Disznóvágás

Barátaim jóvoltából február közepén, a tél elvileg leghidegebb napján, hivatalos voltam egy disznóvágásra. Mivel városi gyerek vagyok, egy dunántúli város lakótelepén cseperedtem, városi nagyszülőkkel, az én életemből az állattartás teljesen kimaradt. Ezzel együtt életemben eddig két disznóvágáson vettem részt, az első egy VIII. kerületi bérház udvarán zajlott, egyetemista voltam, sokra nem emlékszem, gondolom akkor még főleg a pálinka része érdekelt az eseménynek.

Most viszont igazi, emberi és szakmai alapú érdeklődés vezérelt, úgyhogy nagyon izgatottan vártam a szombatot. (Na nem mintha nem lennének éppen mostanában felbukkanó etikai (nem egészségi) ellenérzéseim a hús-fogyasztással kapcsolatban...) Így is lett, hajnali fél 5-ös keléssel indultunk, reggel 8-kor találkoztam én a már elpusztult állattal (őt szakember ölte le). Teljes laikusként egy célom volt, minél többet látni és minél kevesebbet láb alatt lenni, és segíteni ott, ahol tudok - leginkább a pakolás-mosogatás alprojektekben és természetesen a kóstolásban.

Fél8kor már friss lángost reggeliztünk forralt borral, mivel én bevállaltam a sofőr szerepét, én pont nem, de a többiek már túl voltak eddigre az első lélekébresztő körökön. (Az én bónuszom a házilag készített citromfű-menta szörp volt, ami nagyon finom volt és az idén én is fogok készíteni, az már biztos.)

Amikor megérkezett az állat, beindult az estig tartó, megszakítás nélküli munka. Számomra lenyűgöző volt látni a házigazdát, azaz a projekt-menedzsert, egy felesleges mozdulat nem volt. Készült minden, ami kell ilyenkor: hatalmas fazék húsleves, sült pecsenye, sült máj ebédre, elképesztő méretű fazék töltöttkáposzta (amibe a Mama már a befűszerezett kolbászhúst töltötte, valami isteni volt), töpörtyű. A későbbiekre disznósajt, kolbász, májas-, véres hurka, abált szalonna és én még nem is tudom mi. 11-en dolgoztunk, a rutinosabbak persze többet, mint a városi gyerekek. Kint az udvaron egész nap gőzölgött az abáló (ilyet se láttam még), sercegett a töpörtyű, benn darált a daráló, töltött a töltő, a tűzhelyeken főtt a leves és a töltöttkáposzta, a sütőben sült a pecsenye. Megkóstoltuk a friss kolbászt és hurkákat is sütve (jó lett), csipegettünk a töpörtyűből, jóféle házi hordós savanyúsággal (én is ilyet akarok!). Este fél 7-re lett kész minden (bár a háziaknak még biztos akadt ezt követően is pakolnivalójuk). Abszolút hulla fáradtak voltunk azt hiszem mindannyian. 

Ez a bejegyzés nem a ZöldKampány része. :)

Kész a friss lángos reggelire

Isteni húsleves

Pecsenyének

 

Igazi sparhelten a töltött káposzta - a jobb oldali sárga fazéknyi

Abált szalonna

Kolbászhús

Kolbász töltés (gyerekkoromban én böködtem :)

Kész kolbász

Májas hurkának

  

Véres hurkának

Hurkák kész

Disznósajt présel

Töpörtyű sül

Fogyókúra-program

Március végén-április elején indítjuk el Nagykovácsiban a Ramm Gymmel közösen 8 hetes fogyókúrás programunkat. A program lényege természetesen a testsúlycsökkentés, étrendi és testmozgási elemekkel. A csomag része a 8 hetes program során heti kétszeri edzési lehetőség a Ramm Gym bármely óráján, csoportos és egyéni tanácsadás testsúlycsökkentés témában - dietetikussal.

Ez lesz az államvizsga utáni első nagyobb projektem, legszívesebben már csak ezzel foglalkoznék, tele vagyok ötletekkel szokás szerint - de még visszatartom az agyam, amíg bírom. :)

Mr. Auguszt

Egy igazi kincsre tettem szert a minap az FB-n keresztül (imádom az internetet, mondtam már?:). Egy újabb kis gyerekszakácskönyv, mégpedig az Auguszt cukrászda gondozásában. A cukrászdáról gondolom sokat nem kell mesélni, patinás, 150 éves családi múlttal. A könyv címe: My First Pastry Book - azaz ráadásul angolul van (bár azóta kiderült, hogy van magyar nyelvű változata is, érdekes, ha nem jön szembe, nem tudom mikor hallottam volna róla). Annak épp külön örülök, hogy angolul van, nagyfiam úgyis épp tanulja a nyelvet, akár együtt is dolgozhatunk belőle, és az én ételkészítési szókincsemet sem árt bővíteni.

