Hami, a kis szakács világa

A Manó Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2009-ben Agostino Traini: Hami - minden, ami az asztalunkra kerül c. könyve (a link oldalán bele is lapozhatunk a könyvbe). A nagy alakú, színes képeskönyvben Hami, a szakács, Serpenyő, Lábos és Szűrő segítségével vezeti körbe az érdeklődő gyerekeket az egyes élelmiszerek, nyersanyagok termelésétől az asztalunkra kerülő ételek elkészüléséig tartó folyamaton.

A gyerekek a könyv segítségével megismerhetik a gabonák aratását, feldolgozását, a kenyér, a tészta készítését, a gyümölcsök fajtáit, felhasználásukat, a lekvár készítését, a zöldségek vetését, szedését, a tejelő állatokat, a tejtermékek készítését és nem utolsó sorban a csokoládé gyártását. :)

Minden kisgyermeknek és szüleinek jó szívvel ajánlom! :)

(Kép forrása: http://kiadok.lira.hu/kiado/manokonyvek/index.php?action=konyv&id=139385077)

Birsalmasajt

Klasszikus őszi csemege. Nekem gyerekkoromban kimaradt, felnőttként sem gyakran jött szembe, idén viszont nagyon, a szomszéd hatalmas birsalmafája képében. Elkuncsiztunk a gyerekekkel pár darabot és indult is a főzőcske. 

A birsalmasajt elkészítése semmi extra megerőltetést nem igényel. A gyümölcsből válasszuk a már sárga, kevésbé szőrös darabokat. Távolítsuk el a maradék szőröket, daraboljuk fel az almákat. Többféle iskola van erre a feladatra, van aki rögtön levágja a héját és csumázza, van, aki csak a főzés után, mondván, hogy akkor sokkal könnyebb. Mivel az én almáim most elég foltosak voltak kívül, én a foltos héjrészeket levágtam, a gyümölcsöket gerezdekre vágtam, magházukat eltávolítottam, nagy kockákra daraboltam. Lehet, hogy csak mázlim volt, de nem kellett jobban küzdenem, mint a normál almánál.

Vastagabb falú lábosban, annyi vízzel, amennyi ép ellepte a gyümölcsöt, feltettem főni. Egyes receptek szerint kuktában kell főzni, nekem sima fazékban is nagyon puhára főtt 20 perc alatt. Ekkor a gyümölcsdarabokat emeljük ki a vízből, ha még nem került sor a csumázásra, akkor most csumázzuk, lehet hámozni is, de én héjastul használtam fel. A puha gyümölcsdarabokat turmixgépben vagy botmixszerrel pürésítsük, tegyük bele egy fazékba és a pürésített gyümölcs 60–80%-ának (ízlés szerint) megfelelő mennyiségű cukorral főzzük fel. Főzzük olyan sűrűre a pürét, míg a fakanalat áthúzva rajta látszik az edény alja, vagy ha tányérra cseppentve nem folyik szét, hanem bőrösödni kezd.

Ekkor öntsük a pürét frissen tartó fóliával vagy sütőpapírral kibélelt formába (ez lehet őzgerinc forma akár, én most muffinformába és kis tálakba öntöttem). Ízlés szerint ekkor lehet a pürébe szórni nagyobb darabokra vágott diót vagy mazsolát, én most készítettem chilis verziót is, majd referálok. :)

A formában 24–48h-t hagyjuk száradni, ezt követően sütőpapírra borítva még egy hétig békén hagyjuk, ha kibírjuk. :) Fóliába csomagolva, hűtőben sokáig eláll.

Amiért izgalmas a birsalma, az magas pektin (vízben oldódó rostfajta) tartalma – ezért is kocsonyásodik meg a sajt. A pektin amellett, hogy élelmi rost, azaz jótékony hatással van az emésztőrendszerünkre, illetve tápanyag forrásul szolgál a bélflórának, nyálkahártya-nyugtató hatású is.

A birsalmasajt fogyasztható magában desszertként, része lehet sajttálaknak, hidegtálaknak, salátáknak, kísérhet hideg sülteket. A mellékelt kép Asztúriában, Spanyolországban készült, a Picos de Europa Nemzeti Park  területén található Arenas de Cabrales település egyik éttermében. Spanyolországban membrillo-nak nevezik a birsalmasajtot és itt éppen egy sajttál része volt. 

További infók a birsről a wikipédián.

Grissini al pomodoro - avagy paradicsomos grissini

Dolce Vita könyvéből származik a recept, sajnos a blogján ezt konkrétan nem leltem fel. A kelesztési időtől eltekintve gyorsan elkészíthető, kiváló ropogtatnivaló akár kisétkezésre, akár partikra, sokféleképpen ízesíthető, de amiért szerintem igazán klassz, hogy elkészítésébe a gyerekek könnyen bevonhatók, a hagyományos „rúd” alakú végeredmények helyett akár perec, akár csiga formájúra is alakíthatók, így még több szórakozást nyújthat a lelkes konyhai segítőknek.

