Mennyit együnk? - A napi energiaszükséglet számítása.

Egy kis matek nekünk is, ha már az ifjaknak elkezdődött az iskola. 

A napi energiaszükséglet az az energiamennyiség, amelyre a szervezetünknek szüksége van a kiegyensúlyozott működéshez. Ha huzamosabb ideig ennél több energiát juttatunk a szervezetünkbe, akkor a felesleg elraktározódik és testsúlyunk nőni fog, ha ennél kevesebbet, akkor jó esetben testsúlyunk csökken (az azért persze nem mindegy, hogy mennyivel kevesebbet). 

A napi energiaszükségletünk számításának alapja az alapanyagcserénk és a napi fizikai aktivitásunk. Mindkettő kiszámítására tudósok által meghatározott képletek léteznek, amelyeket vagy könyvekben vagy online kalkulátorokban lelhetünk fel. 

Az alapanyagcsere az az energiamennyiség, amelyre a szervezetünknek nyugalmi állapotban szüksége van (azaz mozdulatlanul fekszünk egy zárt dobozban :). Ez az érték a nemünk, az életkorunk és a testsúlyunk függvénye, összeadva-szorozva a tudósok által meghatározott állandókkal. Különösen fontos például fogyókúra idején, ugyanis ez alá az érték alá huzamosabb ideig (több mint egy hétig) nem érdemes beállítani a napi energiaszintet, mert akkor az anyagcserénk lelassul és szervezetünk raktározni kezd (megijed, hogy nincs elég kaja). Ebből pedig könnyen a jojó csapdába eshetünk. Ez a paraméter – szerintem – a jó fogyókúra minimum kritériuma, az étrend személyre szabásának első lépése. Ezért nem találom például jónak, ha valaki (mondjuk egy 80 kg-s, 35 éves nő) saját kútfőből rábök a neten az 1200 kcal-os diétára, majd csodálkozik azon, hogy éhes és szegénynek még a testsúlya sem csökken tartósan és maradandóan. 

A napi energiaszükséglet másik összetevője az egyén fizikai aktivitása. Ez vonatkozik arra, hogy (ha dolgozik) a munkája például ülő munka-e vagy mondjuk szenet lapátol a vasútnál, de vonatkozik arra is, hogy szabadidejében a kanapén dekkol-e, ölében a notebookjával, vagy az úszóedzésre a fociedzéstől csatakos hajjal esik be. Az egyes fizikai aktivitási szintekhez szorzófaktorok tartoznak, amelyekkel az alapanyagcsere értékét megszorozva megkapjuk az egyén napi energiaszükségletét. Nyilvánvalóan minél aktívabb életmódot élünk, annál magasabb a napi energiaszükségletünk, hiszen annál több energiát használunk fel (például fogyókúrában ezt használjuk fel, amikor aktívabb életmódra térünk át, de a napi energiabevitellel az ehhez szükséges energiaszintet nem követjük – azaz a szervezet kénytelen a saját tartalékait felhasználni). 

Különleges faktor még a napi energiaszükséglet meghatározásában, ha az egyén várandós, szoptat, vagy beteg. Ezekben a helyzetekben különösen fontos, hogy szervezetünk optimális működését segítendő napi energiaigényét maradéktalanul kielégítsük, .

Alapanyagcsere számítása
Alapanyagcsere kalkulátor

Reggeli pörgés

Lassan vége a nyári szünidőnek, kezdődik az óvoda, iskola és ezzel a reggeli békés készülődésnek is vége. Legalábbis a mi családunkban. A tavalyi tanévhez képest nálunk hatalmas változások lesznek - egyrészt kisebbik fiam óvodába megy, másrészt pedig visszaállok a dolgozó nők sorába. Míg eddig itthon voltunk, csak a nagyfiamat és apát kellett pörgősen indítani reggel, mi azért kicsit kényelmesebben lézenghettünk. Kisebbik fiam azonban a tipikus komótosan evő, tényleg nagyon sokáig eszik. :) Azt egyelőre nem látjuk, hogy hány szülő is lesz itthon a reggeli indulásnál, simán lehet, hogy csak egy.
Plusz van az én spec. kattanásom, hogy reggeli nélkül nem indulunk el itthonról. (Legalábbis a gyerekek. Khm.)
Meg még kattanásom az is, hogy az a reggeli normális legyen, ami az én személyes és szakmai igényeimet is többé-kevésbé kielégíti.
És a gyerek is megeszi. Lehetőleg mindkettő.
És legyen gyorsan kész.
És viszonylag normál tempóban el lehessen fogyasztani.
És apa is el tudja készíteni.

A nyaralás alatt kiderült, hogy kisebbik fiam is nyitott az reggelizőpuffancsok irányában, ő ilyen mézesre ugrott, mivel a csokisat nem szereti. Nagyfiam a csokigolyót nyomta. Gondoltam, hogy na akkor ez.

Viszont én meg elég reggelizőpehely-ellenes vagyok.
De gondoltam, uralkodok magamon, valamit valamiért, a gyors reggelért.
Elmentünk a hipermarketbe, átfésültem a kínálatot.
És nem bírtam magam rávenni. Tudom, konzerv vagyok.
Néztem ott a sok dobozt, csokis, mogyorós, mézes, cukrozott, kókuszos, golyó, karika, ismeretlen alakzat, puffasztott, darált, újragyúrt boci, maci nemtudommi. És aki kóstolt már ilyet, az tudja, hogy hát ezek elég egyen-ízűek. Meg szagúak.:)


És akkor átfutott az agyamon, hogy mit is akarok én? És miért is nem tudom én ezt? Miért is nem tudom én összepakolni a gyerkők saját reggelizőpelyhét?

Az alábbi a tervem (szerintem bárki meg tudja valósítani): natúr kukoricapehely/ropogós zabpehely/natúr zabpehely/puffasztott amarant/natúr puffasztott rizs/aszalt gyümölcs/friss gyümölcs/olajos mag/tej/joghurt. És persze a jó öreg zabkása, gyümölcsjoghurt és neadjisten szendvics vagy sk. fonott kalács mézzel, mint ma reggel.
Na persze vitaminnal dústíani nem fogok tudni, de majd adok nekik helyette gyümölcsöt és teljes értékű gabonát. :)
(A képen natúr kukoricapehely, natúr joghurt, müzlikeverék, szőlő.)

Szóval  még én is majdnem belecsúsztam a reggelizőpehely csapdába. :)

És mégis mi a külünbség?
- Természetes külalak, ha szabad így mondanom. Látszik, hogy mit eszünk. :)
- Szabályozott hozzáadott cukortartalom - ízlés, szülői felügyelet, gyümölcstartalom, méztartalom függvényében. Adott kombinációban ez akár 0 is lehet.
- Csoki nem túl valószínű. Legalábbis nálunk. :)
- De persze ha akarjuk, lehet fahéjas vagy kókuszos.
- Vitaminnal dúsítás természetes formában. Friss idénygyümölcsök, télen dió, mogyoró, mandula, narancscsavarintás.
- Változatos íz, illat.

Ellenvetés?:)

(PS.: Ez pedig a 100. bejegyzés a blogon. :)

Nyári szünidő

A nyári szünidőre és a két itthonlévő gyermekre tekintettel az eddigi kevés szabadidőm mégjobban lecsökkent, így a blog is egy kicsit pihen. Hamarosan ráadásul netmentes környezetben leszek, úgyhogy kezdődik az igazi pihenés. :)

Olvasóim, akik még esetleg nem tettétek, csatlakozzatok a Babérlevél facebook oldalához, ott gyakoribb a frissítés: rövid vélemények, reakciók, hírek vagy csak szép képek. :)

Az Első

A. volt az első nekem. 
Az első Igazi Páciensem. 
Minden kezdő dietetikusnak azt kívánom, hogy ilyen legyen az első. Érdeklődő, nyitott, motivált, kooperáló, önálló, figyelő, tanuló, fegyelmezett.