A könyvben összesen 20 recept található, az évszakokhoz rendelve. Tekintettel arra, hogy ez egy kis cukrászkönyv - ezek bizony sütemények, édes italok receptjei. A könyv tavaszi receptekkel indul, mindjárt a bodzaszörppel nyit. Nyáron készíthetünk belőle gyümölcsös tejberizst és sárgabarack-lekvárt, ősszel almáspitét és spenótoskosárkákat, télen pedig mézeskalácsot és szerencse-sütit.


A könyv illusztrációja hangulatos, a kerettörténetet pedig Vilma Vanilla, a cukrászdában leskelődő tündér adja. Biztosan ki fogjuk próbálni a recepteket, ha eljön a tavaszi-nyári szezon.

Zeller-cukkini-szója-gyömbér

Vettem cukkinit, mert szoktam, koncepció nélkül is. Aztán amikor már kezdett neccessé válni, hogy ha még hagyom, akkor abból kuka lesz, idő és kreativitás hiányában gondoltam lesz fokhagymás cukkini, finom is, szeretem is, gyorsan készen van. A hűtőben viszont még találtam némi utolsó pillanatos zellerszárat (angolzeller/halványító zeller), gondoltam akkor még azt is hozzá. A zellerszárat viszont szoktam szójaszósszal is fogyasztani, gondoltam most is, akkor kicsit variálunk.

Hozzávalók (2 adag):
1 db közepes cukkini
3-4 zellerszár
étolaj, szezámolaj
szójaszósz, őrölt gyömbér ízlés szerint, 1 gerezd fokhagyma

A cukkinit megmostam, végeit levágtam, majd zöldséghámozóval hosszában vékony szeleteket metszettem belőle, amíg elfogyott. A zellerszár végét levágtam, a szárakat megmostam, kis darabokra szeleteltem. Serpenyőben kevés olajat hevítettem, hozzáadtam a zöldségeket, a fűszereket és pár csepp szezámolajat. Fedő nélkül pároltam az ételt, ügyelve, hogy inkább piruljon, mint saját levében párolódjon. Egyszerű, gyors és szerintem nagyon finom. :)

Tápanyagtartalmat sajnos nem számoltam, kimerült az elem a mérlegben, nem tudtam méricskélni. :)

Egy falat zöldség

Zöldség, zöldség, zöldség – miért is fontos ez, ha valakinek még nem lenne világos. Vitamin, ásványi anyag, élelmi rost, jófajta szénhidrát, nyersen fogyasztva jót tesz a fogaknak, színes, illatos, vidám, változatos, sokízű és rendkívül széleskörűen felhasználható. A zöldségfélék a boltokban könnyen hozzáférhetőek, szezonban normális áron beszerezhetőek.

Mindezekről a becce kölke tudomást sem vesz és esze ágában sincs zöldséget enni. 

Mivel próbálkozzunk?

1)      Mindenekelőtt legyen otthon zöldség. Mindig.

2)      Együnk zöldséget magunk is. Hiszen ha látja a gyermek, hogy anyának, apának nem menő a zöldség, nehezebb lesz meggyőzni, főleg, ha mosolyogva kell példaként beleharapni a nyers céklába.

     3)    Vásároljunk együtt a gyermekkel. Persze macera meg persze csúnyán néz ránk a boltos, de ez van, ilyenek ők. Megnézik, megfogják, néha bele is harapnak. Menjünk ki a piacra, ha mázlink van, a termőföldre. Az a rész szerintem mindennél többet ér, hogy látják a növényt, a terméseket különböző helyzetben (föld fölött, száron, gyökérgumóként), különböző érési stádiumban, különféle színváltozatokban. Szükség esetén megkockáztatva a csőszt, hagyjuk, hogy leszedje, hogy megízlelje, akár az éretlen változatot is. Így tanul, így rögzül.

4)      Ha lehetőségünk van rá, termesszünk együtt. Akár kertben, akár balkonon. Ha nem is érünk el fantasztikus terméshozamokat, a növényt látni fejlődni, gondozni segít a megismerésben.

5)      Készítsük együtt az ételt. Daraboljuk együtt a zöldséget a leveshez, ha kóstolni szeretne, kóstoljon. Ha már elég nagy hozzá, adjuk a kezébe a zöldséghámozót, esetleg a kést (ne hagyjuk felügyelet nélkül!), a reszelőt, pucoljunk együtt borsót, babot.