Hozzávalók:

400 g BL 80-as liszt (szupermarketekben általában kapható)

100 g durumliszt (szupermarketben, bioboltokban kapható)

1 cs (7 g) szárított élesztő

olívaolaj

3–3,5 dl meleg víz

só

1 ek méz

3 ek paradicsomszósz

2 gerezd fokhagyma

50 g olívabogyó (az eredeti receptben 100 g van, az én tésztám ennél többet nem akart felvenni)

marék friss oregáno vagy kakukkfű

A lisztből, élesztőből, olívaolajból, vízből, mézből és sóból tésztát gyúrunk, kézzel dagasztjuk, míg sima, gumiszerű lesz (kb. 10 perc). A tésztát letakarva, meleg helyen kelesztjük, legalább 2 órát, majd gyúrjuk át, ezt követően kelesszük még 1,5 órát, de akár többet is. Miután a tészta megkelt, fokozatosan keverjük hozzá a paradicsomszószt, az olajbogyót, az apróra vágott fűszernövényeket és a zúzott fokhagymát. Fontos, hogy kis adagokban adjuk a tésztához ezeket a hozzávalókat, mivel nedvességtartalmuk miatt a tészta nehezen veszi fel őket és nyúlóssá válik. Miközben adagoljuk ezeket a nedves hozzávalókat, folyamatosan lisztezzük a tésztát (ehhez a művelethez én hagyományos BL55-ös búzalisztet használtam). Mikor újra összeállt a tészta, készítsünk hosszúkás rudakat, kb. 20–30 cm hosszúakat és fél cm átmérőjűeket. A rudakat vagy ebben a formában helyezzük a sütőpapírral bélelt tepsire vagy tekerjük fel csiga alakúra vagy formázzunk belőlük perecet (illetve egyéb, tetszés szerinti alakzatot :). Előmelegített, 250 fokos sütőben (az én hagyomános sütőm 8-as fokozata is megfelelő volt) kb. 10 percig süssük, figyelve, hogy ne nagyon piruljon meg, mert kiszárad. A végeredmény így is egy ropogós, szárazabb tészta lesz, ne pizzatészta puhaságút várjunk. :)

Fogyaszthatjuk magában esetleg paradicsomos mártogatóssal, én legutóbb fokhagymás tejföllel kínáltam.

Kence-ficék

Az eheti Zabszem foglalkozáson kence-ficéket készítettünk. Készült sárgarépás túrókrém, natúr és kevés sóval, céklás túrókrém almával és kevés sóval, illetve lógatott joghurtkrém – jobb nevet nem találtam rá. :) Használtunk túrót, ricottát (érdekes módon túró állagú volt, nem a krémes fajta), tejfölt és a joghurtkrémet. A végeredmények szerintem szépek lettek, a gyerekek is megkóstolták és ettek is belőlük, nekem kifejezetten ízlettek, az én kedvencem a natúr joghurtkrém volt. A túrókrémek alapreceptjei az Élelmezés c. folyóirat 2010/12. számából valók, a natúr joghurtkrém saját fejlesztés. :)

Sárgarépás túrókrém

Hozzávalók: 60 g túró, 20 g tisztított, reszelt sárgarépa, 20 g tejföl vagy natúr joghurt

A hozzávalókat tálban összekeverem. 

Céklás túrókrém

Hozzávalók: 60 g túró, 20 g tisztított, reszelt nyers cékla, 20 g tejföl vagy natúr joghurt

A hozzávalókat tálban összekeverem.

Mindkét túrókrém egyik változata lehet így natúr, a másik lehet

kevés sóval, harmadik almával, negyedik apróra vágott petrezselyem zölddel.

Joghurt-krém

Hozzávalók: 1 doboz natúr joghurt

A natúr joghurtot gézbe vagy pelenkába öntjük, a textilt összekötjük, hogy a joghurt ne folyjon ki belőle és egy fél napra vagy akár egy éjszakára edény fölött lógatjuk. Miután a savó kicsöpögött belőle, sűrű joghurtkrémet kapunk, amelyet így natúr vagy zöldfűszerekkel ízesítve használhatunk fel.

Kenyérre, pirítósra kenve, friss zöldségekkel fogyasztjuk.

Mit egyen a kisdedem? - I.

Egyéves lett a gyermek, anya felsóhajt: „Na végre!” – vége a korlátozásoknak, mától mindent ehet már a gyerek, vége a végtelen konyhai pepecselésnek.

Ez ügyben magamra kell vennem a hiú remény oszlatás nehéz terhét. :) Mivel kedvenc témám, nem tudom rövidre fogni, így egy egész cikksorozatot tervezek, amelynek ez a bejegyzés az első része.

Kisdedkornak nevezzük a hazai terminológiában az 1–3 éves életkort. Megelőzi egyéves korig a csecsemőkor, és követi a kisgyermekkor. Testi és szellemi fejlődés tekintetében is nagyon izgalmas időszak, csak két fő esemény illusztrációnak: ebben az életkorban tanulnak meg járni, szaladni és beszélni is. További irodalom a fejlődés témában bőven található az interneten, én nem merülnék el benne részletesen.

