Egy falat zöldség

Zöldség, zöldség, zöldség – miért is fontos ez, ha valakinek még nem lenne világos. Vitamin, ásványi anyag, élelmi rost, jófajta szénhidrát, nyersen fogyasztva jót tesz a fogaknak, színes, illatos, vidám, változatos, sokízű és rendkívül széleskörűen felhasználható. A zöldségfélék a boltokban könnyen hozzáférhetőek, szezonban normális áron beszerezhetőek.

Mindezekről a becce kölke tudomást sem vesz és esze ágában sincs zöldséget enni. 

Mivel próbálkozzunk?

1)      Mindenekelőtt legyen otthon zöldség. Mindig.

2)      Együnk zöldséget magunk is. Hiszen ha látja a gyermek, hogy anyának, apának nem menő a zöldség, nehezebb lesz meggyőzni, főleg, ha mosolyogva kell példaként beleharapni a nyers céklába.

     3)    Vásároljunk együtt a gyermekkel. Persze macera meg persze csúnyán néz ránk a boltos, de ez van, ilyenek ők. Megnézik, megfogják, néha bele is harapnak. Menjünk ki a piacra, ha mázlink van, a termőföldre. Az a rész szerintem mindennél többet ér, hogy látják a növényt, a terméseket különböző helyzetben (föld fölött, száron, gyökérgumóként), különböző érési stádiumban, különféle színváltozatokban. Szükség esetén megkockáztatva a csőszt, hagyjuk, hogy leszedje, hogy megízlelje, akár az éretlen változatot is. Így tanul, így rögzül.

4)      Ha lehetőségünk van rá, termesszünk együtt. Akár kertben, akár balkonon. Ha nem is érünk el fantasztikus terméshozamokat, a növényt látni fejlődni, gondozni segít a megismerésben.

5)      Készítsük együtt az ételt. Daraboljuk együtt a zöldséget a leveshez, ha kóstolni szeretne, kóstoljon. Ha már elég nagy hozzá, adjuk a kezébe a zöldséghámozót, esetleg a kést (ne hagyjuk felügyelet nélkül!), a reszelőt, pucoljunk együtt borsót, babot.

6)      Változatosság alapanyagban és elkészítési módban. Az én nagyobbik fiam például nem eszi meg a főtt, párolt sárgarépát, ellenben nyersen nagyon szívesen elrágcsálja. Az itthoni, paprikásan készített zöldborsófőzeléket nem szereti (kivéve, ha véletlenül megeszi), az iskolai fehér rántásosat (saját állítása szerint) elfogyasztja. Nem harap bele a kígyóuborkába, de egy szendvicsbe, vékonyan szeletelve simán megeszi. Nem szereti a zöldpaprikát, de szívesen ropogtatja a piros kápiát vagy kaliforniait. Nem érdekli a káposzta, de a savanyú káposztát elcsipegeti.

7)      Készítsünk sok zöldséges ételt. Vannak olyan ételek, amelyek együtt tartalmazzák a zöldséget és a húst. Lehet ilyen egy sűrű tárkonyos raguleves, egy temesvári csirkemellszelet zöldbabbal, egy padlizsános-csirkés-tejszínes mártás tészta vagy rizs mellé. Próbáljuk meg rávenni a gyermeket, hogy ne az összes zöldséget piszkálja ki a tányérjából, hanem egyet-egyet kapjon is be.

8)      Ha valamit szeret (pl. paradicsom), azt adjuk gyakran (lehetőségeinkhez mérten persze).

9)      Hagyjuk őket játszani is. Nálunk a gyurmakészlet sztenderd része némi csicseriborsó és sárgaborsó. Ma is beterítette vele a kicsi a lakást, de megbirkóztam vele.

10)  A minap megkeresett egy hölgy válogatós kislánya miatt. Azt javasoltam, hogy beszélje meg a kislánnyal (5 éves), hogy minden héten megkóstol egy új zöldséget (vagy az ő esetében gyümölcsöt, húsfélét, tejterméket is). Rajzoljuk le a gyerekkel együtt, akasszuk ki látható helyre, válassza meg ő, hogy melyik legyen ez az új zöldség, és mi készítsük el neki. Nyugodt időpontot válasszunk a kóstolásra, a reggeli rohanás vagy az esti fáradt időszak nem biztos, hogy jó választás. Túlzottan ne erőltessük, de a kóstolás azért legyen kóstolás, ne csak nyalogatás. Ha sikerrel járunk, dicsérjük meg nagyon. Ha valami látványosan tetszik neki, vegyük be az étrendbe. Sose kényszerítsük, gyakran próbálkozzunk.

11)  Kitartás.

12)  Türelem.

13)  Kínáljuk. Próbálkozzunk. Sose adjuk fel.

Egy falat zöldség pontosan egy falattal több, mint a nulla falat zöldség. :)