6)      Változatosság alapanyagban és elkészítési módban. Az én nagyobbik fiam például nem eszi meg a főtt, párolt sárgarépát, ellenben nyersen nagyon szívesen elrágcsálja. Az itthoni, paprikásan készített zöldborsófőzeléket nem szereti (kivéve, ha véletlenül megeszi), az iskolai fehér rántásosat (saját állítása szerint) elfogyasztja. Nem harap bele a kígyóuborkába, de egy szendvicsbe, vékonyan szeletelve simán megeszi. Nem szereti a zöldpaprikát, de szívesen ropogtatja a piros kápiát vagy kaliforniait. Nem érdekli a káposzta, de a savanyú káposztát elcsipegeti.

7)      Készítsünk sok zöldséges ételt. Vannak olyan ételek, amelyek együtt tartalmazzák a zöldséget és a húst. Lehet ilyen egy sűrű tárkonyos raguleves, egy temesvári csirkemellszelet zöldbabbal, egy padlizsános-csirkés-tejszínes mártás tészta vagy rizs mellé. Próbáljuk meg rávenni a gyermeket, hogy ne az összes zöldséget piszkálja ki a tányérjából, hanem egyet-egyet kapjon is be.

8)      Ha valamit szeret (pl. paradicsom), azt adjuk gyakran (lehetőségeinkhez mérten persze).

9)      Hagyjuk őket játszani is. Nálunk a gyurmakészlet sztenderd része némi csicseriborsó és sárgaborsó. Ma is beterítette vele a kicsi a lakást, de megbirkóztam vele.

10)  A minap megkeresett egy hölgy válogatós kislánya miatt. Azt javasoltam, hogy beszélje meg a kislánnyal (5 éves), hogy minden héten megkóstol egy új zöldséget (vagy az ő esetében gyümölcsöt, húsfélét, tejterméket is). Rajzoljuk le a gyerekkel együtt, akasszuk ki látható helyre, válassza meg ő, hogy melyik legyen ez az új zöldség, és mi készítsük el neki. Nyugodt időpontot válasszunk a kóstolásra, a reggeli rohanás vagy az esti fáradt időszak nem biztos, hogy jó választás. Túlzottan ne erőltessük, de a kóstolás azért legyen kóstolás, ne csak nyalogatás. Ha sikerrel járunk, dicsérjük meg nagyon. Ha valami látványosan tetszik neki, vegyük be az étrendbe. Sose kényszerítsük, gyakran próbálkozzunk.

11)  Kitartás.

12)  Türelem.

13)  Kínáljuk. Próbálkozzunk. Sose adjuk fel.

Egy falat zöldség pontosan egy falattal több, mint a nulla falat zöldség. :)

Zöldbabos burgonyasaláta

Mondhatnám, hogy a ZöldKampány nevében, mondom is, bár azért kicsit megbolondítottam némi füstölt kacsamell kockákkal.
Még a nyáron vettem a Fény utcai piacon ceruzababot, kisebb adagokban lefagyasztottam. Önmagában én sajnos nem nagyon szeretem, hagyományos levesnek, főzeléknek sem, mindig vadászom, hogyan is fogyaszthatnám el.
A NoSalty.hu-n találtam rá a téli zöldbabos burgonyasalátára, amit a rendelkezésre álló hozzávalóknak és a saját ízlésemnek megfelelően picit átalakítottam. Mit ne mondjak, nagyon jó lett.

Hozzávalók (1 adag):
150 g burgonya
150 g ceruzabab
10 g füstölt kacsamell, apró kockákra vágva
30 g lilahagyma
10 g olívaolaj

A burgonyát sós vízben megfőztem, karikákra vágtam. Az olajon a kacsamell kockákat és a vékony félfőre (félkarikákra) vágott lilahagymával átpirítottam, majd hozzáadtam a 2 cm-s darabokra vágott zöldbabot. Sóztam, borsoztam, kevés chili paprikát is hozzáadtam. Pároltam-pirítottam, amíg a zöldbabok kicsit megpuhultak, de még roppanósak maradtak. Ekkor összekevertem a főtt burgonya karikákkal és villámgyorsan mind megettem.

Tápanyagtartalom (1 adag):
energia: 320 kcal
fehérje: 10 g
zsír: 11 g
szénhidrát: 43 g

Tejfehérje/tejcukor

Tejfehérje/tejcukor, allergia és érzékenység - gyermekkorban.

Olvassátok kolléganőm, Szálka Brigitta dietetikus írását a témában.

