Ez egy hosszú poszt lesz, de olvassátok el, mert érdekes, izgalmas és jó a vége. :)
Egy felnőtt nő fogyásának (vagy inkább annak első szakaszának :) története.
Elő-kommentjeim:
– El kell mondjam, ez a csodálatos eredmény engem is meglepett. Nem önfényezni akarom magam, vagy a módszert (amiben semmi varázslat nincs), hanem még engem is lenyűgöz, hogy egy kis külső kontroll, néhány valós, gyakorlatias, szakmailag megalapozott iránymutató tanács, a rendszeres konzultáció és természetesen nem utolsó sorban egy MOTIVÁLT, NYITOTT páciens milyen eredményekre képes. Le a kalappal, de tényleg.
– Újra megerősítést nyertem abban, hogy a rendszeres étkezés KIEMELTEN fontos a testsúlycsökkentő étrendben (is).
– A túlsúly elsősorban nem esztétikai kérdés. A testsúly 10%-os csökkenése elhízott, túlsúlyos emberek esetén már nagymértékben hozzájárul egyes krónikus betegségek megelőzéséhez, a tünetek enyhítéséhez.
– Említésre kerül, hogy elveszett a spontaneitás az étkezésekből. Én tényleg igyekszem a lehető legkevesebb korlátot állítani a hozzám fordulóknak, mindig kompromisszumokra törekszem. De a testsúlycsökkenésnek ára van. Amiről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni, hogy a túlsúlynak, az elhízásnak sokkal nagyobb ára van. A spontán étkezés oda vezet, ahova. Nyilván nem mindenkinél, de a hízásra hajlamosaknál garantáltan. Ez azonban nem jelenti azt, még a testsúlycsökkentő étrend kellős közepén sem, hogy ne lehetne egy-egy nap, amikor spontán étkezünk, amikor nyáron leugrunk a fagyizóba és kettő helyett 3 gombócot eszünk, amikor a kerti grillpartin belakmározunk. Az ilyesfajta események gyakoriságában rejlik a különbség. Nem mindegy, hogy minden napunk így telik vagy csak évi pár nap. Arról nem is beszélve, hogy ha előrtük a célsúlyt, kiléptünk a túlsúlyos tartományból, akkor az a szabadság, öröm mindenért kárpótol. A spontán étkezések hiányáért is.
– A különösen figyelemreméltó megjegyzéseket vastag betűvel jelöltem.
„Sosem voltam igazán sovány. Kb. 5 kiló plusz volt rajtam már az érettségimen is, amire 20–25 évesen felszedtem még 15 kg-t, az azt követő 10 évben pedig lassan további 5 kilót. Idén szeptemberben azonban úgy fordult az életem, hogy egy évre háztartásbeli lettem. Úgy döntöttem, hogy ezt az évet felhasználom arra, hogy összerakom magamat, úgyhogy szeptemberben nagyon-nagyon jókor jött Judit ajánlata, hogy segít összeállítani egy működő étrendet. Szerencsés volt az időzítés, mert ebben az időszakban a hét 4 napján többnyire magamra kellett csak főznöm, így jobban figyelmen kívül hagyhattam a család többi tagjának különleges igényeit.
J. javasolta a táplálkozási naplót, amit szerinte heti 3 nap kellett volna vezetnem – ismerve azonban magamat, végül 3 hónapon át minden nap írtam minden falatot, mert pontosan tudtam, hogy a heti 3 nap jegyzeteléséből automatikusan csalás lett volna: 3 nap fegyelmezett élet, 4 nap fegyelmezetlen. Ha semmi más nem történt volna, szerintem önmagában ennek is lett volna valami hatása.
Aztán óvatos változásokat vezettünk be. Viszonylag egyértelmű volt, hogy a rendszertelenség az egyik fő probléma, akkor ettem, amikor eszembe jutott, azt, amit épp találtam a hűtőben, és a sokszor kevés falat összességében nagyon soknak bizonyult. A másik gond a családi konyhamalac szerep volt, két gyerek simán ott tud hagyni egy fél adagnyi ebédet, amit nagyon nehéz szívvel dobok csak ki.
