Toszkána - étel, ital

Abba a szerencsés helyzetbe hoztuk magunkat, hogy a 4 napos hétvégét Toszkánában (és Ligúriában) töltöttük az emberrel. (Ráadásul 7,5 év után először utaztunk újra kettesben. :)


Nem részletezném itt, hogy milyen szuper volt, inkább egy kis képes-kommentes bemutató étel-ital fókusszal.


Már korábbi utazásaim, utazásaink során is mindig főszerepet kaptak az éppen látogatott ország ételei. Itthon sem pörgünk annyira a menő éttermekre (persze részben anyagi okokból :), külföldön is inkább a kicsi, helyi étkezőhelyeket keressük. Az nyilván mindig lutri, hogy az épp megtalált hely konyhája egyébként jó-e, van, hogy lyukra futunk, de szerencsére vannak nagyon klassz élményeink is.


Elutazásunk előtt sajnos nem sok időnk volt felkészülni rendesen, útikönyv volt (én Lonely Planet hívő vagyok), elolvasgattuk, nagyjából tudtuk, hogy merre megyünk. A ribollita nevű levest előre kinéztem magamnak, hogy meg kell kóstolni, a pici nevű tésztát is, tervben volt még egy igazi olasz tiramisu, és természetesen jóféle pizza és paradicsomos spagetti is. :)


A reggeleinket a helyi kávézóban kezdtük, én egy latte macchiatoval.  Ez mondjuk pont egy délelőtti verzió, de magáért beszél. Kettébontva tálalták, én öntöttem össze. Latte macchiato perfetto.
Pingvin kávézó, Piazza Napoletana, Lucca, Olaszország, 2012.04.30.

A reggeli kávét követően beugrottunk a helyi boltba és összevásároltuk, amire vágytunk: friss helyi roppanós kenyér (nagyon sótlan, még utána kell olvassak, hogy teljesen só nélkül készítik-e, micsoda lehetőség a Stop Só! programban! :), sonka, szalámi (volt ungherese is, azt nem kóstoltuk), sajt (mozzarella di buffala, juhsajt), friss vaj, egészen különleges formájú, aranyárban fekvő de igazi paradicsomzamatú apró paradicsom és egy műanyag dobozban összeválogatva szárított paradicsom, olajbogyó, articsóka, balzsamecetes hagyma, grillezett padlizsán. Elfogyasztva egy kis kilátói padon, toszkánai tájjal a háttérben.

Az ebéd és a vacsora általában kései volt, egy-egy éttermet próbáltunk ki, keresve a helyi specialitásokat. Megérkezésünk estéjén Radda in Chianti helyi éttermében, a Dantéban vacsoráztunk. Ribollitával kezdtünk, ami mázlinkra telitalálat volt. Viszont természetesen fénykép nem készült. :) A ribollita egy nagyon sűrű, sok zöldséggel (fejtett bab, sárgarépa, spenót, kelkáposzta, cavolo nero nevű káposzta, paradicsom, zellerszár, hagyma, finom fűszerezésű, szikkadt helyi kenyérrel sűrített, másnap újraforralt (ribollita) leves. Valószínűleg télen ideális, de most is nagyon jólesett. Annyira, hogy még utolsó este is erre repetáztunk.
Készült ellenben kép egy articsóka levesről, ami azt hiszem paraszt-leves néven futott. Finom volt, bár ezt nem én ettem, csak kóstoltam.

Articsóka leves

Jómagam egyenes tészta rajongó vagyok, más alakút csak akkor fogyasztok, ha nagyon muszáj. Így a pici, ami egy kb. makaróni vastagságú, ellenben nem lyukas tészta előre láthatóan megfelelő volt. Mivel vastagabb, mint a spagetti, az al dente is jobban érvényesül. Chianti régióban menő volt vaddisznó hússal vagy annak mártásával, porcini gombásan (ld. kép) vagy hagyományos paradcsomos-fokhagymásan tálalni. Én próbáltam a gombásat és a paradicsomosat, mindkettő finom volt. Hoztunk haza is, remélem ha sor kerül rá, nem fogom túlfőzni.

Pici

Természetesen elmaradhatatlan volt a pizza, kétszer ettünk, először előre megfontolt szándékkal a lakhelyünkön, másodszor éhesen, szakadó eső elől az első helyre bemenekülve. Az első szuper volt (ld. kép, de nem kell aggódni, ez kétszemélyes, valamilyen ismeretlen elv miatt ezen a helyen csak kétszemélyes pizzák voltak), a második Luccában nem volt szuper, sőt, bár azért természetesen ehető volt és nem olyan, mint a hazai rossz pizzák. De leginkább semmilyen.

Pizza két személyre

Monteriggioniban belefutottunk egy kis helyi termelői vásárba, ami pont úgy nézett ki, mint az itthoniak szoktak, csak kicsit más volt a kínálat. Itt kicsit lemaradtunk, mert először körbenéztünk, "majd később vásárolunk, kóstolunk'" felkiáltással, majd a későbbet itt is elmosta az eső. De legalább képek készültek. :) 

Elfogyott a sonka

 

Olivaolaj kóstoló

Kóstoltam még rizottót Sienában (ha jól emlékszem, vagy Volterrában?), de az nem volt annyira különleges, inkább annyira finom sem.
Bort kóstoltunk, ittunk eleget, azokhoz csak laikusként értek, de akként nagyon finomak voltak. :)


Utolsó napra felutaztunk a ligúr tengerpartra, Cinque Terre minirégióba. Némi szálláskavarás után Riomaggioreben szálltunk meg. Maga a hely, a környezet mindkettőnket lenyűgözött, egyes számú abszolút visszatérési célnak számít. Erre a napra spóroltam a tengerikaja vágyammal, de a szálláskeresés annyira bekavart, hogy el is felejtkeztem erről a tervemről. Este a szállásfelé menet aztán egy étterem táblájára pillantva eszembe jutott, úgyhogy gyorsan beültünk még némi halra, rákra, kalamárira. Maguk az ételek nem voltak átütőek, mivel a konyha zárása előtt 2 perccel érkeztünk kb., így bundázott ezt meg azt kaptunk, a kevés exkluzivitásért azonban maximálisan kárpótolt a tudat, hogy friss, helyben fogott kütyüket eszünk. Fotó itt sem készült már. :)


Sokmindent terveztem hazahozni - sonkát, szalámit, articsókát, sajtokat, olivaolajat, bort, balzsamecetet. Aztán végül a sajtot nem mertük megkockáztatni a meleg miatt, de bor, olaj és némi vaddisznószalámi érkezett haza velünk. :)


Ez pedig egy termetes babércserje, ami mindenhol van - elválasztósövénynek használják - pl. éttermek kinti részénél vagy parkolókban. :)

Babércserje