TEJFEHÉRJE- (VAGY TEHÉNTEJ-) ALLERGIA, TEJCUKOR-ÉRZÉKENYSÉG (LAKTÓZINTOLERANCIA) CSECSEMŐ- ÉS GYERMEKKORBAN

Szándékosan írok egy cím alatt e két betegségről, mégpedig azért, mert a köztudatban nem váltak ketté. Azonban egyetlen dolog biztosan igaz mindkét betegségre: csecsemő- és gyermekkorban, ha nem kezdik el idejében kezelni, mindkettő hiányállapothoz vezet, illetve fejlődésben, növekedésben való visszamaradást okozhat.

Még mielőtt belefognék, szeretném leszögezni, hogy a cikk olvasatán, vagy a tünetek ismeretében önszántából senki se kezdjen el diétázni, gyermekét diétáztatni. Ahogy az alább látszani fog, mind a (tehén)tejfehérje-allergia, mind a tejcukor-érzékenység komoly éterendi változtatásokat igényel, így a diétás kezelés megkezdését az orvosi diagnózis felállítása előzze meg! Indokolt ez azért is, mert az érintetteknek mellőzniük kell nagyon sok, táplálkozás-élettanilag értékes nyersanyagot, így a szakszerűtlenül összeállított étrend hiányállapothoz vezethet.

A tehéntej-allergia

A tehéntej-allergia a gyermekkori táplálékallergiák közül a leggyakoribb. Kialakulásában több tényező is szerepet jásztik, ilyen:

• az anyatej túl korai elhagyása;
• „a családi örökség”, ezt nevezik szaknyelven atópiás alkatnak;
• a környezeti tényezők és
• nem utolsó sorban azok, az élelmiszeripar által feldolgozott nyersanyagok, élelmiszerek rendszeres fogyasztása, amelyek rejtett formában tartalmazzák a tejfehérjét (pl. pékáruk, konzervek, kész zöldségkeverékek, panírozott termékek, felvágottak, édességek, kész fűszerkeverékek, ízesítőszerek stb.).

A tehéntej-allergia lényege, hogy a szervezet idegennek tekinti a tej fehérjéinek valamelyikét és kórosan reagál rá. A betegség tünetei rendkívül széles skálán mozognak, előfordulhatnak kiütések, légzőszervi tünetek, gyakoriak a különböző gyomor-, bélrendszeri panaszok: hascsikarás, hányás, hasmenés. Az idejében fel nem ismert, kezeletlen esetek testi és szellemi fejlődésben való visszamaradáshoz vezethetnek.

Étrendi kezelés

A diétás kezelés az úgynevezett eliminációs diétán alapul, ami azt jelenti, hogy a tehéntejet és származékait teljesen ki kell zárni az étrendből. Így nem fogyasztható: tehéntej, tejpor, tejsavó(por), joghurt, kefir, túró, tejföl, sajt, tejszín, vaj, tej alapú margarin. Még nehezebbé teszi az étrend követését, hogy tiltottak a fenti nyersanyagokat (akár rejtett formában) tartalmazó élelmiszeripari termékek és készételek is. Az ún. keresztallergia elkerülése végett mellőzni kell a borjú- és marhahús, és a kecske-, juhtejfogyasztást is. A keresztreakció azt jelenti, hogy az emberi szervezet az allergénhez hasonló tejfehérjéket is idegennek tartja, és ugyanúgy allergiás módon reagál rá.

Ha még anyatejes csecsemőnél fordul elő tejallergia, a cél az, hogy a táplálás során lehetőleg minél több anyatejet kapjon, hiszen az anyatej védőanyagai átjutnak a babába. A szoptató anyának ki kell zárnia étrendjéből a tehéntejet és származékait, mivel a tehéntej allergénjei kiválasztódnak az anyatejbe. Az édesanyánál ügyelni kell arra, hogy a tejtermékek kizárása után, pótolni tudja – a szoptatás következtében amúgy is megnövekedett – kalciumszükségletét. Ezt orvosával és dietetikusával egyeztetve természetes úton magas kalciumtartalmú élelmiszerekkel és kalciummal dúsított élelmiszerekkel tudja elérni, illetve amennyiben szükséges, étrend-kiegészítőkkel.

Ha az anyatejes táplálás nem lehetséges, nagymértékben (extenzíven) hidrolizált anyatejpótló tápszerrel kell helyettesíteni.

A legújabb ajánlások szerint a hozzátáplálás elkezdésével allergiás gyermekek esetén sem szabad várni. Legkorábban négy hónapos korban lehet elkezdeni (tápszeres babáknál), legkésőbb pedig fél éves korban el kell kezdeni (anyatejes babáknál), méghozzá ugyanúgy, mint az egészséges gyermekeknél: a zöldség- és gyümölcslevek, majd pépek bevezetésével. Ugyanekkor kezdődik a gabonafélékkel való ismerkedés is, ideértve a gluténtartalmú gabonaféléket (búza, árpa, rozs, zab).

Gyermekkorban – csakúgy, mint felnőttkorban – a tejet kalciummal dúsított zabitallal vagy rizsitallal pótolhatjuk, a tejfölt, tejszínt pedig zabkrémmel vagy rizskrémmel helyettesíthetjük. Mind a rizsital, mind a rizskrém édeskés ízű, ezért inkább édeskés ízű ételekhez adjuk (pl: müzli rizsitallal, sütőtökkrém leves).

Végezetül egy jó hír a gyermekkorban jelentkező tejfehérje-allergiával kapcsolatban: a megfelelően betartott diétával ezt az allergiát a gyermekek egy része „elnövi”.

Tejcukor-érzékenység

A betegség lényege, hogy a tejcukrot (laktózt) bontó enzim, a laktáz teljesen hiányzik, vagy kisebb mértékben termelődik. Ritkábban fordul elő veleszületetten, ilyenkor teljes enzimhiányról van szó, a csecsemő még az anyatejet sem képes megemészteni. Gyakoribb, hogy valaki betegség (fertőzés, cöliákia) következményeként lesz tejcukor-érzékeny, előfordulhat, hogy csak átmeneti jelleggel.

A tejcukor-érzékenység tünetei úgyszintén változatosak: lehetnek a bőrtünetek, legjellemzőbb a puffadás és a hasmenés.

Étrendi kezelése

Diétás kezelését tekintve jóval egyszerűbb, mint a tejfehérje allergia. Ebben az étrendben is mellőzendők a tej, és tejtermékek, de a laktózmentes tej és tejtermékek biztonsággal fogyaszthatók. Lényeges, hogy a laktózmentes tej és tejtermékek rendszeres és megfelelő mennyiségű fogyasztása által biztosítható a fejlődő szervezet számára adekvát kalciummennyiség. A növényi eredetű (rizsital, zabital, kókuszital, mandulatej) fogyasztása nem elsődleges a laktózintolerancia étrendjében, egyrészt jelentősen drágábbak, mint a laktózmentes tejterméketek, másrészt csak dúsított formájukban tartalmaznak elegendő kalciumot, fehérjetartalmuk biológiai értéke kisebb.

A tejcukor-érzékenyek egy része jól tolerálja a kevesebb laktózt tartalmazó tejtermékeket: joghurtot, kefirt, keményebb sajtokat. A még tolerálható tejcukor mennyiséget nevezik egyéni toleranciaszintnek. Így a laktózérzékenyek egy része, egyéni tapasztalat szerint, kellő odafigyeléssel ezekből a nyersanyagokból is válogathat.

Információ

Mindkét diéta betartásának kulcsa, hogy az érintettekhez eljussanak azok az információk, melyek alapján el tudják dönteni, hogy mely élelmiszerek fogyasztása veszélytelen. Hiteles információt szolgáltat a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank (http://www.taplalekallergia.hu/) honlapja és évente frissülő kiadványai, a vonatkozó civil szervezetek pl: Laktóz Érzékenyek Társasága http://laktozerzekeny.org/. Érdemes az élelmiszeripari cégek honlapjait is figyelemmel kísérni, ma már egyre gyakrabban feltüntetik az allergén információkat úgynevezett allergén listák formájában.

Összeállította: Szálka Brigitta, dietetikus

Bodzabogyó lekvár

Tudom, nem teljesen jó az időzítésem, de mégis. :) 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szép nagy bodzabokor van a kertünkben (igaz, minden nyáron kicsit küzdenem kell a családfővel az életbenmaradásáért, túl sok árnyékot vet a málnára :). Ráadásul mi egy zsákfalu zsákutcájában lakunk, a bokor is a kert zsákvégében van, szóval ideális a virágszedésre. Készítettem is az elmúlt 2 évben bodzaszörpöt, az elmúlt nyáron azonban sok virágot nem szedtem már le és ott sötétlettek a gyönyörű bodzabogyó-tárcsák a magasban. Egy nap aztán bevillant, hogy hiszen ezek a bogyók is fogyaszthatóak, ráadásul magas antioxidáns tartalmúak, biztos lehet belőlük lekvárt készíteni (fekete bodza a wikin). Megkezdődött a receptvadászat. Most kicsit izé leszek, mert nem tudom már, hogy végülis mely recept alapján készítettem el a lekvárt, kicsit macerás volt persze, lebogyózni, passzírozni, de a lekvárfőzés már csak ilyen. Lett is szép sötét lekvár, az én ízlésemnek kicsit édes, karakter nélküli.

Volt a nyáron.

De mostanra úgy összeértek az ízek, hogy csak úgy zúdul a számba az intenzív bodzaíz, hihetetlen érzés így a -20 fokban. 

Idén már előre fogok recepteket vadászni és sokat fogok készíteni belőle. :) Biztos vagyok benne, hogy lehet szezonban mártást is készíteni finom húsok mellé. :) Alig várom.

ZöldKampány

Fb-n keresztül jutott el hozzám a hír, hogy KicsiVú nevű gasztroblogger hölgy ZöldKampányt hirdet, aminek lényege, hogy fogyasszunk minél több zöldséget, minél változatosabban. Ez ugye ismerősen hangzik, teljes mértékben egybevág újévi terveimmel, így nagyon megörültem a hírnek. (Le is támadtam KicsiVút.:)


Jó dietetikusként írhatnék arról, hogy miért kell soksoksok zöldséget és gyümölcsöt ennünk (fogok is még sokat írni erről :), most inkább leírom, hogy én miért eszem sok zöldséget.


Először is, mert mázlim van - mindig is szerettem a zöldségeket. Gyerekként is. Frissen paradicsom forever, retek, paprika simán, főzeléket gyak. bármikor, bárhol. Szóval az alap adott volt, nem volt mit erőltetni.
Aztán ahogy elkezdtem jobban belemerülni az ételkészítés örömeibe, mint önálló háztartást vezető nő, majd mint anya, majd mint dietetikus (és egyébként élelmezésvezető (tényleg, erről még nem is írtam, majd kell :)) -tanonc, kerestem az újat. Alapanyagban, ízben és technológiában. És tanultam mellé persze a sok okosságot.
Harmadik fő impulzus volt, hogy kertes házba költöztünk. Na nem mintha túl sikeres zöldségtermesztési projekteken lennénk túl, akadt 1-2 lelkes növény, ami árnyas-hűs kertünkben megtermett, de még több, ami nem. :) Ez nem jelenti azt persze, hogy feladom. :) Gyümölcsben viszont nagyon jók vagyunk, ez meg persze főleg nem rajtunk múlik. Hanem - és ez a lényeg - a természeten. A természeten, ami adja nekünk ezeket a csodálatos terméseket, leveleket, gyökereket, gumókat. Kimegyek, leszedem, megeszem. Színes, roppanós, friss, nyersen, elkészítve, lefagyasztom télire. Lekvárazom, chutneyzom, reszelem, darabolom, főzöm gőzben, párolom, megsütöm. Fehér-piros-lila-sárga-zöld-édes-keserű-csípős. Jó esetben mindezt egy szem kis magocskából - engem simán lenyűgöz. Ránézek és meg akarom enni. :)


De elég az ömlengésből, egyetek sok zöldséget idén (is). :)


ZöldKampányra fel!


(Kép forrása: Kicsi Vú)

Syncumart szedő betegek étrendje

Tegnapi hír nem hír, de mégis. :)
Tegnap, a Nutrilab.hu megkeresésére egy újabb vendégírásom került ki a világba: étrendi ajánlások Syncumart szedő betegeknek.
Kis lélegzetű írások ezek, mégis nagyon tanulságosak számomra szakmailag. Pótolhatatlanok.
Ebben az esetben például nagyon érdekes volt, hogy az érdeklődő beteg azt az utasítást kapta kezelőorvosától, hogy semmiféle zöldséget-gyümölcsöt nem ehet (dióhéjban: Syncumar - trombózis hajlam esetén adott gyógyszer - K-vitamin felszívódást befolyásolja - a túl sok bevitt K-vitamin befolyásolja a Syncumar hatását - K vitamin zöldségekben, gyümölcsökben van főleg). Ráadásul ez a beteg spec. szereti a zöldséget és gyümölcsöt és nagyon szenved, plusz felugrott rá 20 kg az étrend miatt (is). Eszem ágában sincs senkinek a kezelőorvosával szembemenni, főleg így ismeretlenül és diplomátlanul, de szívesen dolgozom (-nék) együtt háziorvosokkal. Mert ha utánaolvas az ember, akárcsak laikusként, rögtön akad 1-1 cikk, amelyek azért felsorolnak 1-2 zöldéget, gyümölcsöt, amit lelkiismeretfurdalás nélkül fogyaszthat a beteg, némelyeket pedig odafigyelve. Ha az orvos ismeri a beteg étrendjét, máris lehet kompromisszumot találni, hogy a betegnek ne kelljen a szükségesnél többet szenvednie.
A másik tanulsága ennek a cikknek, hogy milyen kevés forrás van (legalábbis magyarul) az élelmiszerek K-vitamin tartalmáról. Alapművünk, a Tápanyagtáblázat semmi infot nem tartalmaz a témában - ezt naaagy megdöbbenéssel vettem tudomásul. Nekiálltam a netet vadászni, kedves kolléganő ajánlásán keresztül jutottam el az United States Department of Agriculture (kvázi mezőgazd. min.) adatbázisához, ahol élelmiszerenként böngészhettem a K-vitamin tartalmakat (az adatbázis egyébként szerintem fantasztikus!). Így kicsit legalább meg voltam mentve, bár sajnos ezek az adatok gyakran nem voltak összhangban a magyar fellelhető adatokkal.
Mindenesetre megszületett a cikk, remélem olvasói hasznára lesz.:)