Viszonylag simán lemondtam néhány élelmiszerfajtáról (elsősorban a gyümölcslevekről, péksüteményekről, csokoládéról), kissé fájó szívvel minimálisra csökkentettem néhány másikat (sütemény/torta családi ünnepekkor, házi készítésű desszert kb. hetente, vagy ritkábban, a „rendes” sajtokat szinte teljesen light-ra cseréltem), és megpróbáltam szigorú rendszert bevezetni a napi étkezésekben. Bevezettük a tízórait (nem is olyan könnyű feladat), cserébe megszüntettük a nassolásokat. J. szigorú tilalmat rendelt el a maradék ételek felszámolására ás megakadályozta, hogy túlzott és betarthatatlan szabályokat vezessek be, amire pedig lett volna hajlamom.
Összességében egy kb. 1700 kcal-os diétán találtam magam, ami elég sok ahhoz, hogy ne legyek éhes, de elég kevés ahhoz, hogy fokozatos súlycsökkenéshez vezessen. Rászoktam a zöldségkrémlevesekre, igyekszem általában is több zöldséget enni. Különleges nagy, drasztikus változásokat nem vezettem be. Nálunk a tészta és krumplifogyasztás sosem volt nagyon nagy, inkább rizst eszünk folyamatosan. Kísérletezgetek, mivel és hogyan tudnám kiváltani: quinoával, kuszkusszal, polentával. Nem feltétlenül fogyókúrásabb így, de biztosan változatosabb.
Szeptembertől decemberig megszabadultam az első 10 kilómtól, amivel nagyon-nagyon hosszú idő után először 30 alá került a BMI-m, tehát a súlyosan túlsúlyos kategóriából a „simán” túlsúlyosba kerültem. Azt gondolom, legalább további 10–15 kilónak el kéne tűnnie rólam, de abban is biztos vagyok, hogy ha semmi más nem történik, csak a jelenlegi súlyomat tartom, már azzal is sokat tettem az egészségemért.
Természetes folytatom a fogyókúrát, mivel nem tartalmaz agresszív elemeket és nem kényszerít túlzott lemondásokra, így ez nem is okoz jelentős gondot, miközben az eredmény eléggé lelkesít ahhoz, hogy tovább csináljam.
Van néhány tanulsága számomra a történetnek:
– nagyon sokat segít a külső kontroll. Szerencsés vagyok, hogy az esetemben egy barátom szakértő is egyben, de önmagában az a tény, hogy hetente bevallottam a súlyomat, hogy más is végignézte a táplálkozási naplót, mindenképp segített volna. Nagyon fontos volt, hogy így sokkal kevésbé mismásoltam el az étkezéseket, vagy a naplóírást.
– még mindig gondot okoz, ha kikerülök a jól bevált napi rendszerből. Ha a gyerekeimnek szünete van, vagy látogatónk érkezik, arra a hétre lelassul/leáll a fogyás.
– ugyancsak nehézséget okoz a tervezés. Sajnálom, hogy elveszett a spontaneitás az étkezésekből, de lassan kezdem megszokni, hogy induláskor ellenőrzöm, van-e nálam tízóraira vagy uzsonnára való. Útközben a legkönnyebb bűnbe esni, ezt igyekszem elkerülni.
– elég sokat segített a reggeli automatizálása. Az biztos volt, hogy a javasolt rozskenyér + sovány feltét típusú reggeli nekem rossz kompromisszum, így kerestem inkább egy ízletesebb müzlit.
– egy napot sem kell kidobni. Van, hogy elém kerül olyasmi, amire nem lenne szükségem, találkoztam svédasztallal, karácsonyoztam én is, és igen, ilyenkor bűnbe esek alkalmanként. Igyekszem megvonni a vállam, tudomásul venni, hogy ez előfordul és folytatni, ahol abbahagytam.”
Akinek inge, vegye magára és tekintse példának. Akinek nem inge, az is mesélhet róla másoknak. :)
És persze csak így tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése