Ez a leggyakoribb kifogás, amit pácienseimtől kapok, ha a kihagyott tízórai vagy uzsonna kerül szóba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem kell mindig megvárni, hogy éhesek legyünk. Mint azt már többször írtam itt a blogon is, a kisétkezéseknek számos, fontos funkciója van: a napi ötszöri étkezés biztosítja az egyenletes, kiegyensúlyozott energia- és tápanyagbevitelt, segít megelőzni, hogy a főétkezésekkor farkaséhesen üljünk az asztalhoz és így a szükségesnél nagyobb adag ételt fogyasszunk, kitűnő lehetőségek a napi élelmi rost szükséglet biztosítására.
Az én életritmusomban is rövidebbek a délelőttök, mint a délutánok. Fél 8 felé reggelizem, dél körül ebédelek, azaz 4,5-5 óra telik el a két főétkezés között, vacsorázni fél 7 felé szoktam, azaz a délután akár két órával hosszabb főétkezések szempontjából. A tízórait akkor sem szoktam kihagyni, ha nem vagyok éhes, egy pohár joghurt, némi rostdús keksz vagy gyümölcs, délután is hasonló legfeljebb egy kicsit nagyobb mennyiségben, ha éhesebb vagyok. Ha valaki sok sok éven át rendszertelenül étkezett és naponta 2x evett, érthető, hogy a szervezete már hozzászokott ehhez és nem jelez a kihagyott étkezések időpontjában, hogy éhes. A tapasztalatom viszont az, hogy ha tudatosan, odafigyelve kialakítjuk a napi ötszöri étkezés ritmusát és eszünk tízórait és uzsonnát akkor is, ha nem vagyunk éhesek (ja, és természetesen nem nassolunk ezt-azt menetközben :), akkor 1-2 hónap alatt beáll a szervezetünk erre (a számára kedvezőbb) ritmusra és jelezni fog a kisétkezések idején is.
A lényeg, hogy vegyük át az uralmat rossz étkezési szokásaink felett, tudatosítsuk, hogy mire van szüksége a szervezetünknek és törjük meg régi, rossz beidegződéseinket egészségünk érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése