy a nap melyik szakában mit ehetünk. Nekem ezek túl rigorózus szabályok, hiszen a valóságban, a gyakorlatban szuper rugalmas étrendet lehet összeállítani a páciens igényeinek megfelelően, legyen cél csak a kiegyensúlyozott táplálkozás, a testsúlycsökkentés vagy egy betegség tüneteinek enyhítése. Viszont azt kell leszűrjem, hogy az emberek szeretik ezeket a rigorózus szabályokat. Azt szeretik, ha valami fekete vagy fehér. Egyszerű. Nem rugalmas.
Az emberek nekivágnak egy diétának, ha nem működik, akkor egy újabbnak. Szűkebb, tágabb körű, valaha fogyni vágyó ismerőseim, pácienseim között nincs SENKI, aki a fentiek közül csak egyfélét próbált volna ki. Ha beszélgetek velük, 2-3 biztos szerepelt a múltjukban. Ha nem sikerült (tartós) eredményt elérni, a faramuci étrendeket hosszútávon megtartani, akkor elkönyvelték jó esetben, hogy a módszer nekik nem való, rosszabb esetben magukat okolták, hogy nem voltak elég kitartóak, elég motiváltak, elég erősek.
Amiért ideig óráig mégis működnek ezek az étrendek az az (végülis ez pozitívum), hogy elérik, a páciens elkezd odafigyelni arra, amit eszik (sőt, akár a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot alakít ki a konyhájával a főzéssel, sütéssel). Ezt saját gyakorlatomban is tapasztalom, hogy pusztán az a tény, hogy odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, hogy átvesszük a kontrollt szokásaink felett, hogy rendszeressé válnak az étkezéseink már önmagában eredményeket hordoz. Súlycsökkentésben, közérzetben egyaránt. A fenti étrendek mindegyikére jellemző, hogy az egyszerű szénhidrátok (cukor, csoki, édesség stb.) megvonását propagálják. Nyilvánvaló, hogy ha valaki kakaóscsigán, pizzán, kólán, croissanton, ice-teán, fehér kenyeres, zsemlés szendvicseken, nassokon, kontorollálatlan étel-adagokon, pár-falatot-bekapok-most módon él, annál ezen alapanyagok, szokások elhagyása súlycsökkentéshez, jobb kedélyhez vezet. Ez a jelenség, azonban nem a fenti diéták nóvuma, ezt a kiegyensúlyozott táplálkozási, fogyókúra alapelvek között is megtaláljuk, a háttér ideológia, fals körítések, szükségtelen korlátozások nélkül.

Röviden összefoglalva: személy szerint felesleges kiadásnak tartom a fenti könyvekre költött összeget (én könyvtárból vettem ki őket :), megalapozatlannak tartom az étrendjeik alapjául szolgáló elveket, szükségtelennek a bennük meghatározott korlátokat. Természetesen ettől függetlenül minden cselekvőképes felnőtt szíve joga a fentiekkel való próbálkozás, de ha lehet, inkább forduljunk szakemberhez problémáinkkal.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fordításokban, szerkesztésben is rengeteg a hiányosság, a hiba, hogy a könyvek a populáris stílusnak megfelelően ugyanazt a tartalmat ismétlik a könyv során 5-6x és ezt nagyon fárasztó és unalmas olvasni. Az amerikai kiadványok nincsenek a hazai körülményekre szabva sem egészségügyi ellátás, sem alapanyag, sem étrendkiegészítő terén és ettől ezek hazai gyakorlati alkalmazhatósága igencsak kétséges.)

Grillmájus

Ez a poszt most gyakorlatilag egy receptgyűjtemény lesz.
Abban a szerencsés helyzetben voltunk idén, hogy májusban 4 db kertiparti jött össze nálunk.
Én ezeket nagyon szeretem, annak ellenére is (sőt), hogy házigazdaként a parti rész eléggé kimarad, állok a konyhában reggeltől délutánig.
Meg persze előtte a gondolkodás, receptgyűjtés és a bevásárlás. Minden részét élvezem.
Ha valaki ilyen fogyókúrás grillezős receptekre vár most, az ne olvasson tovább, nem lesznek ilyenek. :)

Ami nálam eperszezon és vendégség az ez az epres tiramisu, idén is készült háromszor. Azért kell hozzá vendégség, hogy ne én egyem meg a nagy jénaival egy ültő helyemben. Ugyanis engem kikészít, annyira ízlik.

Az idei szezon vendégek által visszajelzett top kedvence az ez a spárgás tapasz (kép a sógoromtól). Mondjuk pikk és pakk és egyszerű és kitűnő, de tényleg. Spárgával nálunk a fiúk hadilábon állnak, nekem szezonban muszáj vennem azért. Fehéret nem veszek, azzal mindig pórul jártam, fás maradt, nem lett finom, maradok a zöldnél. Korábban vajon párolva készítettem leginkább köretnek, a leves az szerintem még nekem is kicsit sok lenne a jóból, de ezt a falatka-előétel-vendégváró ételt csak ajánlani tudom, és úgy vettem ki ezzel mások is egyetértenek.

Bográcsban készült sertéspörköltös gulyás, paprikás krumpli és babgulyás, idei új beszerzésünk pedig a grillező. Én mondjuk nem grilleztem még, pasikra maradt, míg én a konyhában előkészítek, de ami tuti, hogy csirkemell cipőtalpra sül, úh. a tarja a nyerő, na meg a hentestől a vékony sütnivaló kolbász, Limara lepénye grillezve szintén befutó. De anélkül, hogy piszkálni szeretném a pasikat, legközelebb majd én is odaállok a grill mellé, hátha lehet azt úgy is sütni, hogy ne legyen kemény. A tarják egyébként finomak voltak, emberem lőtt a neten egy ketchup-méz-szójaszósz pác verziót, amivel szemben elég szkeptikus voltam, de tök fölöslegesen, amilyen egyszerű, annyira állatjó a végeredmény.

Szintén régóta szemeztem Susan Loomis rómaiköményes ropogósával, ami nagyon-nagyon finom lett. Én mondjuk nem ebből a tésztából készítem legközelebb, mert ez túl könnyű volt, tört, pergett, hanem vagy hagyományos linzer tésztából simán vagy sajtos rúd verzióként, mert a római kömény viszont nagy pluszt adott.

És még mielőtt megijednétek, természetesen mindig készül mindenféle saláta, ezek egy része ad-hoc recept, épp mi van otthon vagy mit látok meg a boltban. A múlt heti iskolai órára találtam a boltban és be fogom venni az állandó készletbe a Kalifának egy vegyes saláta-mag keverékét, napraforgó mag, tökmag és fenyőmag, pont egy salátányi mennyiségben, 150 Ft körüli áron, ha jól emlékszem - önmagában megpirít és bele a salátába - nagyon rendben van. 

A húsok mellé grillezett zöldségek - ebből nekem a gomba és a cukkini jön be leginkább, előtte pár órával fokhagymás, borsos, sós olajban átforgatva.

Food Revolution Day a 2.b-ben

“Ez volt a legjobb köri óra!”
“Nagyon jól éreztem magam!” 
“Lesz még ilyen?” 
“Én a legjobban főzni szeretek!” 
“Ez volt ma a legjobb óránk!” (Hihi, igaz, előtte egy tesi volt csak :) 

 Na tényleg nem magamat szeretném fényezni, de ezeket a visszajelzéseket kaptam a minden túlzás nélkül csillogó szemű, kicsattanó, mosolygós, elégedett gyerekektől. És én is pont ezt éreztem. Nagyon jól sikerült, nagyon-nagyon ügyesek voltak a gyerekek, figyeltek, válaszoltak, lelkesen segítettek, készítették az ételeket.

Két órát voltam velük, azaz 2*45 percet, 8-9 éves gyerkők, kb. 20-an voltak.
Az első órában terveztem az “elméletet”, a második órában a gyakorlatot. Sikerült is mindent megvalósítani, amit elterveztem, egészen flottul ment, azt kell mondjam. Elsőre is bemutatkoztam, ami részben személyes bemutatkozás volt, ami itt kisebb jelentőségű volt, hiszen közel 2 éve ismerem a gyerekeket és ők is engem, a legtöbben voltak már nálam foglalkozáson, nem voltunk idegenek egymásnak. Ez két szempontból is klassz volt és megkönnyítette a munkámat - egyrészt már létezett a bizalom az irányomban, nem voltak feszélyezettek, másrészt nekem is sokkal könnyebb volt úgy kommunikálnom velük, hogy tudtam mindannyiójuk nevét, ismertem kissé habitusukat. Tehát bemutatkoztam, elmondtam, hogy dietetikus vagyok, aki ezzel meg azzal foglalkozik.
Ezt követte az ismeret-felmérős rész, én kérdeztem, ők válaszoltak, én kiegészítettem: Miért táplálkozunk? Miért van szüksége a szervezetünknek táplálékra? Mit találunk az ételekben? Mi történik, ha nem táplálkozunk egészségesen? Mikor táplálkozunk? Naponta hányszor étkezünk?

Ezután jött az első játékos feladat. A tanítónénivel előre egyeztettük, hogy 3 csoportban lesznek a gyerekek, úgyhogy mindhárom csoportból kértem 4-4 gyerkőt, akik húztak a kezemből kis kártyákat, amelyekre az emésztőrendszer részeit nyomtattam. A feladat az volt, hogy álljanak fel olyan sorrendbe, ahogy szerintük az emésztőrendszer felépül és utána végigbeszéljük, hogy melyik szervnek mi a feladata. Kicsit összekavarásztak, de nem nagyon, ráadásul a tanítónéni készülve előző nap végigvette velük, a táblán ki is tette képen. Nagyon édesek voltak, ügyesen végigbeszéltük, hogy melyik szerv mire való, korrigáltuk a helyes sorrendet.

