2013. október 18., péntek

Start

A helyzet kifejezetten fokozódik. Nem vertem anno nagydobra, de márciusban jelentkeztem egy dietetikusi pozícióra a Rózsakert Medical Centerbe. Értem, nem értem - engem választottak. :) El sem akartam hinni, igazából egészen 2 héttel ezelőttig, amikoris kezembe foghattam a friss, meleg ÁNTSZ engedélyt, amely nélkül nem végezhetek egészségügyi szolgáltatói tevékenységet.

Mi tartott ebben fél évig?
A szabályozás bugyrai, mi más.
Van a rendszerben egy általam 22-es csapdájaként értékelt helyzet - friss diplomásként nem végezhetek vállalkozóként dietetikai, egészségügyi tevékenységet, hanem szükséges ehhez 3 év igazolt szakmai gyakorlat. De vajon hol szerezze meg az ember ezt a gyakorlatot, ha nem dolgozhat? Persze dolgozhat kórházban, egyéb eü. intézményben, de azért természetesen nem az a jellemző, hogy csak úgy ürülnének meg a dietetikusi pozíciók, másrészt meg nem könnyű azt a döntést meghozni, hogy beállok a hazai, állami eü. rendszerbe, 40 évesen, kezdőként.
Visszatérve márciusra - volt az az izgalmas telefonhívás, ahol megtudtam, hogy én vagyok a szerencsés kiválasztott. Őszintén szólva ez egy egészen fantasztikus lehetőség, lehet, hogy kívülállóként ez nem annyira érzékelhető, de higgyétek el nekem. :)
Innentől egy (nagy) feladat volt - megoldani ezt teljesen legálisan. Rengeteget egyeztettem az illetékes ÁNTSZ ügyintéző hölggyel, aki nem volt túl készséges, ellenben teljesen korrekt volt. Mindenféle konstrukciókkal felhívtam őt, míg végre kialakult a végső megoldás - keresnem kellett egy olyan kolléganőt, aki elvállalja a szakmai felügyeletemet, aki rendelkezik a szükséges min. 3 éves gyakorlattal, ezt igazolni is tudja, aki hajlandó arra, hogy részmunkaidős állásban bejöjjön a mi cégünkbe és egyébként legyen meg egymás felé a bizalmunk. Nem könnyű feladat. Különös tekintettel arra, hogy bár elég sok dietetikust ismerek már, hiszen összesen azt hiszem 4 évfolyamot fogyasztottam el tanulmányaim során - közülük még csak páraknak volt meg a szükséges 3 éve. Sokat küzdöttem, sok szívességet kértem teljesen ismeretlen emberektől, néha igen megalázó helyzetekben találtam magam, míg végül sikerült találnom egy kolléganőt, aki megtette nekem ezt a hatalmas szívességet. Újabb hetek, hónapok teltek el, mire a cégbírósági, ügyvédi, könyvelői, adóhivatali papírmunkák lezajlottak (nyáron, naná, mikor máskor) majd minden összeállt. A klinika beadta a kérelmet, mi pedig megkaptuk.
A helyzetet legjobban jellemző esemény az alábbi volt. Az elmúlt fél év alatt új illetékes ügyintéző vette át az ügyintézést, a kérelem már hozzá került beadásra. Én nem voltam jelen a beadáskor, de mit gondoltok, mi volt az új ügyintéző első kérdése a klinika felé?: Miért van szükség szakmai felügyelőre, hiszen okleveles dietetikus vagyok, megvan a szükséges képzettségem.
Nem, nem tudtam erre már mit mondani. Nem is akarok. De lehet, hogy egyszer összeszedem magam és megkérem, hogy ezt adja írásba is. :)

Ezt azonban már a múltnak tekintem, a jelen még izgalmasabb. Egyelőre heti egyszeri rendelés egy olyan komplex klinikán, ahol számtalan szakrendelés megtalálható, ezek közül számtalanhoz kapcsolódhat dietoterápia. Elképesztő hab a tortán, hogy milyen érzés nekem orvosok között lenni, orvosokkal beszélgetni, egy hatalmas és kicsit ijesztő új világ, tele olyan kihívásokkal, amelyeknek alig várom, hogy megfelelhessek. A héten volt egy találkozó, ahol bemutattak, mint új kollégát, utána jöttek hozzám az orvosok beszélgetni, egyeztetni és nem is tudom - valóra vált álom. Persze két lábbal a földön állok, nem álmodozom, csinálom, az első páciensen már "túl is vagyok".

A konkrétumoktól (azért persze nem teljesen) függetlenül izgalmas még egy új közegben lenni, ahol fehér lappal indulok (ennek minden előnyével és hátrányával), ahol feladat, hogy megismerjenek, aztán remélhetőleg elismerjenek, ahol a rutinos, tapasztalt, adott esetben nagynevű kollégákkal kell elfogadtatnom magam, megmutatni a dietoterápia helyét, jelentőségét a kezelésben, mindezt egy csapatban dolgozva, a csapat egyenrangú tagjaként.

Na, nem tudom, hogy átjön-e, hogy mennyire izgatott vagyok. :))


7 megjegyzés:

  1. át.
    irtóra drukkolok.
    annyira te vagy az életemben az az ember, aki megmutatta nekem, hogy tényleg lehet, érdemes, kell is szakmát váltani, akármikor, bármikor, ez mindig aktuális. és működik. és tök jó.

    annyira drukkolok, hogy nem tudom elmondani. :)

    VálaszTörlés
  2. átjön, igen. ismeretlenként is abszolút veled örülök, nagyszerű dolog ez, olyan jól leírtad, teljesen átérezhető minden sorod. sok sikert kívánok az új szakmádban!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök neked, sok sikert! Örömöd lesz benne, az biztos! :)

    VálaszTörlés
  4. Szuper leszel, biztos vagyok benne! S gratulálok én is!

    VálaszTörlés
  5. én csak most olvastam ezt az örömteli posztot! De!!!! Mindent bele! Ügyes csaj vagy, ezt már sok éve bizonyítod, ebben is helytállsz egészen biztos! És leginkább annak örülj, hogy van valami olyan munka, ami lelkesít és rengeteg élményt ad! Gratulálok!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...