Jó pár évvel ezelőtt Olaszországban jártunk, még kettesben,
autóval, sátorral, ahogy kell. Északról haladtunk a keleti part mentén dél
felé, Anconánál ért minket az egyik éjszaka, másnap onnan indultunk tovább
hajóval Horvátországba.
Fáradtan, igazi turistásan, be nem hajtós belvárosi utcába
behajtva bolyongtunk a város központjában szállást keresve. Megesett rajtunk a
rendőr szíve, nem büntetett meg minket, cserébe javasolt egy kempinget a
városon kívül, Portonovoban.
Kibolyongtunk a városból, ránk sötétedett, kis hegyi utakon köröztünk,
nagyjából azt sem tudtuk, hol vagyunk, de aztán mégis sikerrel jártunk.
Rátaláltunk egy kis kempingre, ahol még épp fogadtak bennünket, majd a
töksötétben kerestünk sátorhelyet, fel is állítottuk a sátrat. Mindezt persze
farkaséhesen, valahol éjféltájban. Megkerestük a kemping büfét, ennivaló után
érdeklődtünk – mire közölték velünk, hogy sajnos a konyha már bezárt. Nagyon
csalódottak voltunk, ez valószínűleg az arcunkra is kiült, mert megesett
rajtunk a büfés szíve és azt mondta, hogy azért piadinát még tud adni. Annak
ellenére, hogy akkorra már nagyon sokadszorra jártunk Olaszországban, még sosem
hallottunk a piadináról, erről az olasz lepényről, amit mindenfélével meg lehet
tölteni, és isteni és mennyei, és jobbat akkor és ott nem is kaphattunk volna.
Azóta is gyakran emlegetjük azt az estét, Budapesten nyílt is már egy piadina-étterem,
de mégis egy múlt héten talált recept adja vissza nekem leginkább azt az
élményt, amit ott kaptunk.
Fantasztikus receptnek jutottam birtokába Limara péksége blogján: a serpenyőben
sült lepénykenyérnek. A receptet nem ismételném meg, ugyanúgy készítettem,
ahogy a szerző a belinkelt oldalon.
Feltétnek gyakorlatilag bármit elbír, tényleg megvan 30–40 perc
alatt, a mi családunkból négyből négyen fogyasztották nagy lelkesedéssel.
Szuper jellemzője még a tésztának, hogy ha megmarad, gombócba formázva,
folpackba csomagolva fagyasztható és bármikor előkapható (1–2 óra azért kell a
kiengedéshez). Kiengedés után nyújtható, formázható és süthető.
Limara kikísérletezett egy új változatott: a töltött
lepénykenyérét – az ételét, amely olyan nagy örömet okozott nekem. Az első
próbálkozás óta született nálunk sima sajttal töltött változat, gyerekeknek
tejfölös-sajtos-kukoricás-lilahagymás, nekem lilahagymás-paradicsomos-füstölt
sonkás – a lehetőségek tárháza végtelen.
Formázása is lehet változatos, lehet két nyújtott lepénykör közé
helyezni a tölteléket és úgy kisütni (ld. Limara fentebb hivatkozott töltött lepénykenyere), az én személyes kedvenceim a jól harapható,
fogható, mártogatósnak is kiváló háromszög alakú lepények, a calzone típusú,
félbehajtott kör alakú lepények pedig talán a leggyorsabban elkészíthetők.
Zsiradék hozzáadása nélkül, grillserpenyőben sütöm ki a
lepényeket, 3–4 perc alatt készen vannak.
Kezdőknek (is) nagyon ajánlom, sajttal töltve, paradicsomos vagy
tejfölös mártogatóssal kísérve klassz partikaja lehet felnőttnek, gyereknek.
Kamaszként elkészíthető a házibulira, közösen anyával, vagy ha az már ciki,
akkor a barátokkal.
Piadina receptek:
- a Piadina blogon
A csatolt fényképek minőségéért elnézést, de be szeretném mutatni a sokféle formát és mindig este kerül sor a lepény-sütésre. :)
jól néznek ki így is :-) jó is, h eszembe juttattad, csinálok a héten megint :-)
VálaszTörlés