FRD egészséges tápl. óra a 2.b-ben

A következő feladatnál az általam bevitt alapanyagokat, élelmiszereket kellett besorolniuk “egészséges”-”nem egészséges” kategóriába, az egyes alapanyagoknál megbeszéltük, hogy melyik mit tartalmaz, melyik miért egészséges és miért nem. Mindent összeszedtem itthonról, ami volt, kiraktam két tálcát az asztalra, az egyikre kerültek az egészséges, a másikra a nem egészséges alapanyagok. Tényleg mindent magammal vittem, és az egészségtelen tálcára mégis mindössze 3 élelmiszer került: a fehér kenyér, a só és a csoki. :) 1-1 alapanyagnál szavazni kellett, mert bekiabálós alapon nem dőlt el, hogy melyik tálcára kellene tennem, ilyen volt emlékszem a margarin és talán a libazsír. :) De a szalonna is az egészséges tálcán végezte. Itt kicsit kicsúsztam az időből, már kicsöngettek, de szerencsére pont a végén. Ez talán egy kicsit hosszú feladat volt, de még azért nem lett unalmas. A feladat lényege az volt és ezt még egy összegző mondatban a végén azért elmondtam, hogy nehéz besorolni az alapanyagokat, élelmiszereket az egészséges-.nem~ kategóriába, nem is feltétlenül szükséges, inkább ismerjük, hogy melyik féléből mi a mérték, amit érdemes betartani.

Ezt követte a szünet, majd a 3 csapat 3 féle ételt készített el. Itt egy dolgot kértem tőlük megelőzően, hogy mindenkinek mindent meg kell kóstolnia. Nem is volt hiba szerencsére. Minden csoportnak nyomtattam ki receptkártyát, amin rajta voltak a hozzávalók és az elkészítés módja. Az egyik csapat velem készített epres-mézes-joghurtturmixot, nagyon édesek voltak, csumáztuk az epret (előre megmostam) és csak itták, csak itták, mindenki jött repetázni. A második csapat az egyik kisfiú anyukájával, aki bejött nekem segíteni snidlinges túrókrémet készített tejföllel, sóval, borssal, majd ezt teljes kiőrlésű és fehér kenyérre kenve tálalták és mindmegették. A harmadik csapat a tanítónéni felügyelete alatt házi müzlikeveréket állított össze, ehhez adtam 4 gabonapehelyből álló keveréket, mazsolát, aszalt gyümölcsöket vegyesen és olajos magvakat vegyesen. Ebből is csipegetett mindenki, ha jól láttam, némelyek a turmixukba is szórtak. Aztán közösen eltakarítottunk, elpakoltunk.
Én az óra végén összefoglalásként rámutattam, hogy milyen egyszerű, hétköznapi alapanyagokból, milyen rövid idő alatt, ők maguk milyen finom ételeket tudtak készíteni, és kértem, hogy főzzenek sokat, segítsenek otthon. :)
Nálunk el is készült másnap a snidlinges túrókrém Olivér változatban. :)

Tényleg nagyon tanulságos volt ez a két óra, nagyon helyemen éreztem magam és egyértelműen látszott, hogy nyitottak a témára a gyerekek és maximálisan megerősíttetve lettem, hogy ez a fajta tudás-átadási módszer működik, beválik, befogadják.
 Bár a tanítónéni a végén nagyon köszönte az órákat, azt hiszem, hogy igazából én jártam nagyon jól, fantasztikus lehetőség volt, úgyhogy én köszönöm. :)

Március

Gyorsan beillesztem ide a márciusi megjelenéseket, amiket a facebookon jelzek, ha nem felejtem el és itt is elmentem a Rólam aloldalon, de hátha valaki nem jár arra.

- Így reggeliztesd a kisbabádat! - NoSalty.hu (2013.03.31.)
- Szeretnél hízni? - NoSalty.hu (2013.03.31.)
- Folsavat mindenkinek! - NoSalty.hu (2013.03.29.)
- A szoptatás után új élet kezdődik! - NoSalty.hu (2013.03.24.)
- Mit tud a magnézium? - NoSalty.hu (2013.03.22.)
- Mit igyon a gyerek? - NoSalty.hu (2013.03.17.)
- Kevesebb só, alacsonyabb vérnyomás! - NoSalty.hu (2013.03.15.)
- 5 konyhai trükk a fogyás érdekében - NoSalty.hu (2013.03.10.)
- 6 diétás tipp lábadozóknak - NoSalty.hu (2013.03.08.)
- Zsiradékot a bébiételbe! - NoSalty.hu (2013.03.08.)
- Lehet zamatosabb a bébiétel! - NoSalty.hu (2013.03.03.)
- Ha száműzöd a glutént, fogysz? - NoSalty.hu (2013.03.03.)
- Ismerkedj meg a C-vitaminnal! - NoSalty.hu (2013.03.01.)

