PKU

Ha asszociációs játékot játszanánk, biztos vagyok benne, hogy az emberek nagy részének a „dietetikus” szó hallatán a „fogyókúra” szó jutna az eszébe. Nincs ezzel olyan nagy baj, nem tagadom, pár éve még én is így válaszoltam volna. A dietetikai tanulmányaim során azonban egy hihetetlen tág világ nyílt ki előttem, amelynek a „fogyókúra” inci-finci kis szelete.

Az igazi dietetikai kihívásokat az olyan betegségek jelentik, mint például a PKU - azaz fenilketonúria.

A fenilketonúria öröklődő anyagcsere-betegség, amelynek lényege, hogy a szervezetben egy enzim hiányzik vagy alulműködik és így a fenilalanin elnevezésű fehérjealkotó aminosav nem tud átalakulni, felszaporodik a vérben, ezzel idegrendszeri problémákat okozva.

Biztos van, aki még sosem hallott erről a betegségről, akinek azonban már született gyermeke, az talán emlékszik, hogy még a kórházban megszúrják a babákat, hogy a vérmintából mindenféle betegségeket szűrjenek ki - többek között a PKU-t is. Legtöbbünk ezután soha többé nem találkozik ezzel a mozaikszóval, míg néhány anyukát pár nappal a baba születése után felhívnak a kórházból, hogy a babája onnantól kezdve felnőtt élete végéig speciális étrendre szorul, ha nem akar szellemi és testi fejlődésben elmaradni kortársaitól.

Lássuk akkor, mit fogyaszthat a fenilketonúriás beteg (próbáljuk meg magunkra vagy gyermekünkre vonatkoztatva olvasni):

Korlátlanul (azaz fenilalanintartalom számolgatása nélkül) fogyaszthat:

- nem tejes alapú fagyit,

- lekvárt,

- vajat, margarint, zsírt, olajat,

- vizet és üdítőitalokat,

- cukrot.

Pont.

A lista itt véget ér, nem tévedés.

A fenilalanin tartalom beszámításával (számolgatás naphosszat!) korlátozott mértékben fogyaszthat: 

- gyümölcsöket, 

- zöldségeket (kivéve zöldborsó és kukorica és szárazhüvelyesek), 

- speciális, fehérjeszegény élelmiszereket (erre szakosodott gyártók termékeit).

Egyáltalán nem fogyaszthat:

- húst, halat, húsipari terméket (sonkát, kolbászt, felvágottat)

- tejet, tejkészítményt, tejterméket

- tojást

- gabonát és gabonaalapú terméket (se kenyér, se hagyományos süti, se rágcsa)

- olajos magvakat

- a már említett zöldborsót, kukoricát, szárazhüvelyeseket (bab, lencse stb.)

- tejes fagylaltokat, jégkrémeket, csokit és egyes mesterséges édesítőszereket.

A napi szükséges fehérjebevitel biztosítására speciális tápszert kell fogyasztani a betegeknek, mindennap. (Kóstoltam, kemény volt, pedig nem vagyok finnyás és mindig nyitottan állok a kóstolások előtt. :)) 

Itt álljunk meg egy másodpercre és futtassuk át gyorsan a fejünkön, hogy a mi életünkben mit is jelentene mindez.

Hazánkban 8 500 születésre jut egy PKU-s baba. Az ő életüket segíti a magyar PKU Egyesület (a kép az Egyesület logója).

Étrendi (illetve segítői és lelki támasz) oldalról pedig a SE ÁOK I. sz. Gyermekklinka Anyagcsere-gondozási Központjának dietetikusai Kiss Erika és Simon Erika segítik a betegeket. Munkájuk számomra példaértékű. Kiss Erika tanárom volt elsőéves koromban, kedvenc gyakorlatomat, a tankonyhai főzéseket vezette. :) Ő jegyzi A PKU-s diéta rejtelmei című nagyszerű blogot, amely információval és receptötletekkel segíti a PKU-sok (és az érdeklődők) életét.

Idei gyermekgyógyászati dietetika szakmai gyakorlatunkon volt szerencsém Erikák munkáját élőben is megismerni, nagyon inspiráló volt. :)