Határértéket átlépő éhomi vércukorszintje volt az apropó, de életmódváltásra törekedett. A pálya nehéz részét az jelentette, hogy A. vesetranszplantált, 10 éve él új vesével. Ez közös munkánk szempontjából két szempontból jelentős – egyrészt a gyógyszeres kezelése hatással van a hasnyálmirigye működésére, másrészt a transzplantációt megelőző időszakban olyan komoly étrendi korlátozásokkal kellett együttélnie, amelyekhez képest az én étrendi javaslataim labdába sem rúgnak. Anno az egyetemen a tanárunk azt mondta, hogy a vesebeteg étrend a szakma csúcsa. Persze én még ehhez sehol sem állok, de amennyit én láttam belőle – hát igen. 
Mindenesetre most ez a fegyelmezettség és tájékozottság A. részéről nagyon jól jött, megtaláltuk a közös hangot, és úgy tűnik, hogy mindketten profitáltunk belőle. Én mindenesetre sokat tanultam A.-tól, és külön örömömre szolgál, hogy családja is magáévá tette az új étrendi alapelveket és az, hogy sikerült megértetnem és elfogadtatnom a szélsőségektől mentes étrendi elképzeléseimet. :)


Számomra az egyik legfontosabb eleme a terápiának a visszajelzés. Anélkül nincs előrelépés, anélkül gyakorlatilag nincs közös munka. Én viszont csak a közös munkában hiszek. :) 


A. volt olyan kedves, hogy felkérésemre elmeséte nektek a tapasztalatait. Olvassátok szeretettel. :) 


„2011 októberében ültem a frissen kézhez kapott laborleletem felett, és erősen elgondolkoztam azon, hogyan jutottam el 35 éves koromig ehhez a sok csillagozott eredményhez, főleg a vércukor aggasztott. Az orvosom azt tanácsolta, hogy mozogjak többet és egyek kevesebb szénhidrátot. Gondoltam mi sem egyszerűbb, keresek egy diétát a neten, futócipőbe bújok, aztán hip-hop eltűnik a sok csillag a laborpapírról. Majdnem így lett. A januári kontroll vérvételig annyit tettem, hogy elhagytam a cukrot, és próbáltam uralni a szénhidrátbevitelt. A súlyom abszolút normális kategóriában volt. 


A következő beszélgetés az orvosommal győzött meg arról, hogy nincs mire várni, változtatni kell. El kell kezdeni mozogni és normálisan enni. Ekkor már túl voltam rajta, hogy a három gyerekemet, a főállásomat, a háztartásomat és minden egyebet magam elé tartsam pajzsként: látjátok, ezért nem tudok mozogni, normálisan enni és pihenni, pedig én szeretnék… 


A mozgás beépítése jelentősen egyszerűbb volt, mint eleinte gondoltam, de azt nem mondom, hogy könnyek nélkül ment. Rettenetesen sajnáltam magamat, hogy a gyerekektől veszek el időt. De lépésről, lépésre forrott ki a gondolat: a gyerekeknek addig jó, amíg én jól vagyok. Az én egészségemben bekövetkező negatív változás az ő életükre is hatással van, ezért ilyen módon is felelős vagyok értük, joguk van egészséges anyához és apához. Az első pár kilométer futás fájt minden tagomban. Tudjátok, én voltam az a lány, aki olvasott a tornapadon, amíg a többiek mindenfélét sportoltak; az örök felmentett. Az egyik facebookos alkalmazással elkezdtem posztolni mennyit és hogyan mozgok; ez eleinte főként önmagam szórakoztatására szolgált, aztán elkezdtem belőle erőt meríteni, ahogy jöttek a like-ok, a pozitív és elismerő kommentek. Én is figyelni kezdtem másokat, és láttam, hogy vannak még rajtam kívül anyák sok gyerekkel, akik szintén sportolnak, ez lelkesített, nem vagyok egyedül. Mára már szerves része az életünknek a mozgás, ha csak lehet családilag. Éves bérletem van egy edzőterembe, érted, nekem! :) A vicc az, hogy amíg ingyen volt, nem kellett, vagy csak nem találkoztam olyanokkal, akik át tudták volna adni ezt az életérzést. (Ha belegondolok, majd’ minden testnevelő tanárom túlsúlyos volt…)


A következő orvos-beteg találkozáson javuló eredményekről kaptam hírt, de még nem volt az igazi. A magamra kirótt diétát csináltam fegyelmezetten, de rettenetesen untam, és kezdtem lázadni ellene. Ekkor találtam ki, hogy kell nekem valaki, aki segít eligazodni az élelmiszerek világában. Juditot ajánlották többen is, és nekem is rémlett, hogy dietetikusnak készül. E-mailezésbe kezdtünk, majd következett a személyes konzultáció. Szerintem jól átérezte a kétségbeesésemet: már rengeteget olvastam az étkezésről, teljes volt a zűrzavar a fejemben, de leginkább untam már az evéssel foglalkozni.