Kiegyensúlyozott fogyókúra

Olyan nehéz ez. Tényleg az. Mert semmi sem helyettesítheti a személyre szabott, egyéni étrendet. Ez a blog sem, a rövid emailek sem, az internetes szanaszét infók és a tutikönyvek garmadája meg végképp nem. Viszont természetesen kapok sok megkeresést, hogy akkor mondjam is el hogy hogyan. Igyekszem a válaszokban korrekt lenni.
Csodaszer, csodamódszer nincs. Vagyis van - csodaszer és csodamódszer a megfelelő motiváció. A kitartás. Az akarat. A rendelkezésre álló szaktudás. Az önfegyelem. Ezek a csodaszerek, de ezek nem vásárolhatók meg. Najó, a szaktudás igen. :)
A megkeresésekre válaszolnom kell. Mert kell. Mert így korrekt, mert így jó, így segítek, a helyzet korlátai között, mert ez a feladatom, ha már nagyban akarok gondolkozni. Ezért csinálom.

Vannak alapelvek, amelyekkel mindenkinek tisztában kell lennie. Ezeket gyűjtöm én most össze. FONTOS tudni, hogy ezek az alapelvek önmagukban nem elegendőek egy sikeres testsúlycsökkentéshez. FONTOS tudni, hogy ezek nélkül nehéz tartós eredményeket elérni.

1. Alap a napi energiabevitel - ez egyszerű nagyon, a bevitt energia legyen kevesebb, mint az elhasznált. Ez az alapelv - ha így elolvassuk, ezzel nem sokra megyünk. Attól még igaz. Amit ezen a téren személyre kell szabni és máshogy nem megy - az az, hogy az adott páciensnek mennyi a napi energiaszükséglete, mennyi a jelenleg bevitt napi energiamennyiség és ennél mennyivel kevesebbel indulunk a tetsúlycsökkentési program elején és hogyan adjusztáljuk ezt a mennyiséget a változások tükrében. Milyen az életmódja, aktív, inaktív, mozog-e rendszeresen, ha igen mit és mennyit, hogy járul ez hozzá a napi energiafelhasználásához.

2. Nem mindegy, hogy honnan indul a páciens, az egyénre szabott étrendhez ismernem kell a jelenlegi releváns adatait: testsúly, testmagasság, nem, életkor, testösszetétel, derékkörfogat, csípőkörfogat, vérkép stb.

3. Másként állítok össze egy étrendet, ha a betegnek már fennáll bármilyen (nem vélt, hanem valós, diagnosztizált) krónikus betegsége, akár táplálkozással összefüggő, akár attól független, a betegségének vannak-e szövődményei, szed-e rájuk gyógyszert, ha igen, mit és mennyit.

4. Kiegyensúlyozott tápanyagbevitel - makrotápanyag fókusszal. Azaz 50-55% szénhidrát, 15-20% fehérje, 30% zsír. Ez is alap, bár önmagában egy laikusnak nem sokat mond. Arról pedig főleg, nem, hogy a szénhidrát, a fehérje, a zsír milyen alapanyagokból származzon, pedig ez is nagyon fontos. Előnybe helyezendők az összetett szénhidrátok az egyszerű szénhidrátokkal szemben, a növényi eredetű zsiradékok az állati eredetűekkel szemben, a fehérje pedig, nem vegán étrend esetén legyen állati és növényi eredetű is. De abból a szempontból nagyon fontos alapelv, hogy nem a szénhidrát-mentes étrend a varázsút illetve, hogy nem szükséges szélsőségesen korlátozni a fogyasztható alapanyagokat, ételeket. Máshova kell helyezni a hangsúlyokat, az biztos.

5. Portion control, ahogy az angolszász szakirodalom jegyzi, azaz a mennyiségi, adag kontroll. Ezzel kapcsolatban találkozhatunk leggyakrabban azzal a tanáccsal, hogy együnk kevesebbet. Ühüm. De minél és mennyivel? Pedig nagyon fontos megtanítani a páciensnek az étrendjében az egyes étkezésekhez kapcsolódó mennyiségeket. Legyen az a reggeli szendvics mérete, a szendvicsbetétek mennyisége vagy a müzli, a tízórai és az uzsonna, az ebéd fogásainak száma, az adag nagysága stb.

6. Alapanyag ismeret. Melyek a (relatív) alacsony energiatartalmú alapanyagok pl. a zöldségek, a gyümölcsök, a zsírszegény húsrészek. Miért alapjai a zöldségek, gyümölcsök a tetsúlycsökkentő étrendnek? Mert (általában) alacsony energiatartalmúak, változatosak, magas, vízben nem oldódó élelmi rost tartalmuknak köszönhetően kiegyensúlyozottabb tápanyag felszívódást eredményeznek. Szintén ebből az okból választandók a teljes kirőlésű sütőipari termékek is - nem azért, mert alacsonyabb energiatartralmúak. A mennyiségi kontroll rájuk is vonatkozik, ld. 5. pont. A magas energiatartalmú szalámi-, kolbász-, májasfélék, szalonna, disznósajt helyett válasszuk az alacsonyabb energiatartalmú sonkaféléket, ezeknél ha jól elválasztható a zsíros rész, azt ne fogyasszuk el. Nyugodtan együnk belőlük kevesebbet, nem kell egy szendvicsbe 2-3 szelet sonka és még sajt is. Akár hiszitek, akár nem, egy fél szelet sonka is elég lehet. :) Jó szolgálatot tehetnek a “light” termékek az étrendben, ha valakit ettől a hideg ráz (ezt is szabad!), akkor a nem light termékek mennyiségének meghatározása.