Iskolabál

Szombaton bál volt az iskolában. Kicsit kattogtam rajta, majd beláttam, hogy ez egy kiváló lehetőség a Tanoda helyi megerősítésére, úgyhogy felajánlottam egy kis delikát csomagot és egy dietetikai tanácsadás kupont a tombola nyeremények sorába. :)

A csomag tartalma lett végül (fontos volt, hogy azért ne kelljen sokat dolgozni rajta, mivel időben nem állok jól, fontos volt, hogy sk legyen mindegyik és fontos volt, hogy ne legyen romlandó, mivel két nappal előbb bevittem az iskolába):

- Ropogós zabpehely

- Narancslekvár

- Lilahagymalekvár

- Eper-bodza lekvár (még a nyáron készítettem)

- Zabpelyhes keksz (Manókonyhából)

- Csokis keksz (kicsit átdolgozva). 

Remélem ízleni fog a nyertesnek és izgatottan várom a kupon nyertesének jelentkezését. :)

Édes(-csípős) cékla

Az elmúlt 1-2 hét egyértelmű favoritja ez a recept, amit Chili és Vaníliánál találtam egy ajánlás alapján. Az étel tökéletesen illeszkedik zöldség-fokozási terveimbe. Eddig kétszer készítettem el, sajnos egyszer sem csípősen. Az első alkalommal elfelejtettem beletenni a chilit (ami nem volt baj, mivel a 2,5 évesem gyakorlatilag megette előlem), második alkalommal már szándékosan hagytam ki (ekkor is megette több mint a felét :). De tervezem egyszer rendesen is elkészíteni. Sajnos a zellerszár is kimaradt mindkétszer, elsőre nem volt itthon és nem volt türelmem várni másnapig, másodjára meg csak olyan csoffadt volt a zöldségesnél, hogy azt inkább nem vettem meg. De legközelebb ezt is beszerzem. Tettem az ételbe viszont sárgarépát, amit a céklával együtt sütöttem meg, ez szerintem jó ötletnek bizonyult. Másodjára a cukor mennyiségét minimálisra csökkentettem, ki is akartam hagyni, de aztán gondoltam, hogy egy kis karamellizálódás nem fog ártani az összhatásnak.

Mindenesetre így is úgy is nagyon finom volt, mindkétszer melegen fogyasztottuk, kvázi köretként hús mellé, bár állítólag hidegen is finom.

Hozzávalók (1 személyre):

100 g cékla

50 g sárgarépa

30 g vöröshagyma

10 ml étolaj

10 g cukor

10 g mazsola

5 g (1 ek) kapribogyó

2 ek balzsamecet

só, őrölt bors

A céklát és a sárgarépát megmostam, majd kevés olajjal és sóval (külön-külön) alufóliába csomagoltam és 200 fokon, 40 percig sütöttem. Ha elkészült, kivettem, óvatosan kibontottam a csomagokat (fantasztikus illata van a sült céklának! :) és még óvatosabban meghámoztam és apró kockákra vágtam a forró zöldségeket. Egy serpenyőben a vékony félkarikákra vágott hagymát olajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a mazsolát, a zöldségeket és a kapribogyót, sóztam, borsoztam. Két evőkanálnyi balzsamecettel ízesítettem és nagylángon rövid idő alatt készre sütöttem. Egyébként sosem gondoltam volna, hogy a sült céklának ilyen karakteres, egyedi íze van.