Az 1–3 éves gyermekek táplálkozásának alapvető jellemzői (irányszámok, nem kell mérni naponta, hogy megvalósulnak-e :):

– Napi energiaszükséglet: ennek kiszámításához az alábbi egyszerű képletet érdemes használni: a gyermek súlya kg-ban×100-al – azaz pl. egy 10 kg súlyú egyéves gyermeknek ~1000 kcal-ra van szüksége/nap.

– Fehérjeszükséglete 1,2 g/testtömegkilogramm – az előző példát használva, a 10 kg-s gyermek napi fehérjeszükséglete 12 g – viszonyítási alapként 1 dl tejben 3,4 g fehérje van, egy női tenyérnyi csirkemellhúsban 25 g.

– Szénhidrátszükséglete 120–130 g, a napi energiaszükségletének 45–55%-a. Szervezetünk a szénhidrátból nyeri a működéséhez szükséges energiát, és mivel a gyermekek jellemzően mozgékonyak, szükségük is van a sok energiára. Fontos, hogy ezt a mennyiséget ne cukor, édesség, csokoládé, hozzáadott cukorral készült termékek (pl. gyümölcsjoghurtok, kakaó, kakaóscsiga, hozzáadott cukrot tartalmazó üdítőitalok) formájában fogyasszák el, hanem inkább lassan felszívódó, komplex széndhidrátok formájában – mint például a teljes kiőrlésű lisztet is tartalmazó kenyerek, a natúr gabonapelyhekből készített ételek (pl. zabkása).

– Zsírból nagyobb arányban fogyaszthatnak még ebben az életkorban, a kisgyermeki - felnőttkori ajánlás a napi energiaszükséglet legfeljebb 30%-a, kisdedkorban ez az érték 35% -  kb. 37-38 g zsír/nap az 1000 kcal-ra vetítve. Élelmiszerekre lebontva: 1 dl 2,8%-os tej zsírtatalma 2,8 gramm, 1 dl natúr joghurté 5 g, 1 kenésnyi margarinban (kb. 10 g) 7,4 g, 1 szelet csirkemellben (kb. 100 g) 1 g. 

– Napi folyadékszükséglet: 1–1,2 dl/ testtömegkilogramm – 10 kg-s gyermek esetén 1 – 1,2 liter.

– A napi étrend kialakításánál törekedni kell a napi ötszöri étkezésre, a köztes nassolások elkerülésére.

Az ételek konzisztenciája általában a rágási képesség függvénye. Az egyéves gyermekek jó része még nem tud alaposan rágni, van aki még a pépes ételt fogadja el szívesen, van, aki már a kisebb darabosat, van, akinél már a teljesen darabos a menő (és szegény anyukák legnagyobb ijedtségére némely nem tankönyvi gyermek még most is csak szopizni akar :). 3 éves korra a teljes, 20 fogból álló tejfogsor kifejlődik, ekkorra a gyermekek általában már a keményebb, szilárdabb konzisztenciájú ételeket is meg tudják enni. Legyünk azonban mindig résen, ha a gyermek nyers répát rágcsál, ne hagyjuk teljesen felügyelet nélkül. :)

Gyakran találkozom olyan szülővel, aki elégedetlen gyermeke étvágyával. Vagy nem eszik szegény gyermek eleget vagy válogatós, ráadásul következetlenül, amit egyik nap imád a gyermek, arra másnap már rá sem bír nézni. :)

Fontos szem előtt tartani, hogy ebben az életkorban még nagyon jól működik az étvágy-jóllakottság szabályozása. Sok szülő mégis elvárja, hogy gyermeke elfogyassza az elé készített, a szülő megítélése szerint megfelelő mennyiséget. A gyermekek azonban természetesen ezen a téren sem egyformák. Figyelni kell, hogy a gyermek mikor jelzi jóllakottságát és nem erőltetni tovább az evést. Ezzel elkerülhető a túletetés, amely egyébként rossz táplálkozási szokásként rögzülhet. A gyermek ily módon meg tudja őrizni azt a képességét, hogy az étkezést akkor hagyja abba, amikor jóllakott, megóvva magát a nyugati civilizációban népbetegségnek számító elhízás egyik fő faktorától. (Én személy szerint úgy lettem nevelve, hogy: „A tányéron nem hagyunk egy falatot sem!” – bele is telt pár évtizedbe, míg többé-kevésbé kiirtottam magamból ezt a kényszert.)

Sose használjuk az ételt, az étkezést jutalomként, annak megvonását büntetésként, fenyegetésként. Ha épp nem eszik a gyermek, vagy rövidebb-hosszabb ideig csak egy-két féle ételt hajlandó elfogyasztani, ne kínáljuk édességekkel, magas cukor-, sótartalmú rágcsálnivalókkal „Ezt legalább megeszi!” alapon. Legyünk türelemmel, kínáljuk gyakran a megfelelő ételekkel, várjuk ki, míg elmúlik a monokultúrás időszak. :)


Folytatás: Mit egyen a kisdedem - II. - A napi étkezési ritmus