7. Ételkészítési trükkök - azaz hogyan csökkenthetjük egy adott, általunk kedvelt étel energiatartalmát úgy, hogy sem extra képességekre, sem extra alapanyagokra ne legyen hozzá szükség. Ez legyen akár a sűrítési eljárások megváltoztatása (rántás, habarás helyett saját anyaggal való sűrítés, finomhabarásnál tejszín, tejföl helyett joghurt használata, akár a sűrítés elhagyása), akár a felhasznált zsiradék mennyiségének csökkentése - pl. 1 dl olaj helyett csak 1 evőkanál olaj használata, teflonserpenyő, grillező, gőzben főző, sütőzacskó alkalmazása. A testsúlycsökkentő étrendben pl. nem igazán van helye (max. icipici) a bő zsírban sült husiknak, zöldségeknek, krumplinak.

8. Megfelelő napi étkezési ritmus - 4-5-6x is akár. Erről is írtam már sokat, kiegyensúlyozottabb a tápanyagbevitel, egyenletesebb a szervezet terhelése, pozitív hatással van az anyagcserére, a vércukorszintre, jobban kontrollálható az éhségérzet, elkerülhetőek a farkaséhségből fakadó nagy energiatartalmú bekajálások. És nem, nem vagyok hajlandó elfogadni azt az érvet, hogy nincs időm reggelizni/tízóraizni/uzsonnázni.:) Plusz csakúgy mondom, hogy általában már akkor eredményt érünk el a páciensekkel, ha ezt az elepelvet sikerül beépíteni - fejbe és étrendbe egyaránt. :)

9. Az előző ponthoz kapcsolódik a nassolás elhagyása. Ha tudatosan osztjuk be a napi 4-6 étkezésünk számát, kevesebb igényünk lesz a “gyorsan bekapok valamit” falatokra, kevésbé dőlünk be a bolti vagy a metrókijárati kínálatnak. Nem tekintjük nassolásnak, pedig leginkább az, hogy ha a gyermekeink maradékát megesszük. Én sem szeretek ételt kidobni, úgyhogy igyekszem mindig inkább többször, kevesebbet tálalni a fiúknak, hogy kisebb legyen a maradék esélye, illetve igen, sajnos kidobom a kenyérhéjat, amit meghagynak.

10. Tudati kontroll - azaz mindig lebegjen (a reális) cél a szemünk előtt. A mindig nem azt jelenti, hogy nem tudunk másról sem beszélni :), hanem azt, hogy ha pl. sorban állunk a munkahelyi menzán, akkor bármennyire is csábító a somlói galuska, tudatosan lássuk, hogy arra miért nincs szüksége a szervezetünknek, ne tekintsük magunkat mártírnak, hogy nem ehetjük meg, hanem tekintsük magunkat okos embernek, aki tudja mit miért csinál. :)

11. Sok (1,5-2 l) és megfelelő minőségű folyadék - ami egyszerűen megfogalmazva a víz. :)

12. Rendszeres testsúlymérés - erről is írtam már bővebben. Nem rágörcsölve kell, de odafigyelve.

13. Rendszeres testmozgás - ebben sajnos nem vagyok hivatott szakértő, de érdemes konzultálni a környezetünkben fellelhető szakemberekkel és megtalálni az életmódunkba, illeszthető, életkörülményeinkhez leginkább alkalmazkodó aktivitási formát.

Nagyon fontos a hozzáállás, a motiváció. Közhely, de egyértelműen fejben dől el. A páciens helyett én lefogyni nem tudok. A motivációját erősíteni tudom, de ennek legjobb eszköze az elért eredmény. Jár-e lemondásokkal? Persze. És számtalan kompromisszummal. Le kell ülni a tükör elé és saját szemünkbe nézve tudatosítani kell, meg kell érteni, hogy a túlsúlyhoz az addigi életmódunk vezetett. Nem más. Egyértelmű képlet, hogy azt fenntartva nem fogjuk célunkat elérni.

Gyümölcsök - Kívánságbörze 4.

FB-s kívánságbörzére érkezett a kérdés: Mikor kell gyümölcsöt enni? "Rendes" étel után, előtte, éhgyomorra? Jó-e reggel azzal kezdeni? 

Az talán már az eddigiekből is kiderült itt a blogon, hogy én eléggé gyümölcspárti vagyok. Úgyhogy a rövid válaszom: mindig. :)

Miért fogyasszunk gyümölcsöt:
1) a vitamintartalom miatt (vízben oldódó ill. a száraztermésűeknél a zsírban oldódóak a jellemzőek)
2) az élelmi rost tartalmuk miatt (vízben oldódó és vízben nem oldódó élelmi rost tartalommal is rendelkeznek)
3) könnyen emészthetőségük miatt
4) antioxidáns tartalmuk miatt
5) a változatosság biztosítása érdekében mind alapanyagban, mind elkészítési módban
6) a könnyen elérhetőségük miatt
7) a könnyű kezelésük, felhasználásuk miatt
8) és nem utolsó sorban azért, mert finomak.
+1 - személyes adalékom még, hogy én spec. lenyűgözve állok (városi lányként mondom) a természet ajándékai előtt, ami nyilván így nyálasnak hangzik, de egyébként tényleg így gondolom.  

