Hazajöttünk a nyaralásból, amely este kisebbik fiam hányt egy nagyot. Reggel már a baráti család kisfia is így tett, úgyhogy annyira nem voltunk meglepve, sőt végülis, hogy 4 gyerekből 2 hányt a nyaralás utolsó napján, ez teljesen vállalható. Rá két napra aztán volt még egy hányás kör, aztán el is csendesedett, a család többi tagjánál mindössze közérzetbeli tünetek jelentkeztek. Egészen pár nappal későbbig, amikoris estére egy hatalmas kőszikla telepedett a gyomromba, amely éjjel szájon át távozott. Másnap még azért kicsit kínlódós volt, de mivel nem volt folytatás és a kisfiamnál is egykörös esemény volt, úgy véltem, ezzel le is zárult a betegség. Mindezt véltem annak ellenére így, hogy már mindkét fiammal végigvittem néhány hasonló betegséget és soha, de soha nem ért véget így és mindig és mindig voltak visszatérő tünetek napokkal, akár egy héttel később is. Szóval másnap még gyakorlatilag koplaltam, az ezt követő napokban azonban már nem spóroltam a fröccsön (azért nem kell megijedni, csak sokadik szülinapi ünneplésben voltunk :) és a cukrászdán, némi pogácsán, anyám kosztján stb. - ahogy nyaraláskor illik. Majd a 4. nap éjjel ébredtem fél 3-kor és fél 5-ig le sem szálltam a WC-ről. Utána is csak egy Smecta segített némi alvásban. Reggel intéztem a családom, hogy valaki ugorjon le a patikába, de anyukám gyógyszeres készletében készenlétben állt némi loperamid, be is nyomtam a kezdő adagot, majd ez után hívtam fel a szabadságon lévő háziorvosom helyettesítő orvosát, hogy hogyan tovább. Az asszisztensig jutottam, aki úgy kezdte, hogy hasfogót ne. Mondtam (magamban :) jó, ezen pont túl vagyunk. Ellátott némi étrendi tanáccsal (mindig végig szoktam hallgatni! :), ami teljesen rendben volt, majd elköszöntünk egymástól. Majd ezt követően ráálltam a klasszikus gastritises felépítő étrendre, amiről már korábban írtam és ezúttal megerősíteném annak létjogosultságát tapasztalati alapon. :)
(Zárójelben azért megjegyezném, hogy tisztában vagyok azzal, hogy manapság nem illik hasfogót bekapkodni a tünetek jelentkezésekor. Ugyanakkor belegondoltam, hogy ha hagyom a szervezetemet kitisztulni magától, akkor mondjuk még 1 napot a WC-n töltök, 2-3 napot már csak részben. Két gyerekkel, szabadság alatt? Hogyan? Ki engedheti ezt meg magának? Max., aki nem dolgozik és békében van otthon egyedül....:) Jelen esetben az első pillanattól látszott, hogy nem egy kispályás gyomorrontás áldozata vagyok, még a kiszáradás gondolata is felmerült bennem, oly mennyiség ürült ki. Illetve van még egy másik személyes tapasztalatom a témában. Sok-sok évvel ezelőtt pasim barátaival Cesky Krumlovba mentünk hosszúhétvégézni. Gyönyörű kisváros, ahol sört kell inni és pisztrángot enni. Akkoriban a pasi Bécsben dolgozott, én kimentem reggel vonattal, barátok jöttek utánunk autóval, ott szedtek össze minket. A két esemény között betévedtünk egy Nordsee-be, ami akkoriban idehaza még nem volt és mindig is imádtam a tengeri kütyüket. Kiváló választásnak bizonyult a kagyló tejszínes mártásban, ugyanis pár órával későbbtől 2-3 napig gyak. percekre hagytam el a WC-t. Csehországban csak a harmadik napon jutott eszembe felkeresni az ügyeletes patikát és hasfogót beszerezni. Namármost ez a késedelem gallyra vágta a saját, a pasim pihenését és a barátokét is, hiszen nem voltam valami feldobott lelkiállapotban és a WC is mindig foglalt volt. E tapasztalatok tükrében hasonló esetben legközelebb is a gyógyszeres megoldást választanám személy szerint. De természetesen mindenki konzultáljon háziorvosával és/vagy gyógyszerészével (Fragen Sie Ihren Arzt oder Apotheker. :).)
