2013. május 30., csütörtök

Szakmai mazochizmus

Szubjektív poszt.
Csak hogy tudjátok.:)

Vannak pillanatok az életben, amikor kifejezetten örülök annak, hogy kívülről nem látszik, hogy dietetikus vagyok. Ilyenek pl. azok, amikor a BKV-n napi 2,5 órás rutinomat teljesítve különböző divatdiéták alapkönyveit olvasom. Akkor azért jó, hogy nem tudják rólam, hogy szakember vagyok, még félreértenék.

Nem tervezem lerántani most a leplet ezekről a diétákról, ehhez egyszerűen nincs elég energiám, azért 1-2 észrevételt megosztok most veletek.

Az utóbbi időszakban (jó fél év vagy még több) az alábbi diétákhoz kapcsolódó alapkönyveket olvastam el (ha bírtam idegekkel, volt némelyiknél, hogy a végén, amikor már csak önmagukat ismételték feladtam):

- pH csoda - Ha dióhéjban szeretném összefoglalni a lényegét, az annyi, hogy vegyél ki gyakorlatilag mindent az étrendedből és aztán toljál magadba mondjuk 30-40 féle étrendkiegészítőt, amelyek egy részét természetesen csak bizonyos brandből, csak bizonyos forgalmazótól lehet beszerezni. Naná. Emlékszem, 4 évvel ezelőtt itt a munkahelyemen ez volt a trendi, mindenki zöld lötyis palackokkal sétált. Őszintén szólva, ez volt nekem ebből a körből a legkeményebb.

- Paleolit - a paleolit diéta nálam a vörösposztó kategória, bár elolvasva a pH csodát, rá kellett döbbenjek, hogy azért vannak még lehetőségek.:) A paleolit diétát én egy nagy humbugnak tartom, nem a recepteket, nem az ételeket, hiszen azokban őszintén szólva szerintem semmi különös nincs, hanem az ideológiát mögötte...kifejezetten viccesnek tartom...

- Vércsoport diéta - itt az egyes vércsoportokhoz rendelik a fogyasztható és nem fogyasztható alapanyagok körét, ismeretlen besorolási paraméterek alapján (jó, jó ezt kutatta Dr. Adamo évtizedeken át...), megspékelve még egy ismeretlen módon meghatározható kiválasztó vagy nem kiválasztó tipizálással - ezt nem is értettem és most sem értem...

- Atkins diéta - a nagy klasszikus, szénhidrát megvonós...régi étrend, ma már azt hiszem egyáltalán nem trendi.

- Dukan diéta - ez viszont az egyik legújabb, szintén fehérje tápanyagarány növelésen alapul, őszintén szólva ebben semmi extrát nem találtam...

- Norbi Update - igazi hungarikum :), lehet szeretni, nem szeretni, amit én a Norbi-világból értékelendőnek tartok, hogy egyértelműen súlyt helyez a mozgásra, ami a többi divatdiétáknál egyáltalán nem jellemző, nem árul 1-1- csodaszert. Az alapanyagok update-besorolása (a nap melyik szakában fogyaszthatóak) számomra adhoc-nak tűnik, a ráépített brand meg a segítő szándék mellett nyilván üzleti célokat szolgál. Termékeik, amelyek közül egyet már górcső alá vettem, semmi olyan extra pozitív tulajdonsággal nem rendelkeznek, ami miatt kiemelendőek lennének más alapanyagok közül. A módszerre épített üzleti modellt nem kritizálom, hiszen van rá kereslet, nyilván akkor piaci rést tölt be, mindenkinek a magánügye mire költi a pénzét, update termékekre vagy csillivilli autóra.

- 90 napos diéta - ezt szintén nem is értem, főleg, hogy semmi, de semmi autentikus forrást nem leltem fel mögé, csak a neten vadászhatók le infók, azok nagy része is inkább blog és egyéni oldalak, nincs egy alapdokumentum, amely meghatározná az alapaelveket. Számomra ott borul az első pillanatban az egész rendszer, hogy létrehoz külön egy szénhidrát és egy keményítő napot - nem kell sokat kutakodni, hogy megtudjuk, a keményítő is szénhidrát. Aztán 90 nap - miért pont annyi? Utána mi fog történni a delikvenssel? Ennél a diétánál találkozom azzal a legtöbbször, hogy akkor ma (tavasz elején) újra elkezdem a 90 napost. Vajon hányszor egymásután?