Amit mindenképpen javasolnék: kisétkezésekre mindig legyen gyümölcs. Akár magában, akár turmixként, gyümölcsjoghurtként (amiben tényleg van gyümölcs), gyümölcsléként, akár valami rágható (pl. keksz, puffasztott gabonaszelet, zsemle, kifli) kíséretében, vagy müzlibe keverve. Ebédre mehet gyümölcsleves, gyümölcsmártás, desszertnek friss gyümölcs vagy gyümölcssaláta. Reggelire is mehet kísérőként vagy a mülibe keverve, gyümölcsléként, ki hogy szereti, kívánja, kinek mire van ideje.

Olyan szempontból, hogy az étkezés időpontjhához viszonyítva mikor együnk gyümölcsöt, nincsenek konkrétumok. A magas savtartalmú gyümölcsök fokozhatják az étvágyat, ha épp erre van szükségünk, társaságban, alkoholos aperitif helyett, akkor ezt is lehet. Ha desszertként fogyasztjuk, akkor nyilván az étkezés végén (a magyar szokások szerint legalábbis), kisétkezésre önállóan. A reggelt is kezdhetjük ezzel, de arra készüljünk, hogy a savasabb gyümölcsöknek nem biztos, hogy örül a gyomrunk az éjszakai pihenés után, de ez is alkati kérdés.

Pár szóban a gyümölcsök emésztéséről. Mivel jellemző rájuk a magas víztartalom (kivéve száraztermésűek), könnyen emészthetőek. Jellemző tápanyaguk a szénhidrát, amelynek emésztése már a szájban, a nyálban található enzimeknek köszönhetően megkezdődik és folytatódik a béltraktuson át. A vízben nem oldódó élelmi rostokat nem emésztjük meg, ők ezzel a tulajdonságukkal járulnak hozzá bélrendszerünk egészséges működéséhez. Gyakran találkozom azzal a nézettel, hogy a gyümölcs erjedésnek indul a gyomorban - ezzel nem igazán tudok azonosulni, mivel sem az emésztőrendszer működésének egésze, sem a gyomor működése nem egy statikus folyamat, már ha egy folyamat lehet egyáltalán statikus. Egy normálisan funkcionáló emésztőrendszerben a haladás folyamatos, a szájon át való beviteltől (a mesterséges táplálás irányába most nem mennék el) a székletként való ürítésig, a bevitt étellel "mindig történik valami", nem pihen, nem nyugszik, nem áll és nem is erjed. Emésztődik, ahogy kell.  
 

Gyümölcsnap

Szakmai mazochizmusnak hívom azt, amikor pusztán szakmai érdeklődésből próbálok ki olyan trendi étkezési szokásokat, amelyeket egyébként nem tennék. Mostanában szoktam arra gondolni, hogy divatdiétákat is kipróbálok, csak hogy lássam mi történik velem, de ezekről mindig sikerült eddig lebeszélnem magam. Szintén szakmai mazochizmusból elolvasom a (könyvtárunkban elérhető) aktuális divatirányzati alapolvasmányokat, de ezek vagy megijesztenek vagy annyira felidegesítenek, hogy aztán inkább mégsem próbálom ki. Vagy annyira bonyolultak, hogy nem is értem normális életmenetet élő emberek hogy bírkóznak meg vele.

Mindenesetre egy egyszerűbb verzió a gyümölcsnap, ezt én is próbáltam még sok-sok évvel ezelőtt aztán a múlt héten is. Nem vagyok igazából ellene, inkább kicsit értetlen vagyok vele szemben, mert nem világos nekem a célja. Testsúlycsökkentésre nem alkalmas (mármint ha mondjuk heti egyszer tartunk gyümölcsnapot, nem akkor persze, ha heti hétszer), még a méregtelenítés szokott felmerülni indokként, de ezen a téren meg én úgy gondolom, hogy ha az ember szervezete egészségesen működik, akkor egészségesen működnek a méregtelenítő szervek, funkciók is, ha meg nem egészséges, akkor meg főleg ne kezdjen csak úgy gyümölcsnapozni.

Mindenesetre múlt héten belevágtam, arra voltam főleg kíváncsi, hogy mennyi energiát, tápanyagot viszek a szervezetembe egy ilyen nap során. Reggel ettem egy almát, délelőtt egy nagyobb almát és egy banánt, ebédre két banánt, egy almát és két dupla kivit (tudjátok, ami nem egy hanem mintha kettő összenőtt volna), uzsonnára almát, vacsorára két banánt. Ez összesen volt 981 kcal, 11 g fehérje (5%), 1 g zsír (1%) és 223 g szénhidrát (93%). Zárójelben az egyes tápanyagok arányai a bevitt energia mennyiségében. Látszik a fehérjehiány (normál étendben 15-20%-os az ajánlott arány), a zsír hiánya (30% az ajánlás) és a szénhidrát többlete (50-55% az ajánlás) (zárójelben jegyzem csak meg, hogy úgy lett ilyen magas a szénhidrát arány, hogy se kenyeret, se rizst, se tésztát, se krumplit nem ettünk). Hosszú távon biztos nem ajánlott étrend.

