2013. május 30., csütörtök

Szakmai mazochizmus

Szubjektív poszt.
Csak hogy tudjátok.:)

Vannak pillanatok az életben, amikor kifejezetten örülök annak, hogy kívülről nem látszik, hogy dietetikus vagyok. Ilyenek pl. azok, amikor a BKV-n napi 2,5 órás rutinomat teljesítve különböző divatdiéták alapkönyveit olvasom. Akkor azért jó, hogy nem tudják rólam, hogy szakember vagyok, még félreértenék.

Nem tervezem lerántani most a leplet ezekről a diétákról, ehhez egyszerűen nincs elég energiám, azért 1-2 észrevételt megosztok most veletek.

Az utóbbi időszakban (jó fél év vagy még több) az alábbi diétákhoz kapcsolódó alapkönyveket olvastam el (ha bírtam idegekkel, volt némelyiknél, hogy a végén, amikor már csak önmagukat ismételték feladtam):

- pH csoda - Ha dióhéjban szeretném összefoglalni a lényegét, az annyi, hogy vegyél ki gyakorlatilag mindent az étrendedből és aztán toljál magadba mondjuk 30-40 féle étrendkiegészítőt, amelyek egy részét természetesen csak bizonyos brandből, csak bizonyos forgalmazótól lehet beszerezni. Naná. Emlékszem, 4 évvel ezelőtt itt a munkahelyemen ez volt a trendi, mindenki zöld lötyis palackokkal sétált. Őszintén szólva, ez volt nekem ebből a körből a legkeményebb.

- Paleolit - a paleolit diéta nálam a vörösposztó kategória, bár elolvasva a pH csodát, rá kellett döbbenjek, hogy azért vannak még lehetőségek.:) A paleolit diétát én egy nagy humbugnak tartom, nem a recepteket, nem az ételeket, hiszen azokban őszintén szólva szerintem semmi különös nincs, hanem az ideológiát mögötte...kifejezetten viccesnek tartom...

- Vércsoport diéta - itt az egyes vércsoportokhoz rendelik a fogyasztható és nem fogyasztható alapanyagok körét, ismeretlen besorolási paraméterek alapján (jó, jó ezt kutatta Dr. Adamo évtizedeken át...), megspékelve még egy ismeretlen módon meghatározható kiválasztó vagy nem kiválasztó tipizálással - ezt nem is értettem és most sem értem...

- Atkins diéta - a nagy klasszikus, szénhidrát megvonós...régi étrend, ma már azt hiszem egyáltalán nem trendi.

- Dukan diéta - ez viszont az egyik legújabb, szintén fehérje tápanyagarány növelésen alapul, őszintén szólva ebben semmi extrát nem találtam...

- Norbi Update - igazi hungarikum :), lehet szeretni, nem szeretni, amit én a Norbi-világból értékelendőnek tartok, hogy egyértelműen súlyt helyez a mozgásra, ami a többi divatdiétáknál egyáltalán nem jellemző, nem árul 1-1- csodaszert. Az alapanyagok update-besorolása (a nap melyik szakában fogyaszthatóak) számomra adhoc-nak tűnik, a ráépített brand meg a segítő szándék mellett nyilván üzleti célokat szolgál. Termékeik, amelyek közül egyet már górcső alá vettem, semmi olyan extra pozitív tulajdonsággal nem rendelkeznek, ami miatt kiemelendőek lennének más alapanyagok közül. A módszerre épített üzleti modellt nem kritizálom, hiszen van rá kereslet, nyilván akkor piaci rést tölt be, mindenkinek a magánügye mire költi a pénzét, update termékekre vagy csillivilli autóra.

- 90 napos diéta - ezt szintén nem is értem, főleg, hogy semmi, de semmi autentikus forrást nem leltem fel mögé, csak a neten vadászhatók le infók, azok nagy része is inkább blog és egyéni oldalak, nincs egy alapdokumentum, amely meghatározná az alapaelveket. Számomra ott borul az első pillanatban az egész rendszer, hogy létrehoz külön egy szénhidrát és egy keményítő napot - nem kell sokat kutakodni, hogy megtudjuk, a keményítő is szénhidrát. Aztán 90 nap - miért pont annyi? Utána mi fog történni a delikvenssel? Ennél a diétánál találkozom azzal a legtöbbször, hogy akkor ma (tavasz elején) újra elkezdem a 90 napost. Vajon hányszor egymásután?

A felsorolt diéták mindegyikében közös pontként azt találtam, hogy tartalmaznak ilyen-olyan tudományos igazságokat, féligazságokat, amelyre a laikusok szemében a hitelességet alapozzák. Aztán vagy továbbfejtik ezeket vagy csak úgy lógva hagyják. Nem tartom magam egy túlképzett szakembernek, nyilvánvaló, hogy mind biokémiai, mind élettani, mind belgyógyászati ismereteim alatta maradnak az orvosokénak, de még így is mindegyik könyvben, diétában vannak olyan alapvető tárgyi, terminológiai, összefüggésbeli tévedések, amelyek a kezdő szakembereknek is azonnal szemetszúrnak és alapjaiban teszik hiteltelenné a könyvek állításait és az ezekre épülő étrendi alapelveket. Közös továbbá bennük - és ezt viszont a saját gyakorlati munkám során nagyon figyelembe kell vennem -, hogy mindegyik fix szabályrendszerre épül: pl. melyek azok az alapanyagok, amelyek teljes tiltólistán vannak vagy, hogy a nap melyik szakában mit ehetünk. Nekem ezek túl rigorózus szabályok, hiszen a valóságban, a gyakorlatban szuper rugalmas étrendet lehet összeállítani a páciens igényeinek megfelelően, legyen cél csak a kiegyensúlyozott táplálkozás, a testsúlycsökkentés vagy egy betegség tüneteinek enyhítése. Viszont azt kell leszűrjem, hogy az emberek szeretik ezeket a rigorózus szabályokat. Azt szeretik, ha valami fekete vagy fehér. Egyszerű. Nem rugalmas.
Az emberek nekivágnak egy diétának, ha nem működik, akkor egy újabbnak. Szűkebb, tágabb körű, valaha fogyni vágyó ismerőseim, pácienseim között nincs SENKI, aki a fentiek közül csak egyfélét próbált volna ki. Ha beszélgetek velük, 2-3 biztos szerepelt a múltjukban. Ha nem sikerült (tartós) eredményt elérni, a faramuci étrendeket hosszútávon megtartani, akkor elkönyvelték jó esetben, hogy a módszer nekik nem való, rosszabb esetben magukat okolták, hogy nem voltak elég kitartóak, elég motiváltak, elég erősek.
Amiért ideig óráig mégis működnek ezek az étrendek az az (végülis ez pozitívum), hogy elérik, a páciens elkezd odafigyelni arra, amit eszik (sőt, akár a korábbiaknál szorosabb kapcsolatot alakít ki a konyhájával a főzéssel, sütéssel). Ezt saját gyakorlatomban is tapasztalom, hogy pusztán az a tény, hogy odafigyelünk arra, hogy mit eszünk, hogy átvesszük a kontrollt szokásaink felett, hogy rendszeressé válnak az étkezéseink már önmagában eredményeket hordoz. Súlycsökkentésben, közérzetben egyaránt. A fenti étrendek mindegyikére jellemző, hogy az egyszerű szénhidrátok (cukor, csoki, édesség stb.) megvonását propagálják. Nyilvánvaló, hogy ha valaki kakaóscsigán, pizzán, kólán, croissanton, ice-teán, fehér kenyeres, zsemlés szendvicseken, nassokon, kontorollálatlan étel-adagokon, pár-falatot-bekapok-most módon él, annál ezen alapanyagok, szokások elhagyása súlycsökkentéshez, jobb kedélyhez vezet. Ez a jelenség, azonban nem a fenti diéták nóvuma, ezt a kiegyensúlyozott táplálkozási, fogyókúra alapelvek között is megtaláljuk, a háttér ideológia, fals körítések, szükségtelen korlátozások nélkül.

Röviden összefoglalva: személy szerint felesleges kiadásnak tartom a fenti könyvekre költött összeget (én könyvtárból vettem ki őket :), megalapozatlannak tartom az étrendjeik alapjául szolgáló elveket, szükségtelennek a bennük meghatározott korlátokat. Természetesen ettől függetlenül minden cselekvőképes felnőtt szíve joga a fentiekkel való próbálkozás, de ha lehet, inkább forduljunk szakemberhez problémáinkkal.

(Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fordításokban, szerkesztésben is rengeteg a hiányosság, a hiba, hogy a könyvek a populáris stílusnak megfelelően ugyanazt a tartalmat ismétlik a könyv során 5-6x és ezt nagyon fárasztó és unalmas olvasni. Az amerikai kiadványok nincsenek a hazai körülményekre szabva sem egészségügyi ellátás, sem alapanyag, sem étrendkiegészítő terén és ettől ezek hazai gyakorlati alkalmazhatósága igencsak kétséges.)