A felsorolt diéták mindegyikében közös pontként azt találtam, hogy tartalmaznak ilyen-olyan tudományos igazságokat, féligazságokat, amelyre a laikusok szemében a hitelességet alapozzák. Aztán vagy továbbfejtik ezeket vagy csak úgy lógva hagyják. Nem tartom magam egy túlképzett szakembernek, nyilvánvaló, hogy mind biokémiai, mind élettani, mind belgyógyászati ismereteim alatta maradnak az orvosokénak, de még így is mindegyik könyvben, diétában vannak olyan alapvető tárgyi, terminológiai, összefüggésbeli tévedések, amelyek a kezdő szakembereknek is azonnal szemetszúrnak és alapjaiban teszik hiteltelenné a könyvek állításait és az ezekre épülő étrendi alapelveket. Közös továbbá bennük - és ezt viszont a saját gyakorlati munkám során nagyon figyelembe kell vennem -, hogy mindegyik fix szabályrendszerre épül: pl. melyek azok az alapanyagok, amelyek teljes tiltólistán vannak vagy, hogy a nap melyik szakában mit ehetünk. Nekem ezek túl rigorózus szabályok, hiszen a valóságban, a gyakorlatban szuper rugalmas étrendet lehet összeállítani a páciens igényeinek megfelelően, legyen cél csak a kiegyensúlyozott táplálkozás, a testsúlycsökkentés vagy egy betegség tüneteinek enyhítése. Viszont azt kell leszűrjem, hogy az emberek szeretik ezeket a rigorózus szabályokat. Azt szeretik, ha valami fekete vagy fehér. Egyszerű. Nem rugalmas.
Az emberek nekivágnak egy diétának, ha nem működik, akkor egy újabbnak. Szűkebb, tágabb körű, valaha fogyni vágyó ismerőseim, pácienseim között nincs SENKI, aki a fentiek közül csak egyfélét próbált volna ki. Ha beszélgetek velük, 2-3 biztos szerepelt a múltjukban. Ha nem sikerült (tartós) eredményt elérni, a faramuci étrendeket hosszútávon megtartani, akkor elkönyvelték jó esetben, hogy a módszer nekik nem való, rosszabb esetben magukat okolták, hogy nem voltak elég kitartóak, elég motiváltak, elég erősek.
Amiért ideig óráig mégis működnek ezek az étrendek az az (végülis ez pozitívum), hogy elérik, a páciens elkezd odafigyelni arra, amit eszik (sőt, akár a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot alakít ki a konyhájával a főzéssel, sütéssel). Ezt saját gyakorlatomban is tapasztalom, hogy pusztán az a tény, hogy odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, hogy átvesszük a kontrollt szokásaink felett, hogy rendszeressé válnak az étkezéseink már önmagában eredményeket hordoz. Súlycsökkentésben, közérzetben egyaránt. A fenti étrendek mindegyikére jellemző, hogy az egyszerű szénhidrátok (cukor, csoki, édesség stb.) megvonását propagálják. Nyilvánvaló, hogy ha valaki kakaóscsigán, pizzán, kólán, croissanton, ice-teán, fehér kenyeres, zsemlés szendvicseken, nassokon, kontorollálatlan étel-adagokon, pár-falatot-bekapok-most módon él, annál ezen alapanyagok, szokások elhagyása súlycsökkentéshez, jobb kedélyhez vezet. Ez a jelenség, azonban nem a fenti diéták nóvuma, ezt a kiegyensúlyozott táplálkozási, fogyókúra alapelvek között is megtaláljuk, a háttér ideológia, fals körítések, szükségtelen korlátozások nélkül.

Röviden összefoglalva: személy szerint felesleges kiadásnak tartom a fenti könyvekre költött összeget (én könyvtárból vettem ki őket :), megalapozatlannak tartom az étrendjeik alapjául szolgáló elveket, szükségtelennek a bennük meghatározott korlátokat. Természetesen ettől függetlenül minden cselekvőképes felnőtt szíve joga a fentiekkel való próbálkozás, de ha lehet, inkább forduljunk szakemberhez problémáinkkal.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fordításokban, szerkesztésben is rengeteg a hiányosság, a hiba, hogy a könyvek a populáris stílusnak megfelelően ugyanazt a tartalmat ismétlik a könyv során 5-6x és ezt nagyon fárasztó és unalmas olvasni. Az amerikai kiadványok nincsenek a hazai körülményekre szabva sem egészségügyi ellátás, sem alapanyag, sem étrendkiegészítő terén és ettől ezek hazai gyakorlati alkalmazhatósága igencsak kétséges.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...