Önmagamat meglepve sokkal jobban bírtam a napot, régen emlékszem az esték már kínszenvedések voltak, de most simán ment, biztos a gyerekek miatt nem volt időm magammal foglalkozni. Őszintén szólva nem tapasztaltam (tudom, ez szubjektív) könnyedebbséget a nap során vagy másnap. Éhes, az voltam. Na meg persze eszméletlen sokat mentem a wcre. Lehet mondjuk, hogy ha heti rendszerességgel kiviteleznék egy ilyen napot, akkor jobban érezném az előnyeit. Az is lehet még, hogy ha tavasz végén, nyáron kezdenék egy gyümölcsnapba, akkor azért a rendelkezésre álló zöldségek-gyümölcsök skálája is szélesebb, könnyebb élvezetesebbé tenni egy ilyen napot. Ha még gyümölcslét is tudtam volna préselni, akkor meg főleg.

Összességében szakemberként nem ajánlanám direktbe senkinek, de ha mondjuk egy túlsúlyos személy azzal fordulna hozzám, hogy neki erre szüksége van, akkor nem beszélném le róla, ha neki ez plusz motivációt jelent. Ha kínlódást, akkor igen. Szintúgy, ha normál testalkatú az egyén és egészséges, akkor is zöld a lámpa. Mondjuk heti egyszer. Sovány pácienseknél azért már jobban körüljárnám a témát, a motivációt. A minap egy szakmai oldalon felmerült, hogy várandós nőnek engedélyezném-e. Mivel ennél többet nem tudtam a hölgyről, így nyilván nehéz eldönteni, de alapból azt gondolom, hogy ha valaki hozzám fordulna ezzel a kéréssel, akkor inkább lebeszélném. Ha túlsúlyos vagy a terhesség során szaladt meg a súlya, akkor is sokkal inkább más étrendi eszközökhöz folyamodnék és megpróbálnám megértetni vele, hogy neki is és a babának is szüksége van minden tápanyagra (gyümölcsnap esetén nyilvánvalóan a teljes értékű fehérje és a zsír, zsírban oldódó vitaminok bevitele nem kielégítő), ez az időszak nem alkalmas a kísérletezgetésre.

Pizza Graham-liszttel

Mindenkit bátorítanék, aki még nem fogott bele, hogy készítse el otthon a saját pizzatésztáját. Mi spec. nem vagyunk nagy pizzafogyasztók, de nyilván a gyerekek nagyon szeretik, és ha az ember rálel a megfelelő receptre, akkor kifejezetten az egyszerű ebéd/vacsora kategóriába tartozik. Amióta van megbízható receptünk, azóta gyakrabban készítünk mi is pizzát. Ráadásul azt teszünk rá, amit mi szeretnénk, olyan ízben, ahogy mi szeretjük, lehet kisebb, lehet nagyobb, tudjuk, hogy milyen a mártás rajta (nálam mondjuk csak a paradicsomos a menő, a tejszínes nem), mi választjuk ki a sajtot stb. Szerintem ezek fontos előnyök. Ja és persze a srácokat is be lehet vonni a tésztakészítésbe és a pizzadíszítésbe is. Én Dolce Vita pizzatésztáját szoktam készíteni (aminek most nem lelem a neten a receptjét, de ugyanaz, mint a focacciájánál), de csak ma, csak most megosztom veletek Brigitta kolléganőm tésztáját, amely tartalmaz Graham-lisztet is (Graham-liszt a Magyar Élelmiszerkönyvben: "A búzára jellemző színű, megközelítően teljes kiőrlésű, széles szemcseméret-tartományban tartalmaz lisztet, továbbá nagyobb szemcseméretű héjrészeket (GL 200 Azonosító szám: MÉ 2-61/1/6 )."