2013. május 27., hétfő

Grillmájus

Ez a poszt most gyakorlatilag egy receptgyűjtemény lesz.
Abban a szerencsés helyzetben voltunk idén, hogy májusban 4 db kertiparti jött össze nálunk.
Én ezeket nagyon szeretem, annak ellenére is (sőt), hogy házigazdaként a parti rész eléggé kimarad, állok a konyhában reggeltől délutánig.
Meg persze előtte a gondolkodás, receptgyűjtés és a bevásárlás. Minden részét élvezem.
Ha valaki ilyen fogyókúrás grillezős receptekre vár most, az ne olvasson tovább, nem lesznek ilyenek. :)

Ami nálam eperszezon és vendégség az ez az epres tiramisu, idén is készült háromszor. Azért kell hozzá vendégség, hogy ne én egyem meg a nagy jénaival egy ültő helyemben. Ugyanis engem kikészít, annyira ízlik.

Az idei szezon vendégek által visszajelzett top kedvence az ez a spárgás tapasz (kép a sógoromtól). Mondjuk pikk és pakk és egyszerű és kitűnő, de tényleg. Spárgával nálunk a fiúk hadilábon állnak, nekem szezonban muszáj vennem azért. Fehéret nem veszek, azzal mindig pórul jártam, fás maradt, nem lett finom, maradok a zöldnél. Korábban vajon párolva készítettem leginkább köretnek, a leves az szerintem még nekem is kicsit sok lenne a jóból, de ezt a falatka-előétel-vendégváró ételt csak ajánlani tudom, és úgy vettem ki ezzel mások is egyetértenek.

Bográcsban készült sertéspörköltös gulyás, paprikás krumpli és babgulyás, idei új beszerzésünk pedig a grillező. Én mondjuk nem grilleztem még, pasikra maradt, míg én a konyhában előkészítek, de ami tuti, hogy csirkemell cipőtalpra sül, úh. a tarja a nyerő, na meg a hentestől a vékony sütnivaló kolbász, Limara lepénye grillezve szintén befutó. De anélkül, hogy piszkálni szeretném a pasikat, legközelebb majd én is odaállok a grill mellé, hátha lehet azt úgy is sütni, hogy ne legyen kemény. A tarják egyébként finomak voltak, emberem lőtt a neten egy ketchup-méz-szójaszósz pác verziót, amivel szemben elég szkeptikus voltam, de tök fölöslegesen, amilyen egyszerű, annyira állatjó a végeredmény.

Szintén régóta szemeztem Susan Loomis rómaiköményes ropogósával, ami nagyon-nagyon finom lett. Én mondjuk nem ebből a tésztából készítem legközelebb, mert ez túl könnyű volt, tört, pergett, hanem vagy hagyományos linzer tésztából simán vagy sajtos rúd verzióként, mert a római kömény viszont nagy pluszt adott.

És még mielőtt megijednétek, természetesen mindig készül mindenféle saláta, ezek egy része ad-hoc recept, épp mi van otthon vagy mit látok meg a boltban. A múlt heti iskolai órára találtam a boltban és be fogom venni az állandó készletbe a Kalifának egy vegyes saláta-mag keverékét, napraforgó mag, tökmag és fenyőmag, pont egy salátányi mennyiségben, 150 Ft körüli áron, ha jól emlékszem - önmagában megpirít és bele a salátába - nagyon rendben van. 

A húsok mellé grillezett zöldségek - ebből nekem a gomba és a cukkini jön be leginkább, előtte pár órával fokhagymás, borsos, sós olajban átforgatva.

2013. május 19., vasárnap

Food Revolution Day a 2.b-ben

“Ez volt a legjobb köri óra!”
“Nagyon jól éreztem magam!” 
“Lesz még ilyen?” 
“Én a legjobban főzni szeretek!” 
“Ez volt ma a legjobb óránk!” (Hihi, igaz, előtte egy tesi volt csak :) 

 Na tényleg nem magamat szeretném fényezni, de ezeket a visszajelzéseket kaptam a minden túlzás nélkül csillogó szemű, kicsattanó, mosolygós, elégedett gyerekektől. És én is pont ezt éreztem. Nagyon jól sikerült, nagyon-nagyon ügyesek voltak a gyerekek, figyeltek, válaszoltak, lelkesen segítettek, készítették az ételeket.

Két órát voltam velük, azaz 2*45 percet, 8-9 éves gyerkők, kb. 20-an voltak.
Az első órában terveztem az “elméletet”, a második órában a gyakorlatot. Sikerült is mindent megvalósítani, amit elterveztem, egészen flottul ment, azt kell mondjam. Elsőre is bemutatkoztam, ami részben személyes bemutatkozás volt, ami itt kisebb jelentőségű volt, hiszen közel 2 éve ismerem a gyerekeket és ők is engem, a legtöbben voltak már nálam foglalkozáson, nem voltunk idegenek egymásnak. Ez két szempontból is klassz volt és megkönnyítette a munkámat - egyrészt már létezett a bizalom az irányomban, nem voltak feszélyezettek, másrészt nekem is sokkal könnyebb volt úgy kommunikálnom velük, hogy tudtam mindannyiójuk nevét, ismertem kissé habitusukat. Tehát bemutatkoztam, elmondtam, hogy dietetikus vagyok, aki ezzel meg azzal foglalkozik.
Ezt követte az ismeret-felmérős rész, én kérdeztem, ők válaszoltak, én kiegészítettem: Miért táplálkozunk? Miért van szüksége a szervezetünknek táplálékra? Mit találunk az ételekben? Mi történik, ha nem táplálkozunk egészségesen? Mikor táplálkozunk? Naponta hányszor étkezünk?