Tápanyagtartalom (1 adag):
energia: 225 kcal
fehérje: 3 g
zsír: 11 g
szénhidrát: 29 g 

Vegyesfelvágott

Elnézést a kisebb eltűnésért, az államvizsga közeledtével egyre csökken a szabadidőm. :) De utána milyen jó sok lesz! :)

Kicsit furi  kettős életet élni, itt is blogolni és a facebookon is írogatni. Persze más-más műfaj, szerintem értem is a lényeget. Vannak azonban olyan gyors infok, amiket ott osztok meg, de úgy érzem itt is helyük lenne a hosszabb fennmaradás érdekében. Ezekből kisebb válogatás akkor:

1. Mai cikk a nostenyek.com-on, egy amerikai, a gyermekkori elhízással kapcsolatos figyelemfelhívó kampányról. Pontos adatokat most nem tudok, az biztos, hogy jobban állunk gyermekkori elhízás terén az amerikaiaknál, de az is biztos, hogy nálunk (csakúgy, mint a fejlett országokban általában) is nő az elhízott gyerekek száma.

Az én fejemben ezzel kapcsolatban a legfontosabb gondolat, hogy nem a gyereket piszkáljuk azért, hogy kövér. A szülőt sem szerencsés piszkálni, de a felelősséget tisztán kell látnia. Nem a gyerek tehet róla. Át kell adni a szülőknek minden tudást, amivel kiegyensúlyozottan táplálhatja gyermekét, elsődleges prevencióként, hogy elkerülje az elhízást és másodlagosként, hogy a már túlsúlyos gyermek súlyát normalizálhassuk. Ehhez pedig szaktudás, szakértelem, szakember kell.

2. Kedvenc vesszőparipám: Actimel és társai, a noitestkultura.com-on. Nem nagyon fűznék hozzá semmit a magam részéről, csak azt, hogy igen. :) Egyszer tutira fogok egy hosszabb posztot írni erről. :)

3. Zöldségek tápanyag-, vitamin tartalma. Körbement egy táblázat (többféle verzióban) a facebookon, nem másolom ide, Fűszeres Eszter is posztolt a témában. Abszolút el tudom képzelni, hogy az erőltetett termelés egyes tápanyag tartalmak rovására megy, de azért semmiképp nem vonnám le azt a következtetést, hogy akkor ne együnk zöldséget és gyümölcsöt, „mert minek?" alapon. Együnk. Sokat. Alapból azt mondanám, hogy ha tudunk, keressünk helyi termelőt, fogyasszunk inkább szezonális termékeket. Ugyanakkor a helyi termelőnél vásárolt árunál is csak vélelmezzük, hogy magasabb a tápanyagtartalma, biztosan nem tudhatjuk. A másik észrevételem, hogy a burgonyát és a sárgarépát eddig sem magas kalcium tartalmuk miatt fogyasztottuk, emiatt pont nem aggódnék. A válogatás és az értékelés szelektív (persze most én is csipegetek, de csak a szemléltetés kedvéért). :)

4. Ez pedig inkább egy kis színes: Rozsály, az önnfenntartó falu. Nekem izgalmas elképzelni, egyszerűen úgy érzem, ezeknek a megoldásoknak működniük kell. Adunk-kapunk, megóvunk, maradékot hasznosítunk, visszaforgatunk.

Online megjelenés

Na, ez ma egy ilyen nap. :) De legalább láthatjátok, hogy nem pazarlom az időmet. Majd mutogatom az államvizsgabizottságnak is, hogy miért nem értem rá megfelelően készülni. :) 

Szóval NoSalty.hu, epebetegek diétája. Sosem vonzódtam különösen az epebetegségekhez szakmailag (magánemberként sem :), mégis érdekes, hogy milyen nagy igény van a hozzájuk kapcsolódó étrendi javaslatokra. És persze könyvet lehetne írni róla, nekem 2300 karakter jutott. :)

Offline megjelenés

Igazán nagy nap ez a mai az én kis dietetikus életemben. :) A februári Anyák Lapja magazinban jelenek meg először szakértőként, folsav témában (kép is innen). 

A kedves újságírónak ezúton is köszönöm a lehetőséget. :)

(Mentségünkre legyen mondva, hogy későbbre terveztük ezt a cikket, amikor már tényleg diplomás dietetikus leszek, de hát így jártunk. :))

(És mégegy zárójeles, szóval ez az egész nem működne, nyilván, ha nem lenne internet, ha nem lennének blogok, amiken ide-oda lépkedve eljutnának emberek ide-oda, pl. hozzám. Köszönöm internet. :))