Befőzős

Mi családilag abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mindkét nagyszülői oldalról folyamatos a lekvár-ellátás. A fiúk nagyon szeretik, én is szeretem, de alkalmanként fogyasztom csak. Viszont, amióta van kert, benne (nagyon) sokat termő szederrel és két bodzabokorral, azóta rájöttem, hogy hogy is van ez. Szóval ha van kert, van termés, azzal kezdeni kell valamit, ennél nagyobb ajándék nem is lehet. Ez a gondolat az idei szigligeti nyaralásunkkor is jelentősen erősödött bennem, mivel a kerti almafáról kb. napi 10 kg alma hullott le, ennek egy része almáspiteként végezte, más része a komposztban, harmadik része pedig a szomszéd bácsi pálinkafőzőjében. Ilyen mennyiség láttán tényleg tudatosult bennem, hogy azért egy ilyen bőven termő kert micsoda felelősség és meló is. Ehhez jön apósom alföldi kertje, idén megkérdeztem, 66 db almafája van (nem írtam el). nem kérdeztem meg hány db körte-, birs-, szilva-, ringló-, őszibarackfája, na meg dió, némi  tő málna, paprika és paradicsom. Meg amit még kifelejtettem. Mondjuk igazi dzsungel. Az augusztus végi látogatásból kedvenc zöld kápiapaprikámmal és 5 kg paradicsommal tértünk haza, amely paradicsomállomány állt óriásparadicsomból (tényleg hatalmas!), ökörszívből (nagyon érdekes, édes) és hagyományosnak tekinthető paradicsomból állt. És bevallom, én az idei augusztus végéig sosem gondoltam volna magamról, hogy paradicsomot fogok befőzni. De tényleg. Pedig így tettem, fűszeres paradicsommártást készítettem, ez alapján a recept alapján, bár átpasszírozva és bazsalikom nélkül, ellenben rozmaringgal. A paradicsomoknak nyersen is elképesztő ízük volt, a mártás is nagyon klassz, ízes lett, most már csak abban kell bízni, hogy télig is megmarad.

A befőzési szezon favoritja idén egyértelműen a fahéjas szeder lekvár lett. Ez is egy nóvum az életemben, a fahéj. Én sosem voltam rajongója, a fiúk meg nagyon és azóta én is egyre inkább. Kiválóan illeszkedik a szederhez, készült bodzabogyós-szedres fahéjas verzió is, nem lesznek hosszú életűek, egy üveg még frissen elfogyott. Itt még volt olyan cuki kaland, hogy én ugye főztem a lekvárt, jön a nagyfiam (8,5 éves), hogy ha legközelebb főzök, akkor ő is segít. Mondtam, hogy OK. De ahogy ez már történni szokott, legközelebb megint csak este jutottam hozzá, 8 után, Olivér nagyon szomorú volt, hogy mennie kell lefeküdni. Én meg jól elszégyelltem magam, úgyhogy felosontam hozzá, még nem aludtak persze és csendben kicsempésztem a szobájukból, mert tényleg el volt kenődve, hogy nem segíthetett. Úgyhogy este fél9kor álltunk neki lekvárt főzni, segített, öntött, fahéjazott, méregetett, passzírozott, elfáradt, édes volt.

Aszalt szilva

Valamiért mostanában rákattantam az aszalt szilvára és a diákcsemegére. Nálunk a kicsi nagy szilva-fan, frissen vagy aszalva, a nagy meg mondjuk így simán betolt hazafelé a suliból egy fél zacskónyi diákcsemegét. De vajon miért hívják diákcsemegének? Mindenesetre engem sem kellett félteni, bár a kalóriákat nem számoltam. :) Szerintem pl. ez egy kiváló uzsonna kombináció, energia, szénhidrát, rost, növényi zsiradékok, mi kell még?:) Gyerekeknek 100x jobb, mint bármely tejszelet. Persze csak ha nem allergiásak valamelyik összetevőre vagy túlsúlyosak.

Mindenesetre aszalt szilva. (A Diákcsemegét még alaposabb vizsgálatnak kell alávetnem.) Aszalás - gyümölcs tartósítás. Olvassuk el a címkét, ha nem mi magunk aszalunk, van olyan gyümölcs, amit cukroznak és semmiképpen ne keverjük össze az aszalt gyümölcsöt a kandírozott gyümölccsel. Az aszalás során a gyümölcs víztartalmát csökkentjük. Ki is magozzuk, vagy nem, mint legutóbb nekem a zacsiban több szilvánál is, de szerencsére óvatos voltam, fogam nem tört bele.
Mi szokott felmerülni az aszalt gyümölcsökkel kapcsolatban leggyakrabban? A magas energiatartalom. Az USDA adatai alapján 100 g szilva energiatartalma 46 kcal (víztartalma 87g), míg 100 g aszalt szilva energiatartalma 240 kcal (víztartalma 31g). Jé tényleg nagyobb az energiatartalma 100 g (!!!) aszalt szilvának. De nem feltétlenül egy db szilvának. Hiszen (szintén USDA adat) 100 g nyers szilva kb. 1,5 db, míg 100 g aszalt szilva kb. 10 db. Azaz, ha levetítjük egy db szilvára az energiatartalmat, akkor azt kapjuk, hogy 1 db nyers szilva energiatartalma kb. 30 kcal, 1 db aszalt szilva energiatartalma pedig 23 kcal. Nini! :)

Ezek az arányok általában jellemzőek az egyéb makrotápanyagokra is a kétféle termék esetében, vitaminok esetében a friss gyümölcs azért jellemzően jobban teljesít.

Tehát, ha megeszünk 10 db nyers szilvát (300 kcal) vagy 10 db aszalt szilvát (240 kcal) - közel ugyanott vagyunk. Azaz, amikor nincs friss szilva, bátran forduljunk az aszalt felé. :) Mondjuk most épp van. :) Kérdés, hogy melyiket könnyebb abbahagyni. :)

CsupaNő kiállítás

Az utolsó pillanatban jött a felkérés a NoSalty részéről, hogy képviseletükben vegyek részt a CsupaNő kiállításon egy kerekasztalbeszélgetésen, ahol gasztroblogger kolléganőkkel beszélgetünk a táplálékallergiákról. Az eseményre múlt vasárnap kerül sor, hatan ültünk az asztal körül: Gasztrozseni, Kajapiazongora, Ritakonyhája, Mirelle, Fakanál gasztrobloggerek és én. Később kiegészültünk a kicsit késő moderátor asszonnyal is. Tisztáztuk a tejcukorérzékenység és a tehéntej fehérje allergia közti különbséget, érintettük a lisztérzékenység témáját is. Rengeteg irányba elkalandoztunk, később beszéltünk a gyermekkori elhízásról is. Természetesen beszéltünk a főzés öröméről, szükségességéről, a család szerepéről az allergiás, táplálék-intoleranciával küzdő felnőtt, gyermek étrendjének összeállításában.
Én nagyon jól éreztem magam, és remélem, hogy a kis létszámú, de cserébe odafigyelő közönség is hasznos ismereteket halott.