Ezután jött az első játékos feladat. A tanítónénivel előre egyeztettük, hogy 3 csoportban lesznek a gyerekek, úgyhogy mindhárom csoportból kértem 4-4 gyerkőt, akik húztak a kezemből kis kártyákat, amelyekre az emésztőrendszer részeit nyomtattam. A feladat az volt, hogy álljanak fel olyan sorrendbe, ahogy szerintük az emésztőrendszer felépül és utána végigbeszéljük, hogy melyik szervnek mi a feladata. Kicsit összekavarásztak, de nem nagyon, ráadásul a tanítónéni készülve előző nap végigvette velük, a táblán ki is tette képen. Nagyon édesek voltak, ügyesen végigbeszéltük, hogy melyik szerv mire való, korrigáltuk a helyes sorrendet.


A következő feladatnál az általam bevitt alapanyagokat, élelmiszereket kellett besorolniuk “egészséges”-”nem egészséges” kategóriába, az egyes alapanyagoknál megbeszéltük, hogy melyik mit tartalmaz, melyik miért egészséges és miért nem. Mindent összeszedtem itthonról, ami volt, kiraktam két tálcát az asztalra, az egyikre kerültek az egészséges, a másikra a nem egészséges alapanyagok. Tényleg mindent magammal vittem, és az egészségtelen tálcára mégis mindössze 3 élelmiszer került: a fehér kenyér, a só és a csoki. :) 1-1 alapanyagnál szavazni kellett, mert bekiabálós alapon nem dőlt el, hogy melyik tálcára kellene tennem, ilyen volt emlékszem a margarin és talán a libazsír. :) De a szalonna is az egészséges tálcán végezte. Itt kicsit kicsúsztam az időből, már kicsöngettek, de szerencsére pont a végén. Ez talán egy kicsit hosszú feladat volt, de még azért nem lett unalmas. A feladat lényege az volt és ezt még egy összegző mondatban a végén azért elmondtam, hogy nehéz besorolni az alapanyagokat, élelmiszereket az egészséges-.nem~ kategóriába, nem is feltétlenül szükséges, inkább ismerjük, hogy melyik féléből mi a mérték, amit érdemes betartani.
Ezt követte a szünet, majd a 3 csapat 3 féle ételt készített el. Itt egy dolgot kértem tőlük megelőzően, hogy mindenkinek mindent meg kell kóstolnia. Nem is volt hiba szerencsére. Minden csoportnak nyomtattam ki receptkártyát, amin rajta voltak a hozzávalók és az elkészítés módja. Az egyik csapat velem készített epres-mézes-joghurtturmixot, nagyon édesek voltak, csumáztuk az epret (előre megmostam) és csak itták, csak itták, mindenki jött repetázni. A második csapat az egyik kisfiú anyukájával, aki bejött nekem segíteni snidlinges túrókrémet készített tejföllel, sóval, borssal, majd ezt teljes kiőrlésű és fehér kenyérre kenve tálalták és mindmegették. A harmadik csapat a tanítónéni felügyelete alatt házi müzlikeveréket állított össze, ehhez adtam 4 gabonapehelyből álló keveréket, mazsolát, aszalt gyümölcsöket vegyesen és olajos magvakat vegyesen. Ebből is csipegetett mindenki, ha jól láttam, némelyek a turmixukba is szórtak. Aztán közösen eltakarítottunk, elpakoltunk.
Én az óra végén összefoglalásként rámutattam, hogy milyen egyszerű, hétköznapi alapanyagokból, milyen rövid idő alatt, ők maguk milyen finom ételeket tudtak készíteni, és kértem, hogy főzzenek sokat, segítsenek otthon. :)
Nálunk el is készült másnap a snidlinges túrókrém Olivér változatban. :)

Tényleg nagyon tanulságos volt ez a két óra, nagyon helyemen éreztem magam és egyértelműen látszott, hogy nyitottak a témára a gyerekek és maximálisan megerősíttetve lettem, hogy ez a fajta tudás-átadási módszer működik, beválik, befogadják.
 Bár a tanítónéni a végén nagyon köszönte az órákat, azt hiszem, hogy igazából én jártam nagyon jól, fantasztikus lehetőség volt, úgyhogy én köszönöm. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...