Tisztáztuk az alapelveket, kiderült jó pár dologról, hogy nem jól tudom, vagy úgy van, de nem az én esetemben, szóval szépen lassan megtanultam az új étkezési elveket. Kaptam egy új étrendet. Judit azon törekvése, hogy önállóságot, szabadságot adjon nekem és ne pusztán diétát, felszabadított. Tanultam a mértékletességről, a sokszínűségről és arról, hogy nincsenek »bűnös ételek«, biztos vagyok benne, ha legközelebb szükségem lesz valamilyen étrendi váltásra, újra szakemberhez fordulok. 


Életmódváltásról írtam, és tényleg azt csináltam, 9 hónap alatt felvettem új szokásokat, új, jobb életet alakítottam ki. Elfogadni azt, hogy most már az a világ rendje, hogy legalább 3× mozgok egy héten, hogy naponta 5×eszem, és eleget pihenek, nem volt egyszerű, de sikerült. 


És a család? Hát kérem, nyertek ők is: jobb kedvű, kiegyensúlyozott, energikus szülőpárt. Egy héten egyszer mind együtt megyünk uszodába. A férjem is újra mozogni kezdett, reggelente futással indítja a napot. Szerintem jobban eszünk, mint eddig. Amikor először találkoztunk, biztosítottam Juditot, hogy nekem nem gond, ha kétfelé főzök, azonban hamar kiderült, hogy a gyerekeknek tetszik, amit én eszem, így ma már egyfélét eszünk mind. A kísérletezés jogát fenntartom. 


Köszönöm mindenkinek, aki biztatott, mellettem állt, amikor lefelé görbült a szám. Juditnak pedig köszönöm a szabadságot, amellyel visszaadta a fakanalamat. :)”

Susan Loomis kiflije

Amikor tavaly kitaláltam ezt az egész Tanoda dolgot, barátnőm azonnal kezembe nyomta Susan Loomis Ház a Tatin utcában c. könyvét. 

Susan Loomis egy francia kisvárosba szakadt amerikai gasztro-újságíró, akinek úgy alakul az élete, hogy főzőiskolát nyit saját házukban. A könyv hangulatos volt, érdekes és inspiráló. Elolvasása után rákerestem Susan Loomisra a neten, persze rengeteg info van, mindenesetre ez a fantasztikus kifli recept is szembejött. Nálunk, nem szégyellem, gyak. egy vacsorára elfogyott az egész adag, mivel mennyei kis kiflik, magukban vagy vajjal és/vagy lekvárral. (Egyébként nálunk ez egy kardinális kérdés - kenünk-e vajat a lekvár alá a kenyérre vagy sem? Nálam egyértelmuen igen, pasinál nem és úgy tunik, hogy a fiúk is a pasivonalat erosítik...pedig nincs is annál jobb, mint egy jó vastag harapás vaj a házi sárgabaracklekvár alatt :)). 

Mindenesetre ajánlom a könyvet és a folytatását is, hangulatosan mutatja be a francia vidéki életet - és kedves-ironikusan a francia embereket. Kiváló nyári olvasmány. 

A kifli meg egy kicsit türelemjáték, de abszolút megéri. 

Arról is híres még ez a recept, hogy szakdolgozatom mellékletének ékes darabja volt, amely még az államvizsga elnökének (klinikai dietetika professzorunknak) a figyelmét is magára vonta, miszerint a szóbeli vizsgám egyik kérdése a részéről ez volt: "És ez a kifli tényleg 6 órán át kel?" :). 

Hozzávalók (32 db kifli): 