Pizza Graham-liszttel

Sokat próbálkoztam teljesőrlésű kelt tésztákkal: kenyérrel, kaláccsal, süteményekkel. Mindezek közben arra jutottam, hogy a teljesőrlésű gabonafélékből készült ételek kapcsán két pólus „nyújtja a tésztát”. Egyrészt a teljesőrlésű tészta egészséges, hiszen az egész gabonaszemet tartalmazza, annak teljes vitamin-, ásványi anyag és rosttartalmával, míg a finomított gabonából készült termékeknél a gabona külső része a gyártási technológia során elvész. A teljesőrlésű gabonafélékből származó lisztek, gabonaőrlemények számos táplálkozás-élettanilag kedvező hatással bírnak. A magasabb rosttartalom lassítja a szénhidrátok felszívódását a szervezetben, így lassabb, egyenletesebb vércukor emelkedést eredményez. Ugyanezen az elven a rostok - megemlíteném közülük a gabonaszem héj részében található béta-glükánt - csökkentik a vastagbélben a koleszterin felszívódását. A teljesőrlésű gabonatermékek rendszeres fogyasztásával igazoltan csökken a kettes típusú cukorbetegség, a szív-és érrendszeri betegségek és a béldaganatok előfordulása. Ennek fényében a teljes őrlésű gabonafélék népszerűsítését több népegészségügyi mozgalom is zászlajára tűzte. De kizárólagosan a teljesőrlésű gabonát népszerűsítő egészségügyi kampánnyal csak a finn Healthgrain mozgalomnál találkoztam.
Másrészt, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a teljesőrlésű gabonából készült kelt tészták sosem lesznek olyan könnyedek, így aztán ha túl sok vagy csak tisztán teljesőrlésű lisztet használunk, akkor keletkeznek azok a nehéz, kemény, tömött tészták, amit csak igen elhivatott egészségtudatos emberek képesek elfogyasztani…
Tehát, ha nem szeretnénk, hogy elmenjen családtagjaink, hozzánk látogató vendégeink kedve az általunk felkínált ételektől, törekedjünk kompromisszumos megoldásra: a lisztnek csak egy kisebb hányada legyen teljesőrlésű, a nagyobbik része maradhat finomliszt. Idővel, egyéni tűrőképességnek megfelelően növelhető a teljesőrlésű liszt mennyisége, egyéni meglátásom szerint maximum a lisztmennyiség feléig.
Végezetül a pizza egészségtudatos újragondolása könnyű feladat, hiszen az igazi olasz pizza vékony, nem az a tipikus magyaros magas kelt tészta.

Hozzávalók (4 adag (2 db nagyobb vagy 4 db kicsi pizza))
- 250 g finom liszt
- 150 g Graham-liszt
- 200 ml langyos víz
- 6 evőkanál olíva olaj
- 1 csomag szárított élesztő vagy fél kocka (25 g) friss élesztő
- 1 kávéskanál konyhasó

Elkészítés:
1. Hagyományos módon kelt tésztát készítünk (kevés kézmeleg langyos vízben felfuttatjuk az élesztőt, a liszteket és a konyhasót egy tálban összekeverjük, majd hozzáadjuk a liszthez a felfuttatott élesztőt, az olajat és a maradék vizet, jól kidolgozzuk – ezt a műveletet végezhetjük kézzel vagy gépi habverő dagasztó részével is. A tésztát konyharuhával letakarva vagy kelesztő tálban hagyva kelni hagyjuk. Akkor jó a tészta, ha kétszeresére-háromszorosára lyukacsos szerkezetűre dagad). Ha van kenyérsütőnk, kelesztő-programon is keleszthetjük a tésztát (ez esetben a fenti sorrendben rakjuk a gépbe a hozzávalókat).
2. Liszttel meghintett munkalapra téve sodrófával vékonyra nyújtjuk a 2 vagy 4 felé osztott pizzatésztát.
3. Sütőlapra téve rákenjük a mártást és ráhelyezzük a feltétet.
4. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt készre sütjük. (Ügyeljünk rá, hogy ne süssük túl, könnyen kiszárad! Abba hibába se essünk, hogy nagyon megpakoljuk feltéttel, különben elázik!)

Feltét variációk:

Paradicsomos mártás:
- 100 g paradicsomkonzerv
 - 2 gerezd fokhagyma
- 1 kávéskanál oregano
- 1 kávéskanál kakukkfű
- 1 kávéskanál rozmaring
A hozzávalókat egy tálban összekeverjük, a fokhagymát fokhagyma nyomón át belenyomjuk vagy apróra vágjuk, reszeljük. 

Sajtos feltét:
- paradicsomos mártás (ld. fent)
- 100 g Trappista sajt vagy vegyesen többféle sajt pl. Trappista, márványsajt, Edami, Ementali (energiaszegény étrendben light Trappista, mozzarella)

Sajtos-tonhalas-kukoricás feltét:
- paradicsomos mártás (ld. fent)
- 200 g tonhalkonzerv lecsepegtetve
- 1 citrom leve a tonhal lecsurgatásához
- 1 kisebb lila hagyma
- 40 g csemegekukorica
- 40 g Trappista sajt, energiaszegény étrendben light Trappista

Energia- és tápanyagtartalom a normál energiatartalmú/energiaszegény változat esetén (1 adag, azaz egy kicsi pizza vagy egy fél nagyobb):

Sajtos normál/Sajtos energiaszegény:
energia: 600 kcal/558 kcal
fehérje: 20 g/21 g
zsír: 24 g/19 g
szénhidrát: 73 g/74 g

Sajtos-tonhalas-kukoricás normál/Sajtos-tonhalas-kukoricás energiszegény:
energia: 685 kcal/664 kcal
fehérje: 29 g/29 g
zsír: 20 g/18 g
szénhidrát: 84 g/84 g