240 ml tej 

120 g vaj 

60 g cukor 

2 db tojás 

500 g liszt 

1 tk só 

1 cs. szárított élesztő

Elkészítés: A tejet megmelegítjük, langyosnál melegebbre, de nem forróra, a vajat felolvasztjuk benne, majd hagyjuk a keveréket langyosra hűlni. Ekkor belekeverjük az élesztőt, a cukrot és a liszt 1/5-ét (100 g-t). Hozzáadjuk egyesével a tojásokat, mindegyik után a masszát jól felverve, 1 teáskanál sót és újabb ötöd lisztet. A masszát robotgép dagasztójával egynemüsítjük, pár percig dagasztjuk a géppel vagy kézzel, majd hozzákeverjük a maradék lisztet. Enyhén lisztezett deszkán a tésztát simára dagasztjuk, tálba helyezzük, letakarjuk és meleg helyen ~ 2 órát hagyjuk kelni (legalább kétszeresére). Ezután a tésztát lisztezett deszkára borítjuk, elfelezzük, a fél adagokat ~40 cm átmérojű, ~3 mm vastag körökké nyújtjuk. A köröket először negyedekre vágjuk, majd ezt követően a negyedeket 4-4 körcikkre. A körcikkeket a szélesebb végüknél fogva, kis kifliket formázva feltekerjük, hegyes végüket a kiflik alá nyomjuk. A teljes tésztamennyiségből így 32 db kiflit készítünk. A kész kifliket lisztezett sütőpapírra helyezzük és konyharuhával letakarva, 4 órán keresztül kelni hagyjuk (érdemes kivárni!). Az így megkelt kifliket 180 C-ra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt készre sütjük. 

Frissen fogyasszuk! 

Tápanyagtartalom (1 db kifli): 

energia: 97 kcal 

fehérje: 4 g 

zsír: 4 g 

szénhidrát: 13 g

A glikémiás index (GI) - Szálka Brigitta írása

Étrendekhez, fogyókúrához kapcsolódóan az egyik leggyakrabban felmerülő fogalom a glikémiás index. Alább olvashatjátok Brigitta kolléganőm áttekintő írását a témában.

Az élelmiszerek címkéjén feltüntetett energia- és tápanyag tartalmakat (fehérje, zsír, szénhidrát) a gyakorló egészségtudatos vásárlók már jól ismerik. Most egy finomságról lesz szó, a glikémiás-indexről (GI), ami némiképp formálhatja a szénhidrátokról alkotott képünket.

A GI egész pontosan az élelmiszerek – szőlőcukorhoz képest mért – vércukoremelő hatását jelenti, az értéket az egyes táblázatok %-ban adják meg. Hogy miért pont a szőlőcukrot vették 100%-nak az gondolom mindenki számára könnyen belátható. Hiszen ezt kapkodjuk be, ha gyors, hirtelen vércukor emelkedést akarunk elérni valamilyen nagy megmérettetés alakalmával. Minél magasabb a GI értéke egy nyersanyagnak, annál rövidebb idő alatt és nagyobb mértékben emeli meg a vércukrunkat. Ha azonban egészségtudatosan szeretnénk táplálkozni a magas GI értékű nyersanyagokat, élelmiszereket lehetőleg mellőzzük a mindennapi táplálkozás során, az alacsony GI-ű élelmiszerekből pedig bátrabban válogathatunk. Ugyanez vonatkozik az energiaszegény étrenden élőkre vagy a cukorbetegekre is.

A nyersanyagok, élelmiszerek, ételek GI-jét az alábbi tényezők befolyásolják:

A feldolgozottság: minél több konyha- és élelmiszertechnológiai műveletnek (hámozás, darálás, turmixolás, reszelés, főzés, hántolás, pelyhesítés, extrudálás stb.) vetünk alá egy nyersanyagot, annál könnyebben férnek hozzá az emésztőenzimek, azaz gyorsabban hasznosítja a szervezet, meredekebb vércukor-emelkedést okoznak, növelik a GI-it. Pl.: a reszelt alma jobban megemeli a vércukorszintet, mint az egészben elharapdált! Minél jobban megfőzzük a rizst/tésztát/zöldségeket, annál több vizet vesznek fel, annál könnyebben megemésztjük őket, tehát gyorsabban és meredekebben emelik meg a cukrunkat. Jó tanácsként megfogalmazható, hogy fogyasszunk minél több nyers zöldséget és gyümölcsöt. A friss gyümölcsfogyasztásra remek alkalmat jelentenek a tízóraik és az uzsonnák. Kerti vetemények formájában (hónapos retek, paprika, paradicsom, újhagyma, stb.) fogyasszunk friss zöldségeket a reggelink mellé, friss zöld saláták szerepeljenek az ebédjeink, vacsoráink köreteként, önálló ételeként. Gabonatermékekből részesítsük előnyben a teljes kiőrlésűeket!

A zöldség, gyümölcs érettsége: főleg az utóérő gyümölcsöknél kell arra figyelni, hogy túlérett állapotukban jóval több cukrot tartalmaznak, mint éretten. Gondoljunk csak halványsárga banánra és a sárga, de már erősen barna pöttyös banánra. Az utóbbi jóval édesebb, így aztán hiába
mindkettő banán, eltérő mértékben emelik a vércukor szintünket. Ugyanez igaz az újburgonyára és az óburgonyára is. Az újburgonya még jelentős víztartalommal bír, szénhidráttartalma alacsonyabb az óburgonyáénál.

Lehetőség szerint minél frissebb, zsengébb példányokat válasszunk a zöldségekből, gyümölcsökből! A kamránkban rendszeresen tartsunk leltárt, ne várjuk meg, míg a fogyaszthatóság határára keverednek a nyersanyagaink!

A kémiai összetétel is meghatározza a GI-it, itt csak a teljesség igénye nélkül egyetlen példát hozok fel: a durumbúzát és a belőle készült termékeket, a durumtésztákat. A durumbúzában amilóz van, amit nehezebben bont le a szervezet, mint a hagyományos búzában levő amilopektint, így a
durumlisztből készült termékek, lassabban, egyenletesebben emelik a vércukorszintet.

Az egyidejűleg fogyasztott fehérje és zsiradék a GI-et csökkenti. Pl. a majonézes burgonyasaláta elhúzódóbb vércukor-emelkedést okoz, mint a főtt burgonya önmagában.

A végkövetkeztetés azt hiszem, magától értetődő: minél több friss, kevésbé feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, annál többet tettünk az egészségünkért. Válasszuk a még hántolatlan gabonamagból készült, tehát teljes őrlésű liszteket és a belőlük készült gabonatermékeket, részesítsük előnyben a
barna rizst. Ne főzzük túl az ételeinket! Élvezzük a nyári zöldséges vagy gyümölcsös kert kínálatát!

Piac

Imádom a piacokat. Egyik legnagyobb bánatom az volt anno, hogy itt a faluban nem volt piac. De most már itt is van! Igaz, csak havonta egyszer, de az is szuper. Természetesen nem mérhető a budapesti nagy csarnokokhoz, mint pl. a Fővám téri Vásárcsarnokhoz, ahol a minap jártam. Hát, nehéz nem sok pénzt elkölteni, szerencse, hogy nem volt nálam sok pénz és szerencse, hogy nem autóval voltam, így a teherhordó képességem is korlátozta a vásárlást.

Mindenesetre ezeket szereztem be:

Balra nagy zöldség - mángold. Azt hittem már nincs szezonja, de úgy látszik a Csarnokban mégis van. Tegnap el is készítettem a Dalmát salátám egy változatát, a mángold mellett található lila krumplikkal és némi chilivel (ld. balra lent pirosan a zacsiban). A lila burgonyát most próbáltam először - ez szerintem tényleg csak kuriózum, én legalábbis az extrém színén kívül különöset nem fedeztem fel benne, ellenben aranyárban mérik. A lila burgonyák felett gránátalma, feszes, érett, finom magokkal. Ez is egy csodálatos gyümölcs, én nagyon szeretem. A lila burgonyák mellett a nagy izé egy édesburgonya (nem azonos a csicsókával és még csak nem is burgonya-féle), amiből ma készült püréleves némi tárkonnyal és chilivel (rá vagyok kattanva a csípősre mostanság). A krumplik alatt pedig a kedvenc-kedvenc pok-choi (pak choi, bok-choi), ázsiai zöldféle, legutóbb Világevő vietnámi vacsoráján kóstoltuk és most annyira szembejött a Csarnokban, hogy szinte rámkiabált. Szójaszósszal, fokhagymával, gyömbérrel és szezámolajjal készült el, áhh, imádom. Alatta vargánya, amit marhahússal pároltam össze, finom lett. Szeretnék elszakadni a csiperke-laska párostól, egészen fantasztikus, telt ízük van az erdei gombáknak. Sajnos csak ritkán jutok hozzá, vagy veszem fagyasztva, néhanapján muszáj. Keresztben az ázsiai citromfű fekszik, zacskókban zöld és piros chili és galangal. A citromfűből és a chilikből chilipasztát készítettem és evőkanálnyi mennyiségekben lefagyasztottam. A maradék kis paprikákat felkarikáztam, lefagyasztottam, 1-1 karikát dobok a tányérba, ha úgy kívánom.

Szóval veszélyes hely számomra a piac. :)